Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Alföldi Róbert: Nem érzem úgy, hogy aki mást gondol, az másodrendű állampolgár és hazaáruló
Művház 2019. szeptember 26. 15:12

Alföldi Róbert: Nem érzem úgy, hogy aki mást gondol, az másodrendű állampolgár és hazaáruló

– Mindenki tudja ma Magyarországon, hogy meddig lehet elmenni, miről illik beszélni és miről nem, mert különben megüti a bokáját. Nagyon szépen felállt mára a rendszer – mondta Alföldi Róbert a portálunknak adott interjúban. Alföldi Bulgakov rendezését pénteken este mutatják be a nagyszínházban.

– Molière maga a sátán! – mondja Bulgakov darabjában Párizs érseke XIV. Lajosnak, amiért az kigúnyolja a vallást és az egyház szolgáit. Alföldi Róbert Molière-je mennyire sátáni?

– Azt csak bizonyos hatalmon lévő emberek gondolják róla a darabban, hogy ő maga a sátán. A hatalomban lévők sokszor gondolják azt a szabadon gondolkodó művészekről, hogy ők maguk az antikrisztusok.

– Véletlen, hogy most éppen ehhez a darabhoz nyúlt? Menyire aktuális ma a hatalom és a művészet problematikája?

– Bulgakovot nem én választottam, hanem a színház kérése volt, hogy ez a darab legyen. Az a rendező, aki nem valós, napi problémákról gondolkodik az előadásaiban, az szerintem nem is rendező. A színház az a műfaj, amelyik abból él, táplálkozik, amiben létezik. Egy adott előadás nem létezik, nem értelmezhető másként csak az adott pillanatban, az adott évben, napban és korban. Azt szoktam mondani, a színházi múzeumokban nem előadások vannak, hanem tárgyak, ezeknek pedig semmi közük sincs az előadáshoz, csupán kellékek. Az egész színháznak éppen az a lényege, hogy adott pillanat adott problémáiról gondolkodjunk. Aki belső meggyőződésból csinál színházat, annak éppen az a célja egy-egy előadással, hogy fontos, aktuális dolgokról beszéljen. Ez persze nemcsak rám jellemző és nincs ebben semmi különös, egyedi dolog.

– Mégis vannak többet foglalkoztatott és mellőzött rendezők! Ezt hogyan éli meg?

– Ez egyáltalán nem függ össze azzal, hogy ki milyen rendező és ki milyen előadást csinál. Úgy látom, az élet semmilyen területén nem függ össze a teljesítmény azzal, hogy az ember mennyire lesz sikeres vagy sikertelen. Ez különösen igaz manapság Magyarországra.

Alföldi Róbert: Ma Magyarországon az élet semmilyen területén nem függ össze a teljesítmény azzal, hogy az ember mennyire lesz sikeres vagy sikertelen (fotók: Szabó Luca)

– Mennyi érzi magát mellőzöttnek?

– Az enyém egy nagyon speciális mellőzöttség, mert nekem hála Istennek bőven van munkám. Igaz, egyre kevesebb olyan felkérés akad, ami nem iparos jellegű, de azzal sincsen semmi baj, mert azt is lehet nagyon magas színvonalon csinálni. Az, hogy az állami fenntartású intézményekben azok a típusú alkotók, amilyen talán én is vagyok mellőzöttek, az sok esetben igaz. Nagyon sok helyre nem tudnak bejutni és nem is merik meghívni azokat az alkotókat, akik nem mindennel elégedettek és nem azt gondolják, hogy itt van már a Kánaán. Ezzel a fajta mellőzöttséggel nem vagyok egyedül. A művészet összes területén azok az alkotók, akik kritikai attitűdből fogalmaznak meg dolgokat, mind ebben a cipőben járnak.

– Nehezen viseli?

– Ilyen szempontból kicsit mázlista vagyok. Nekem megvan az a nagyon nagy előnyöm, hogy engem sokan ismernek. Nekem már nem kell megküzdenem azért, hogy figyeljenek az emberek arra, amit csinálok, azért viszont igen, hogy azt megfelelő színvonalon tudjam művelni. Sajnos, nem mindenki ilyen szerencsés.

– Bulgakov darabja azt feszegeti, hogy össze lehet-e, össze kell-e békíteni a művészetet a mindenkori hatalommal. A szegedi előadás is erről a tőről fakad?

– Biztos, hogy minden arról a tőről fakad, hogy az ember a valóságról szeretne beszélni. Egy színházi előadásnak nem lehet más célja, de az már más kérdés, hogy ezt milyen eszközökkel éri el. Ez a darab azt vizsgálja, hogy mennyire várja el a hatalom, hogy a művészet kinyalja a seggét. És a művészet mennyire gondolja úgy, hogy ki kell nyalnia a hatalom seggét ahhoz, hogy érvényesülni tudjon.

A nagyszínházban pénteken este mutatják be Bulgakov: Molière, avagy az álszentek összeesküvése című darabot Alföldi Róbert rendezésében

– A nyilvános olvasópróbán azt mondta, a darabban nagyon erős a szorongás, ez hogyan jelenik majd meg a színpadon?

– Remélem, úgy, hogy a nézőtéren is szorongást fognak érezni, de ez nem egy passzív érzés. Azok az emberek, akik megpróbálják nagyon erős belső szabadsággal élni a napjaikat, rá vannak arra kényszerítve, hogy elkezdjenek azon agyalni, vajon mit várnak el tőlük. Folyton azon gondolkodnak, mit kell tenniük ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak, hogy megfeleljenek bizonyos vélt vagy valós, konkrét vagy csak elképzelt elvárásoknak. Ez pedig szerintem mindenkit szorongással tölt el.

– Maga a megfelelési kényszer a szorongató érzés?

– Igen. És ez független az élet bármelyik területétől, vagyis bármelyik munkahelyen előfordulhat. Az probléma a darabban is, meg a valóságban is, hogy egyáltalán nem tudjuk, hogy mi az, amit elvárnak tőlünk, csak elképzeljük, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy jó állampolgárok legyünk. Ez a szorongás pedig rombol, rohasztja a lelket, és ha ez így van, akkor az előbb-utóbb társadalmi méretekben is megjelenik.

– Alföldi Róbertben van megfelelési kényszer? A saját életében szokott szorongani?

– Megfelelési kényszer már régen nincs az életemben, azt elcsesztem. Nem akarok már megfelelni senkinek. Szorongás? Persze, hogy szorongok. Ahol sokkal fontosabb minden más, mint a valóság, mint a teljesítmény, ott persze hogy szorong az ember. Szorongok, mint állampolgár, szorongok, mint dolgozó, szorongok, mint egy liberális, szabad ember.

– Ezt hogyan érti?

– A liberálist? Nem a politikai értelmében, hanem úgy, hogy figyelek másokra, kíváncsi vagyok a világra és próbálok mindenkit, ha nem is elfogadni, de megérteni. Nem érzem úgy, hogy aki mást gondol, mint én, az másodrendű állampolgár vagy hazaáruló, mint ahogyan azt ma egyre többen gondolják.

– Mennyire erős ma az öncenzúra a művészekben vagy inkább a külső hatalmi cenzúra teszi a dolgát?

– Abszolút az öncenzúra működik ma Magyarországon. Mindenki tudja, hogy meddig lehet elmenni, hogy miről illik beszélni és miről nem. Mindenki tudja, hogy mi az a téma, amiről nem tanácsos beszélni, mert különben megüti a bokáját. Nagyon szépen felállt mára a rendszer.

– Mi működteti? A kenyérféltés?

– Ez így nagyon pejoratív kifejezés. Én egyáltalán nem ítélem el azokat az embereket, akik azon szoronganak, hogy mit adnak estére enni a gyereküknek. Mindenkinek egzisztenciális kérdés az, hogy legyen munkája. Ez nem arról szól, hogy valaki megpróbál érvényesülni, hanem egy társadalomról, ahol kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe is kerülhetnek emberek.

– Meddig mehet el valaki a megfelelésben?

– Erre én nagyon rossz riportalany vagyok. Nem tudok erről beszélni, mert ez valahogy kimaradt az életemből, de igazán nem is voltam rákényszerítve soha, hogy megfeleljek másoknak. Soha nem volt olyan egzisztenciális létbizonytalanságban részem, hogy arra legyek kényszerítve, hogy feladjam az elveimet.

– Mit gondol, sokszor túl könnyen feladjuk?

– Erről egy vicces mondás jut eszembe. Az elvek olyanok, mint a fing, az ember tartja, amíg tudja, de végül mégis elengedi.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Alföldi Róbert interjú Moliére Szegedi Nemzeti Színház színház