Szegeden 2019. szeptember 15. 09:42 Forrás: Szegedi Tükör

Dől a mocsok

– Hónapok óta foltos a mennyezet, most viszont úgy beáztatott a felső szomszéd, hogy féllábszárig taposunk a mocsokban, és senki nem csinál semmit – sírta bele a telefonba öreg barátnőm egy hete. Erzsike dörömbölt az albérlőnek, hívta a közös képviselőt, semmi változás. Előkerítette a tulajdonost, nagy nehezen akadt ráérő vízszerelő is, hiába.

Az egyik kulcsot nem vitt magával, a másiknak a munkaideje járt le, a harmadik alkatrészt nem talált. Fél napra rá végre elzárták a vizet, az albérlő pedig átmenetileg elköltözött. Csodájára járt addigra a lakásnak a főbérlő, a közös képviselő, a biztosító, a karbantartó, a festő, de szerelők majd csak napok múlva érkeznek, ha igaz. Aztán viszont a lakó, mert másutt sem lakhatott a végtelenségig, hazament. Mosdott, lehúzta a vécét és a többi, lényeg a lényeg, hogy a második özönvíz elúsztatta már a földszinti szomszédot is. Amikor újból a nyakába zúdult a mocsok, Erzsikénél elszakadt a cérna. Tehetetlenségében leüvöltötte a főbérlő haját, hogy próbálna meg ő egy napig olyan körülmények között létezni, ahogy ő. És láss csodát, Erzsike célt ért. Másnap megjelentek a szerelők és elkezdtek javítani. Az albérlő tűri, a főbérlő és a biztosító fizeti, a közös képviselő intézi.

Mi meg Erzsikével, mert másunk már nem maradt, humorral oldottuk ennek a horrorhétnek a feszültségét. Mert mondják meg, hát nem olyan Erzsike esete a szennyes lével kicsiben, mint az ellenzéki szavazóké a pártok összefogásával nagyban? Mi, szavazók ugyanis már régóta tudjuk, mire van szükségünk a szenny és mocsok ellen, ami a nyakunkba zúdul. Csak a pártok nem akarták meghallani, mit akarunk, mert mindegyik a maga érdekeivel foglalkozott. Elméletben persze elhangoztak az együttműködésre, az összekapaszkodásra szólító felhívások, de mindig fontosabb volt a megvalósításánál, hogy kinek éppen milyen féltenivalója van. Hiába mantrázták a választók a parlamenti választás és az EP-szavazás előtt is, hogy nincs ezüstérem. A Fidesz meg élvezkedett, mondván, van itt demokrácia és szólásszabadság, hiszen itt erőlködnek ezek a pártocskák, de hát mit csináljunk, ha életképtelenek szegénykék.

Ez a nyár végre más volt, mint a többi. Kínkeservesen, de a pártok is meghallották, mit sürgetnek a választóik. Összefogtak. Kelletlenül, szemforgatva, orrukat befogva, alkudozva vagy éppen csak szótlanul – anyukám erre mondaná, hogy rosszabb vagy, fiam, mint a hátramenés. És mégis. Megszülettek az együttműködések, összeálltak közös fotóra, kampányolnak egymásért. Biztató. Mert nem pártokról szól a dolog, hanem rólunk, az emberekről, nálunk történetesen Szegedről. Rosszul is viseli ezt a Fidesz, helyben mindent elkövet, hogy belegyalogoljon a polgármesterbe és csapatába, de még a szimpatizánsaik listázásától, ímél- és fényképhamisítástól sem riad vissza. Szokatlan helyzet, nincs rá épkézláb receptjük.

Egy hónap múlva pedig ismét rajtunk a sor, hogy megerősítsük őket. Mert nincs selejtezőmeccs, második forduló, mindent egy lapra kell feltenni. Hogy ilyen marad-e az összefogás, vagy összeolvad-e egy nagy pártba – nem tudni. Az a jövő zenéje. Most az a lényeg, hogy sokszínű és sokhangú társaság bizonyíthassa, ebben a formában is sikeres lehet és van határa a mocsoknak. Szegeden és országosan is.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör