Szegeden 2019. szeptember 2. 07:55 Forrás: Szegedi Tükör

Ki mérgezte meg országunkat a gyűlölet fertőjével?

Olyan gyorsan szállt el a harminc év, mint egy sóhajtás. Ez nem csoda, hiszen az évek, akarjuk vagy sem, gyors lábakon jártak.

A tusványosi piknikről szóló – többnyire – egyoldalú és elfogult tájékoztatás felveti a kérdést: van-e értelme mindennek, az évente több napon át tartó és igen költséges összeröffenésnek? Bár az megnyugtató lehet a szervezőknek, hogy nem saját zsebre megy, a kiadásokat Magyarország fedezi közpénzből.

Semmi gond, Orbán Viktor legalább kiélhette nagyravágyási mániáját. Mert annak, hogy idegenbeli külföldieknek (ez esetben mellékes, hogy magyar kettős állampolgárokról van szó) Magyarország miniszterelnöke elmondja (ismétlem: egyoldalúan) országunk gondjait, a hallgatóság oldaláról nem oszt és nem szoroz. Mert nincs másról szó (a tetszelgésen túl), mint hogy indifferens személyeket olyasmivel traktálunk, amihez egyébként semmi közük. Maga a rendezvény is egyre kevésbé tudja leplezni Magyarország belpolitikai jellegét. Ez az egész egyre inkább fideszes szeánsznak tűnik, ahová a határon túli magyarlakta területekről is csak azokat hívják meg, akik fenntartás nélkül mindenben egyetértenek az Orbán-kormány – sokszor fantázia szülte – szóáradatával.

A nyári összejövetel valójában most is éppen olyan lett, mint az elmúlt évek bármelyikében: ellenzéki politikusok, kormánykritikusok, eltérő vélemények híján, az igazi beszélgetőpartnereket mellőzve eléggé sablonos. Orbán egy óra alatt játszotta el a világmegváltó szerepét, aztán fogta a kalapját.

A Fidesz–KDNP megjelent képviselői és a baráti sajtó munkatársai egymás vállát veregetve – jobb híján – szidták, jobbára a szokásos és elcsépelt szólamokat ismételgetve, az EU-t, a liberálisokat és a politikai ellenfeleket. De talán igény sincs ennél többre a hallgatóság körében. Az eddig elmúlt idő összefoglalójaként Orbán megjegyezte: „az a jó, hogy ez a harminc év mögöttünk van, és nem előttünk”. Beszéde nagyobb hányadában „filozofikus” szónoklatával próbálta meg levezetni az illiberális nemzeti keresztényi kultúra létjogosultságát, mondván: a regnáló hatalom és a liberális baloldal (ellenzék) között az a különbség, hogy „ők” gyűlölnek bennünket. Már tudniillik a liberálisok az illiberálisokat. Kinyilatkoztatta: „A keresztény szabadságért dolgozó politika arra törekszik, hogy megvédjen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek.” A kormányfő kifejtette: „az előttünk álló tizenöt évben az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal”.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

Ismét megkérdezem: ki mérgezte meg országunkat a gyűlölet fertőjével? Számomra nem vitás, mint ahogy sok magyar számára sem: Orbán Viktor és csapata. A fenti nyilatkozatában sem arról beszélt, hogyan jussanak konszenzusra (békésen) az ellenzékkel, hanem azt hangoztatta, minden, a liberalizmus irányából jövő „éca” ellen harcolnak, védekeznek. Szép, reménykeltő (isteni?) kilátások. Nem vagyok vallásos, de igaz hívők között cseperedtem föl, és tudom, hogyan viselkedik és gondolkodik egy igaz keresztény. Még akkor is, ha Orbán szerint az illiberalizmus alapja a keresztényi kultúra és a vallás. Fura hozzáállással.

Erős a gyanúm, Orbán mindenáron létre szeretne hozni valami maradandót, ami csak az ő személyéhez és nevéhez kötődik. Úgy látom, rossz irányba halad. Nagy fordulatot kellene tennie (előtte meggyónva – és örökre elhagyva – bűneit). Nem utolsósorban fel kellene hagynia a gyűlöletkeltéssel. Azt terjeszti, az illiberalizmus egyenlő a kereszténység, illetve a keresztényi kultúra szabadságával. Ám legyen, de van egy nagy bökkenő: hol van belőle a demokrácia, amely a liberalizmus vázát alkotja? Azt senki sem szeretné, ha az igaz vallású emberek úgy viselkednének és viszonyulnának más emberekhez, mint ahogy évek óta teszi a Fidesz és Orbán. Csupán emberségesen kellene a Fidesznek (is) viselkednie.

„Gyűlölet” – ezt a szót többször is használta Orbán a szónoklatában. Arra utalt, mindenki jól teszi, ha mások véleményét meghallgatja, nem neveti ki, még csak meg sem mosolyogja. Ha ez komoly volna – aminek még semmi látszata sincs –, akkor ez már nagy ugrás lehetne a normális parlamenti munkához. Csakhogy az ajánláson ott van a „pötty”, hogy a Fidesz továbbra is gyűlöletkeltő. Nemrég szónokolt Kósa Lajos az őszi választások kapcsán, amikor úgy fogalmazott, az ellenzék mást sem akar a zavarkeltésen túl, csak az örökös háborúskodást. Így pedig nem fog menni a gyűlöletkeltés mellőzése.

Pedig csak arra kellene gondolni, hogy már régen feltalálták a „szeretet” szót is, társítva az emberrel, hogy tudniillik: „a legfontosabb emberi tulajdonság a szeretet”, ahogy Alexander Brody amerikai magyar írta.

Mert aki békeidőben is az ellenséget keresi, az nem leli nyugalmát, nem tudja, hogy önmagával van ellenséges viszonyban.

Kutnyik Pál

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasói levél Szegedi Tükör