Túl a városon 2019. augusztus 25. 17:13 Forrás: Szegedi Tükör

Hol tartunk ma? Nem nehéz kitalálni

Harminc éve, a rendszerváltás tájékán volt egy álmunk és reményünk, hogyha nem is rögtön, de megvan az esélye annak, hogy jobb életet éljünk.

Apropó! Nem olyan megrendítő és mélységes álom volt a miénk, mint a ’60-as években Martin Luther King baptista lelkészé, de a kezdetek kezdetén volt okunk hinni, hogy minden jobb lesz, mint a változást megelőző időszakban. Tévedtünk volna?

A rendszerváltás elején jól indultak a dolgok, akkor elhittük, hogy a szép és szívhez (néphez) szóló szólamok alapján tényleg minden szép és jó lesz. Az ifjú titán, Orbán Viktor akkor csak a „jobbik” felét mutatta meg. Sokan hittek is benne. De gyorsan megmutatta a „rosszabbik” felét is, ajkáról akkor volt az utolsó őszinte szó keresztség ügyben: „csuhások, térdre, imához!” Azóta színes „igaz” keresztény politikai párt és őszinte (hátsó gondolatok nélküli) együttműködés az egyházakkal. Volt is rá példa a kezdődő migrációs ügyekben, egyik-másik főpap nyilatkozatából ki is tűnt az „elhajlás”. Ferenc pápa példabeszéddel rukkolt elő, jogosan: „Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényekhez: és az ő jótéteményét megfizeti neki.” Adott szituációban úgy tűnt nekünk, kívülállóknak, hogy az egyházi (anyagi) függőség erőteljesen kirajzolódott egy-egy nyilatkozatuk alkalmával, ami az állam és az egyház kapcsolatát minősíti. Valaki nem őszinte!

Kormányfőnk 1998 áprilisában még azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek: „...soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelenti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja az nem kormányozni (szolgálni?), hanem uralkodni akar.” Jól beletrafált kormányfőnk (akkor még nem volt az), kétség nem fér hozzá. Már előbb is érzékelhettük, 2010-től pedig egyértelművé vált, hogy Orbán uralkodásra termett. Szívhez szólóan beszélt 2007-ben is egy nagygyűlésen, amit 2014-ben a Délmagyarország idézett: „A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget és nem tűri a szabadságot.” Vagyontalanná, kiszolgáltatottá tesz, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncára fűz” – mennydörögte az ellenzék vezéreként az Astoriánál. Micsoda pálfordulás!

És hol tartunk ma? Nem nehéz kitalálni.

2010 után elszabadult a pokol és azóta is tart, amihez nagyban hozzájárult a „kétbalkezes” ellenzék is. Ezzel – egyebek mellett – együtt járt a jogállamiság kivéreztetése, a fontos hatalmi részek teljes kisajátítása, valamennyi média birtoklása. Maga a kormány teljes mértékben a hazugság útjára tévedt, a legfontosabb hatalmi ágakat (igazságügy, AB, egészségügy, oktatás, szociális ellátás) szándékosan legyengítették, elhanyagolták. Az ország lakossága megosztott, gyűlöletre sarkalva a kormány által.

A miniszterelnök sűrűn váltogatott politikai ideológiáját, most a XIX. századi kereszténydemokráciára készül módosítani. Mert miután – szerinte – a liberális polgári demokrácia megszűnt, az illiberális demokrácia melegében megbukott. A demokrácia (ami hazánkban már csak látszat) a szabadelvűségre épül, amit a Fidesz tagad. Márpedig, ha nincs liberalizmus, akkor nincs demokrácia sem. Mert ugye, magyar polgárnak lenni nem azt jelenti, hogy a magunk és családunk gyarapodására ellophatunk mindent, ami a hazáé, a népé. Nem bizony, sőt!

Hiába magas a GDP, hiába csökkentik (állítólag) az adókat, hiába szajkózzák, hogy az egyszázalékos alapkamat jó az országnak, hogy alig van infláció és így tovább, ettől az ország lakosainak kétharmada jottányit sem lesz boldogabb. Egyre szegényedünk.

Nota bene: „Van valami, ami a háborúnál és a halálnál is borzalmasabb és kegyetlenebb: az, ha félelemben kell élnünk” – mondta anno Éve Curie újságíró. Úgy hiszem, „jó úton” járunk, hogy az emberek többsége féljen a holnaptól.

Ennek nem kéne bekövetkeznie!

Kutnyik Pál

Fotóink a Fortepanról valók, valamennyit Szalay Zoltán adományozta az oldalnak

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasói levél Orbán Viktor Szegedi Tükör