Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Húzós hétvégével zárt a SZIN: Alvaro Solerért megőrültek a lányok, majd megfejtettük a Ganacci-rejtélyt – SZIN-beszámoló, péntek-szombat
Művház 2019. szeptember 2. 13:45

Húzós hétvégével zárt a SZIN: Alvaro Solerért megőrültek a lányok, majd megfejtettük a Ganacci-rejtélyt – SZIN-beszámoló, péntek-szombat

A két külföldi sztár mellett ott voltunk többek között Rúzsa Magdi, a Halott Pénz, a The Biebers, a Wellhello, a Fish!, a Budapest Bár koncertjein, és meghallgattuk Jay Hardway, Nakadia és Andro szettjeit is. Aztán a fesztivál zárásaként hajnalig buliztunk a remek Necc Partyn.

Hirdetés
Hirdetés

Péntek: Rúzsa Magdi, Alvaro Soler, The Biebers, Jay Hardway, Nakadia, Andro

Ahogyan arra számítani lehetett, hétvégére szintet lépett a SZIN: pénteken és szombaton látványosan sokkal többen szórakoztak a Partfürdőn, mint szerdán és csütörtökön, pedig akkor sem voltak kevesen. Ez érezhetően jót tett a fesztiválnak, nem voltak kényelmetlenül sokan szinte soha, semelyik helyszínen, a koncertek hangulatát viszont egyértelműen megdobta a még több ember.

Rúzsa Magdi pályafutása első SZIN-koncertjén. Galéria itt (fotó: Szabó Luca)

Pénteken a nagyszínpad két fő fellépője Rúzsa Magdi és Alvaro Soler voltak, ami elsőre egy kicsit elbizonytalanított: volt egy olyan gondolatom, hogy nem fogja tudni megugrani a hangulat az előző két estéjét, ez viszont szerencsére utólag teljesen alaptalannak bizonyult. Ruzsa Magdi pályafutása során először lépett fel a Szegedi Ifjúsági Napokon, koncertje alapján viszont meg merem kockáztatni, hogy nem utoljára: egy teljesen tisztességes poprock-koncertet adott, szerintem az összes slágerét elénekelte (itt kell megjegyezni, hogy érzek némi hiányosságot az életművében való jártasságomban), a jól felépített produkciónak köszönhetően pedig a közönség hangulata is folyamatosan emelkedett, az utolsó fél óra volt a legerősebb, ami után biztos vagyok benne, hogy nem csak az szórakozott jól a koncerten, aki kifejezetten miatta vett jegyet a fesztivál szombati napjára.

Alvaro Soler a SZIN nagyszínpadán. Galéria itt (fotó: kmn)

Az este sztárfellépője a barcelonai Alvaro Soler volt, akiről tényleg fogalmam sem volt, mire lesz képes Szegeden. Egyetlen igazán nagy slágerere, a Sofia egy időben annyit szólt bárhol és mindenhol, hogy hátralévő életemben már simán meglennék anélkül, hogy még egyszer meg kelljen hallgatnom, amikor viszont elkezdtem hallgatni a srác dalait a YouTube-on, rájöttem, hogy egy SZIN-típusú nyári fesztiválon, ráadásul vízparton simán jól működhetnek, pláne, ha jól adja elő őket. Na, ez utóbbival aztán tényleg nem volt gond: a srác hozott magával egy szép nagy zenekart (nem számoltam, de tízen biztos voltak a színpadon), akikkel valószínűleg számtalanszor léphetett fel az utóbbi években, mert láthatóan nagyon érezték egymást a produkció minden egyes pillanatában. Sugárzott róluk, hogy élvezik, amit csinálnak, ez pedig általában átragad a közönségre is, ahogyan az most is történt. Ráadásul, viszonylagos meglepetésemre kiderült, hogy sokan vannak, akik nem csak Sofiát ismerik ettől a sráctól: a körülöttem álló emberek közül egész sokan énekelték más dalait is, és valószínűleg nem csak azért, mert véletlenül pont az egyetem spanyolszakos bölcsészlányai közé keveredtem. Ennek az egésznek a hatására néhány szám után már azon kaptam magam, hogy elkezdtem kifejezetten élvezni a koncertet, pedig az a fajta mainstream latin pop, amint a Alvaro Soler játszik, finoman szólva sem áll közel hozzám. Sőt, a műsora közepe környékén már azon gondolkodtam, hogy ha ilyen szép férfi lennék, és Barcelonában születtem volna, szerintem én is pont ilyen teljesen súlytalan, tét nélküli, de nagyon vidám dalokat énekelnék szerte a világban.

A barcelonai srác és zenekara láthatóan jól érezte magát Szegeden (fotó: Szabó Luca)

A koncert a közepén ugyan leült egy kicsit, köszönhetően a lassú daloknak, meg annak, hogy szegény Alvaro több szám között is megpróbálkozott azzal, hogy hosszabb gondolatokat fejtsen ki a közönségnek angolul, amiből a többség láthatóan szinte semmit sem értett, így gyorsan rá is untak az egészre. Szerencsére innen azért sikerült felállni, sőt, a koncert második fele volt igazán jó: az utolsó fél órában a zenekar igazi örömzenélésbe csapott át, amiben az is kiderült, hogy Soler valamennyire még gitározni is tud, amitől nyilván sorra olvadoztak a tinilányok. Azok a tinilányok, akik amikor legutolsó dalként megszólalt a Sofia, egy pillanat alatt világossá tették: velem ellentétben ők ezt a dalt valószínűleg soha nem fogják megunni, és nagymama korukban is ezt fogják mutogatni az unokáiknak, azt illusztrálva, hogy micsoda remek zenékre buliztak hajdanán. Engedjük el, hogy tévednek, a hangulat kifogástalan volt, és csak ez a lényeg.

Puskás Peti és zenekara, a The Biebers (fotó: Szabó Luca)

Közben például a Bomba Gold Stage-en a The Biebers lépett fel: Puskás Petiék ezúttal is egy remek hangulatú, halálosan laza, de mégis bulizós koncert adtak, de így volt ez az Irie Maffiával is a Royal Arénában. A Pepsi Nagyszínpad legjobb koncertjét ezen az estén a Subscirbe adta, ők is mindig remek bulikat csinálnak a Partfürdőn, amit most egy kicsit beárnyékolt a színpad nem túl erős hangosítása.

A thai származású Nakadia mosolyogva csapott oda keményen (fotó: kmn)

Az éjszaka sztárjai a holland Jay Hardway és a thai származású Nakadia voltak a két nagy bulisátorban. Előbbi EDM-bombákat játszott Spinnin Records-os producerhez méltó módon, a buli egy pontján pedig magyar zászlóba burkolózva igyekezett tudtára adni a közönségnek, hogy ő is jól érzi magát Szegeden. Utóbbi pedig azt mutatta be, hogy egy törékeny(nek látszó) nő is simán szét tudja csapni egy nagy partysátor teljes közönségét súlyos technóval, ha arról van szó. Márpedig arról volt szó: a fesztiválon csak ezen az estén lehetett egész éjjel technót hallani nagy helyszínen, így a stílust kedvelők joggal remélhették, hogy egy tisztességes veretésben lesz részük, ezt pedig Nakadia szemrebbenés nélkül produkálta, kifejezetten jó zenéket játszott, üdítő volt hallgatni a sok EDM-dj műsora között.

Andro fellépéseit általában nem érdemes kihagyni a SZIN-en (fotó: kmn)

És ha már EDM, hajnalban a Bombában fellépett még Andro is, akit minden évben érdemes meghallgatni a SZIN-en, remekül mutatja be ugyanis, hogy ezt a sokat szidott stílust miként lehet változatosan, szórakoztatóan és zeneileg is értékelhető módon prezentálni. Hiába, nem árt, ha egy DJ-nek jó ízlése van, és igyekszik minél több kreatív energiát beletenni a produkciójába, nem csak abból megélni, hogy lejátssza a mindenki által játszott aktuális slágereket, ami közben időnként beleordít valamit hülyeséget mikrofonba.

Szombat: Halott Pénz, Wellhello, Budapest Bár, Fish!, Salvatore Ganacci, Necc Party

Szombaton még a péntekhez képest is nőtt valamennyit a létszám a SZIN-en, ami mondjuk nem is volt meglepő: egyrészt a szombat az szombat, olyankor bulizni kell menni, másrészt ezen az estén két különösen népszerű magyar zenekar is fellépett a fesztiválon, a Halott Pénz és a Wellhello, akik mindig rengeteg embert vonzanak.

Rengetegen voltak kíváncsiak a Halott Pénzre (fotó: Szabó Luca)

Pláne az előbbi: Marsalko Dávid és zenekara akkora tömeget csinált a Borsodi Nagyszínpad előtt, amekkorát már régen nem láttunk. És amekkora volt a tömeg, akkora volt a buli is: a Halott Pénznek már van annyi slágere, hogy szinte csak azokkal le tudnak hozni egy másfél órás koncertet, a fesztiválközönség pedig slágereket akar hallani, amit ha megkap, akkor hálás, és bulizik ezerrel. Ha pedig a közönség bulizik ezerrel, akkor azt jó esetben a zenekarra is jó hatással van, ez az oda-vissza játék pedig olyan remek dolgokat tud eredményezni, mint az, hogy szombaton a SZIN-en úgy tűnt, a zenészek legalább annyira élvezték a Halott Pénz-koncertet, mint közönség.

Diaz a Pick Szeged-mezben lépett fel a Partfürdőn a Wellhellóval (fotó: Szabó Luca) 

Hasonlóan alakulhatott volna a Wellhello fellépése is, ami viszont kis túlzással élvezhetetlen volt a Pepsi-színpad egész egyszerűen kínosan halkan szóló és rosszul belőtt hangosítása miatt. Értem én, és fontos is persze, hogy nem csak a SZINezőkről szólnak ezek a napok Szegeden, aki szeretne, annak pihennie is tudnia kell, ráadásul éppen ez az a színpad, aminek a hangját talán a legjobban tudja vinni a Tisza és a szél Újszeged, valamint a város legsűrűbben lakott részei, Felsőváros és Tarján irányába, az viszont még így is túlzásnak tűnt, amit szombat este a Pepsinél hallottam. Vagyis, nem hallottam, mert a Wellhello nem csak halk volt, hanem ezen túl pocsékul is volt belőve: Fluor és Diaz mikrofonjai sokkal hangosabbak voltak mint az összes zenész együtt, így aztán amikor rappeltek és énekeltek (a számok döntő részében), akkor szinte semmit nem lehetett hallani a zenéből. Így aztán hiába tett meg mindent a Wellhello azért, hogy a közönség jól érezze magát, a többség leginkább csak kínosan ácsorgott és a szemét forgatta, hiszen az első sorokon kívül a színpad előtti terület bármelyik pontján sokkal jobban lehetett hallani a többi embert, mint a koncertet.

Behumi Dóra láthatóan nagyon élvezte a közös koncertet a Budapest Bárral (fotó: kmn)

Nem volt viszont semmi gond a hanggal, és így a koncerttel sem picit arrébb, a Royal Arénában, ahol a Budapest Bár kiváló műsorára lehetett szórakozni. A mindig remek zenekar ezúttal Behumi Dórával, Tóth Verával, Frenkkel, Kollár-Klemencz Lászlóval és Jordán Adéllal egészült ki egy-egy, vagy több dal erejéig. Tényleg semmibe nem tudok belekötni, és nem is akarok a produkciójuk kapcsán: remek zenészek, remek énekesek egy nagyon hálás közönségnek játszottak szórakoztató, kreatív, sőt, időnként kifejezetten izgalmas feldolgozásokat. A végén pedig a Ponyvaregény főcímdala cigányzenei változatban ismét parádés volt a nyilvánvaló hatásvadászat ellenére is.

Kovács Krisztián, vagyis Senior Hal, a Fish! frontembere a Bomba-sátorban (fotó: kmn)

Kifejezetten jó hangulatú, igazi ugrálós rockbulit csinált közben a Bomba-sátorban a Fish!, amit már csak azért is volt jó látni, mert ez a fajta rockzene nem kapott túl sok teret az idei fesztiválon. Ez, persze, érthető, nem éppen erről szól mostanában a világ mainstream könnyűzenéje, az alapján ugyanakkor, hogy a közönség mennyire élvezte az egészet, egyértelműnek tűnik, hogy erre is szükség van a SZIN-en. Meg az olyan zenekarokra, mint a Fish!, akik két saját dal között simán eljátsszák az Animal Cannibals Takarítónő című slágerének garázsrock-verzióját is, például.

Salvatore Ganacci a Szegedi Ifjúsági Napok nagyszínpadán. Galéria itt és itt (fotó: Szabó Luca)

Az este fő fellépője az olaszosan hangzó nevű, valójában bosnyák, de Svédországban élő Salvatore Ganacci volt, akit programajánlókban a világ leghülyébb lemezlovasának neveztünk. Erre azzal szolgált rá, hogy az elmúlt években azzal vált híressé, és lett például idén a világ egyik legnépszerűbb elektronikus zenei fesztiváljának, a Tomorrowlandnek nagyszínpados fellépője, hogy a dj-pultban lemezlovaskodás helyett leginkább az ökörködéssel, önmaga folyamatos produkálásával van elfoglalva, kis túlzással nincs egy komolyan vehető mozdulata sem. Fellépései, a videók alapján úgy tűnt, csak sokadik sorban szólnak a zenéről, így alapvetően szinte mindent megtestesít, amitől egy magára valamit is adó lemezlovas a világból kiszaladna, ugyanakkor mivel az egész Ganacci-produkció egyfajta paródiaként is értelmezhetőnek tűnt, kíváncsiak voltunk rá, mit fog csinálni a SZIN-en. És már csak azért is, mert idén egyértelműen ő volt a fesztivál legaktuálisabb fellépője, hiszen lényegében tavaly vált világhírűvé idióta viselkedésével.

A dj-pulton való táncolás nála teljesen alapdolognak számít (fotó: Szabó Luca)

Ganacci fellépése végül nem okozott csalódást, de nem pontosan azért, amire számítottam. Az ökörködés megvolt: volt kézenállás, a dj-pulton twerkelés (vagy valami olyasmi), folyamatos grimaszok, a közönség énekeltetése, és időnként még "focizott" is a színpadon, legalábbis néha dekázgatni próbált egy labdával két keverés között. És bár a közönség soha nem tudhatta, mi fog történni a következő pillanatban – például mikor állítja le a zenét teljesen váratlanul, akár percekre, amíg ő kiszalad a színpaddal szembeni hangpulthoz húzódzokodásokat csinálni –, kb hetvenöt perces fellépése mégsem mondható, hogy csak ezekről az ökörködésekről szólt volna. Korábban az ajánlónkban azt írtam, Ganacci valójában nem is dj, hanem egy showman, ezt viszont át kellett értékelnem a fellépése közben: showmannek persze showman, de Ganacci közben dj is, ráadásul semmivel sem rosszabb, mint nagyjából bármelyik manapság felkapott EDM-huszár. Sőt, valójában egészen okos és ügyes, amit csinál. Az ökörködést ugyanis az első pillanattól fogva arra használja, hogy szimpátiát keltsen a közönségben, akik így akkor is színpad előtt maradnak, ha pusztán a zene miatt, amiket játszik, ezt nem feltétlenül tennék meg. És mivel tényleg nem teljesen kutyaütő lemezlovas, csak időre van szüksége, amit ha megkap, képes a zenék fokozatos adagolásával az embereket hangulatba hozni és rávenni őket a bulizásra. Ezért kell az ökörködés: szimpátiát kelteni és időt nyerni. Mert Ganacci egyáltalán nem csak slágereket játszott, sőt, nem is csak azt a fajta EDM-vonalat hozta, amihez a szélesebb közönség füle már szokva van, így akkor is elbulizik rá, ha nem a legnagyobb slágerekről van szó. Olyan felvételeket is előszedett, nem is keveset, amiket eddig elképzelhetetlennek tartottam a SZIN nagyszínpadán. Acid technót, technót, sőt, hardcore technót is, voltak részek, amik kis túlzással simán megállták volna a helyüket 1994-ben, egy rotterdami gabberuliban is. Márpedig ezekre a zenékre a közönség jelentős része először csak forgatta a szemét, majd ugyanezek az emberek háromnegyed órával később néhány sláger, nem várt zenei poén (például Bon Jovitól a Livin' on a Prayer, stb.) és egy csomó ökörködés után az ugyanilyen stílusú zenékre már feltett kézzel, mosolyogva ugráltak, miközben azt ordították egymás fülébe, hogy "teljesen beteg ez a csávó, bazmeg!!!" Közben pedig pörögtek a tényleg teljesen bolond animációk, mém-szerű Ganacci-poénok a kivetítőn, amik csak tovább fokozták az emberekben a hangulatot, hogy akit hallgatnak, persze teljesen hülye, de a szó jó értelmében.

Vicces, mém-szerű képek is pörögtek a LED-falakon Ganacci szettje alatt (fotó: kmn) 

Azt hittem, a dj-kultúrát leszek kénytelen temetni egy kicsit Ganacci fellépése kapcsán, de pont ennek az ellenkezője történt: ha teljesen máshogy is, mint mondjuk a detroiti nagyok, vagy mondjuk Carl Cox, de Ganacci abszolút érzi, hogy mi a dj-zés egyik lényege a szimpla szórakoztatás mellett. Újszerű, korábban nem tapasztalt élményt adni a közönségnek. Ezt, azt hiszem, maradéktalanul megtette. A kérdés már csak az, mire lesz képes öt vagy tíz év múlva, amikor már jól ismertek és valószínűleg unalmasak lesznek az ökörködések. De talán akkor majd nem kell már időt nyernie.

Salvatore Ganacci láthatóan jól érezte magát (fotó: Szabó Luca)

Ganacci fellépése előtt nem sokkal az egyébként príma SZIN-alkalmazás küldött egy üzenetet arról, hogy hamarosan kezdődik a nagyszínpadon a fesztivál záró show-ja. És bár korábban arról tudtommal nem volt szó, hogy szervezők a mostanában (például az utóbbi években a Szigeten is) divatos endshow-ként kezelik Ganacci fellépését, nagy része akár annak is betudható volt, a pirotechnika, a konfettizápor és egyebek nagyjából megvoltak hozzá. Azt viszont nem tudom, Salvatore mennyire volt tisztában azzal, hogy kéne valami kis pátosz, grandiozitás a fellépése végére, mert az pont egy kicsit gyengére sikerült. Egyrészt mivel már korábban is eljátszotta, hogy leállította a zenét és elbújt a pult mögött, majd egyszer csak hirtelen előugrott és újra ment a veretés, ezért a show végén a közönség percekig nem tudta, számíthat-e még valamire tőle, másrészt ezt a fura befejezetlenség-érzést csak fokozta, hogy negyed órával kevesebbet játszott, mint amennyi a programban írva volt, így sokan joggal gondolták, hogy valamire még számíthatnak. Aztán jött a kicsit zavarba ejtő felismerés, hogy nem, már nem lesz semmi, vége. Mellettem néhány srác még hosszú percekig kántálta bele az éjszakába, hogy "nyomjad még, Jézus!!!".

Shaman Leva és Senior Hal cserepes virágokkal díszítették a Necc Party dj-pultját (fotó: kmn)

De Jézus már nem nyomta, viszont hajnal egykor elkezdődött a Necc Party, és az egész fesztivál egyik legnagyobb éjszakai buliját csinálta a Fish!-frontember Senior Hal és cimborája, Shaman Leva, akik a szó legjobb értelmében vett házibulit rendeztek rövid idő alatt csordultig megtelt Royal Arénában. Bulijaik lényege, hogy az elmúlt nagyjából 25 év legikonikusabb, legemlékezetesebb, legmeghatározóbb dalait játsszák Fatboy Slimtől kezdve a Limp Bizkiten át a Ketchup Songig. És bár ezek nem minden esetben jó zenék, de ha nem azok, akkor legalább viccesek, röhejesek, vagy legalábbis vicces és röhejes, hogy mondjuk 1997-ben miért őrült meg a világ összes tinédzsere (mondjuk a Backstreet Boys-ért), akik most ugyanúgy megőrülnek érte, nosztalgikusan vagy ironikusan, a megfelelő mennyiségű sör és vodka után már igazából mindegy is. A csúcspont egyértelműen a Barátok közt főcímdala volt, a hozzá tartozó 20 évvel ezelőtti videóval együtt. Esküszöm, feltett kézzel ment rá a bulizás! A hangulatot, amit ez a két ember csinált hajnal egy és öt között, jól jellemzi, hogy négy körülre elfogyott a helyszínen az összes vodka – emlékeztetőül: a Royal Arénában volt a buli.

Tömve volt a Royal Aréna a fesztivál utolsó nagy buliján (fotó: kmn)

Ezzel a remek bulival ért véget a SZIN, ami több szempontból is szintet lépett az idén: a Partfürdő felújítása miatt valamivel tágasabb helyen lehetett bulizni, és bár idén nem kellett kitenni a megtelt táblát egyik este sem, a tavalyi két telt házas este után idén új helyszínekkel, szórakozási és kényelmi lehetőségekkel bővült a fesztivál. Az óriáskerék látványos volt, de drága, a Borsodi Malátabár a nagyszínapd mellett jó ötlet volt a koncertek utáni bulizás azonnali folytatására, a Tisza-parton felállított Aldi áruház pedig, amiben ugyanúgy szól a csapatás a hangszórókból mint odakint (és ez a kasszások szerint egyáltalán nem volt nekik zavaró, sőt, így könnyebb volt ébren maradniuk), egy csomó fiatalnak jelentett akár életmentő megoldást is hajnalban vagy nap közben, amikor mondjuk viszonylag tűrhető áron kellett enni valamit gyorsan.

Így aztán idén is remek négy napot adott Szegednek a SZIN, aminek már a jövő év dátuma is ismert: 2020-ban augusztus 19 és 23 között lehet majd újra önfeledten szórakozni az ország egyik legszerethetőbb fesztiválján.

kmn

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: partfürdő Szegedi Ifjúsági Napok SZIN SZIN 2019 beszámoló dance fesztivál Halott Pénz koncert pop rock