Hirdetés
Szegeden 2019. szeptember 22. 11:41 Forrás: Szegedi Tükör

A szegediek szabadon szeretik Szegedet

Kormányzati és kormányzathoz közel álló emberek gyakran fogalmaznak úgy: sokkal jobb – értsd: kifizetődőbb –, ha egy településnek fideszes a polgármestere.

Ez legtöbbször annak kapcsán hangzik el, hogy az uniós és az állami fejlesztési pénzekhez való hozzájutáshoz a kormánypárti és/vagy ellenzéki városvezetés más-más esélyekkel szállhat küzdelembe. Egy magára valamit is adó demokráciában ilyet még gondolni sem illik, nemhogy kimondani. Mindez ugyanis nem kevesebbet jelent, mint azt: léteznek első- és másodragú városok és községek. Ahogyan bizonyára léteznek fontos és kevésbé fontos emberek.

Szeged példája azonban élő cáfolata ennek a sugalmazott és kimondott tételnek. Más szavakkal: nem kell félni. Akkor sem, ha ijesztgetnek. Hogy mire alapozom mindezt? Az elmúlt években több mint 300 milliárd forint uniós pályázati pénz érkezett a városba, ami egyszerre több dolgot jelent. Statisztikailag nem kevesebbet, mint azt, hogy Szeged hívta le a legeredményesebben eddig az uniós forrásokat Magyarországon. Ez akkor sem volna csekélység, ha kormánypárti vezetése volna a városnak, de éppenséggel – és jó régen – nem az. Vagyis nem igazolódik be az a politikai tétel, hogy rosszul jár az önkormányzat, ha veszi magának a bátorságot a helyben lakók közössége és ellenzéki polgármestert, valamint ellenzéki többségű közgyűlést választ magának. A város fejlődése pedig szemmel látható, statisztika nélkül.

Más volna a helyzet, ha kizárólag állami és kormányzati forrásokból lehetne a helyi fejlesztésekre pályázni, és vele pénzt nyerni. Ám az Európai Unió léte és ténye, vele hazánk tagsága, és az onnan érkező pályázati pénzek miatt viszonylagos függetlenséget képesek kiharcolni maguknak a helyhatóságok. Ez még akkor is így van, ha az önkormányzatok az elmúlt évtizedben sokat veszítettek az önállóságukból. A városokat irányító testületeknek nem volt beleszólása abba, hogy kívánnak-e iskolafenntartók lenni, szeretnék-e megtartani a kórházaikat, mennyit fordítanának szociális kiadásokra. A kormányzat tetszése szerint packázhatott az önkormányzatokkal adótételek és normatívák megállapításakor.

Az önkormányzatok ebben a helyzetben ahhoz a táncoshoz hasonlítottak, akinek összekötötték a lábát. De minden hasonlat rossz, ez is. Szeged példája is ezt bizonyítja. A helyi közösség a brüsszeli forrásokkal kiegészülve képes ellensúlyozni a kormányzati szándékot, amely az önállóságtól szeretné megfosztani a településeket. Egyáltalán, milyen cél ez? Miért jó ez? Miért nem akarják a helyi közösségekre bízni egy-egy település fejlődésének megtervezését? Az önkormányzat szavunknál kevés beszédesebb fogalmunk létezik. Önállóságot, szabadságot, függetlenséget feltételez. Máskülönben csak hivatal, prefektúra.

A kormányzati gáncsoskodást kizárólag abban az esetben védheti ki egy önkormányzat, ha megfelelő helyi adóbevétellel rendelkezik. Ennek pedig az a feltétele, hogy jövedelmező gazdasága és szolgáltatóipara legyen a településnek. Szeged szerencsére ilyen hely. A kormánypárt és a hozzá közelálló helyi gazdasági elit idejét múlt gazdasági elképezésekkel a termelésre alapozott ipart szeretne látni a városban. Ez a világ elmúlt, és talán Szeged adottságai nem is alkalmasak erre. A legfejlettebb országokban a szolgáltató- és tudásipar már régen lekörözte a termelésre épülőt. Ezzel jó volna szembe nézni. Nem kell, és nem is szabad – most sem – a „vas és acél” országává és városává válni.

Meg azzal is szembe kell nézni, hogy a szegediek tényleg szabadon szeretik Szegedet. Háromszáz éve biztosan.

Bod Péter
(fotó: Iványi Aurél)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör vélemény