• Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Máté Bence: Szeretnénk túrákat szervezni az általunk készített vadlesekbe – interjú
Szegeden 2019. augusztus 10. 07:55

Máté Bence: Szeretnénk túrákat szervezni az általunk készített vadlesekbe – interjú

A természetfotós szakma csúcsára ért Máté Bence, innen már nincs feljebb. Mégis ellenállhatatlanul éhezik az újításokra, folyamatosan azon kísérletezik a munkatársaival, hogy még jobb képeket készíthessen. Szerinte a folyamatos útkeresés és a megújulás a titka. Túrákat szervezne az általa tervezett és épített vadlesekbe, így hozná közelebb az emberekhez a magyarországi nemzeti parkok kincseit. A természetet megszerető ember pedig talán fogékonyabb annak védelmére is. Máté Bence szegedi kiállításának is ez a célja: bepillantást engedni a természet működésébe, csodálni, szemlélődni, elgondolkodni. A tárlat megnyitására pedig nem kisebb nevet, mint a világhírű etológus, főemlőskutató és természetvédő, Jane Goodallt kérte fel, aki barátságukra való tekintettel el is fogadta a meghívást, viszont egy fárasztónak ígérkező utazás, a kora és kimerültsége miatt mégsem tudott eljönni. Telefonon viszont bejelentkezett.

Legalább kétezren gyűltek össze a szegedi kiállításának megnyitójára a belvárosban. A megnyitón Szeged Város aranyérmét kapta Botka László polgármestertől, amiért a város jó hírnevét viszi a világban. Milyen képeket láthat a közönség a szegedi kiállításon?

– 623 természetfotót válogattunk ki az elmúlt húsz év anyagának legérdekesebb pillanataiból. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy ez a 623 legértékesebb vagy legtöbb díjat elért felvétel. Az volt az elképzelés, hogy olyan látványos képi világot rakjunk össze, ami megállítja az utca emberét. Ezt úgy sikerült elérni, hogy kiválasztottunk 28 kollekciót, amelybe egységes tematika szerint fűztük egymásra a felvételeket.

A válogatás úgy kezdődött, hogy betettem egy kalapba a számomra legkedvesebb fotókat, és azok mellé helyeztem olyanokat, amelyek még beleillettek a koncepcióba, és emelték a tárlat színvonalát. Ha valaki végignézi a 623 fotót, akkor láthatja, hogy a képek összhangban vannak egymással szín- vagy akár témaválasztásban.

– Akkor az egész tárlat is egységes.

– Igen, úgy találtuk ki, hogy a paravánok U-alakúak, kívülre hatalmas méretű képeket tettünk, ami nyomdatechnikailag is kihívás volt. Kíváncsiak voltunk, hogy miként tudjuk ilyen nagyban kinyomtatni a képeket. Az óriásplakátokat autóból, mozgás közben, több tíz méterről látjuk, a kiállított képeket viszont egy méterről, a kisebbeket akár 10 centiről is megfigyelhetik az érdeklődők. Közelről is jól kell kinézniük a képeknek, alkalmasnak kell lenniük arra, hogy finom részleteket fedezzen fel a néző.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy a védjegyévé váltak ezek a képek. Honnan jött az ötlet?

– Ez egy teljesen új, általunk fejlesztett kiállítási mód. A paravánrendszert is mi terveztük. Monumentális építményről van szó, 23 és fél tonna a teljes szerkezet, és hátulról világítjuk meg a képeket. Olyan paravánokra volt szükségünk, amelyek jól szállíthatók, bírják az érintést, az intenzív napsütést és a csapadékot is.

Ugyanúgy közelítettük meg a kiállítás felépítését, mint a fotók elkészítését: csináljunk valami újszerűt, amit eddig még nem láttak. Egyébként is ilyen vagyok, bármihez nyúlok, azt mondom, csináljuk úgy, ahogy nem szoktuk. Sok a kitaposatlan ösvény, ezek mindig rejtenek magunkban némi kockázatot, viszont így lehet új dolgokat felfedezni. Mindig különleges érzés létrehozni valamit, ami eddig nem volt, de nemcsak az eredményt élvezzük, hanem az oda vezető folyamatot is. A kiállítás tervezői közül sokan részt vesznek a fotós projektjeimben is.

 Máté Bence mindig örömmel látogat Szegedre (fotó: Szabó Luca)

„Láthatatlan természetfotós”

Máté Bence Szegeden született 1985-ben. 1987-ben családjával Pusztaszerre költözött, itt, a házuk végén lévő nádasban készítette az első természetfotóit. Innen vezetett az útja előbb Az év ifjú természetfotósa világcímig, amit 2002-ben kapott, majd Londonig, ahol 2010-ben elnyerte a természetfotózás Oscar-díjának tartott „Az év természetfotósa 2010” díjat Árnyjáték című képével. Máté Bencét a 9. legismertebb – Magyarországon élő – magyarnak tartják külföldön. Nemcsak fotóival, különleges detektívüveges leseivel is világhírnévre tett szert. A leseket ő és csapata építi, gyakran évekig. Idén megkapta a World Press év fotósa díjat természet kategóriában.

– Maga építi a vadleseket is. A kiállítás kicsit olyan, mintha mi nézők is beleshetnénk abba, amit Máté Bence lát.

– Igen, de azért más megélni a pillanatot. A néző nem ugyanazt az utat járja, amit én. Nincsenek ott a hangok, szagok, más a hangulat is. Ez minden fotónál kihívás, hogy a képpontok miként tudják visszaadni azokat a körülményeket, érzéseket, ingereket, amelyek a terepen érnek bennünket. Ezért is fontos a tálalás, a tárlat felépítése. Már az elején láttuk, hogy valami rendkívülit találtunk ki, de ekkora sikerre nem számítottam. Korábban – próba gyanánt – kiállítottunk néhány paravánt Szegeden, és elképesztő volt látni, hogy milyen sokan megnézték. Ebből is látszik, a természet bemutatására hatalmas az igény, mi ezt tesszük kimerevített képek formájában, egyedi installációval.

A következő lépés kitalálni, hogy tudjuk kivinni az embereket terepre, megmutatni nekik ezeket a jeleneteket. Szeretnénk túrákat szervezni az általunk készített lesekbe, ezzel is felpörgetnénk a nemzeti parkok látogatottságát, és nem titkolt célunk, hogy környezetvédelemre tanítsuk az embereket. A terveink szerint túravezető is segíti majd a látogatókat. Az egész lényege, hogy magyar földön olyan jeleneteket lehet majd látni, ami e nélkül a lesrendszer nélkül elképzelhetetlen.

– Mekkora munka egy lesépítés? Hogyan készül?

– Olyanok, mint a soha el nem készülő házak. Nagyjából 4-5 évbe telik, mire el lehet kezdeni használni egy jó lest. Kell bele légtechnika, fűtés, szigetelés. Egy igazán jó lesbe úgy kell bejutni, hogy az állatok ne tudják, ott vagy. Ezt nagyon nehéz megoldani vizes élőhelyen, ahol egy tó közepére olyan madarak közé kell bemenni, amelyeket egyébként száz méterre sem lehetne megközelíteni. A lesben néhány méterre vagyunk tőlük. Mindent nekünk kell kitalálni hozzá, de hosszadalmas az engedélyeztetés és a papírmunka is. Rendkívül izgalmas, nagyjából két év, mire megépül egy les. Csak a vegetációs időszakban tudunk építkezni, és sokszor rájövünk, máshogy kellett volna: ilyenkor átalakítjuk, továbbfejlesztjük. Van olyan les, amit öt éven át fejlesztettünk, ezt használjuk fel olyan lesrendszerek építéséhez, ahová egyszerre 40 ember is be tud menni.

– Mit csinál egy fotózáson? Napokra eltűnik egy lesben, aztán egyszer csak előbukkan három díjnyertes képpel?

– Teljesen kiszámíthatatlan. Előfordul, hogy egy nap alatt elkészül egy világbajnok kép, de van, hogy három évig dolgozunk rajta, mégsem jön össze. Mindig van célunk, amiben meghatározzuk, hogy egy-egy témát milyen módon szeretnénk lefotózni. Az idevezető útvonalakon megyünk végig, az út végén pedig remélhetőleg újszerű és érdekes képek várnak egy fotós és egy laikus számára is. Az a jó kép, amit nem kell megmagyarázni.

– Amikor vár a pillanatra, akkor mivel telik az idő?

– Bármilyen furcsa, de a szó „unatkozós” értelmében egyáltalán nem kell várakoznom fotózás közben. Amikor várok a pillanatra, rengeteg természeti esemény történik előttem. A gombnyomás előtti pillanat egyfajta felkészülési időszak, a munkám arról szól, hogy jó eséllyel tudom, mi fog történni a kép elkészítése előtt. Ismernem kell az állatok viselkedését, tevékenységét. Ezer akció történik, hatalmas koncentrációt igényel egy fotózás, fizikailag és szellemileg is lefáraszt. Nagyon fontos a reakcióidő, és hogy észrevedd a természet rezdüléseit, különben nem tudod elkapni a pillanatot. Ráutaló jelek vannak egy-egy fontos pillanatnál, ezeket a jeleket kell felismerni.

– Említette, hogy a fotókkal és a látogatható lesekkel is szeretné felhívni a figyelmet a környezetvédelemre. A munkája alkalmas arra, hogy megmutassa az embereknek, mire kell a legjobban vigyáznunk: a Föld természeti kincseire, magára a bolygóra. Az elmúlt években mintha többet beszélnénk a természetről, a bolygószintű felmelegedésről, a klímaváltozásról. Mit gondol ezekről?

– Érdekes lenne megkérdezni az utca emberét, hogy szerinte mi a mai kor három legnagyobb problémája. Valószínű, hogy szinte mindenki említené a természeti gondokat, de ha visszakérdeznénk, hogy mit tesz ezek ellen, akkor gyanítom, csak hümmögne, hogy lényegében semmit. Szerintem a környezetvédelem nemhogy top három, hanem a legfontosabb. Hiába oldunk meg sok mindent a világban, ha egyénileg nem foglalkozunk a bolygónk védelmével, egyszer mindennek vége lesz. Hatalmas a felelősségünk! De még mindig lóg a levegőben a környezetvédelem, mert még mindig nem megszokott a környezettudatos életmód. Sajnos az ember élete a természetrombolásra épül: a mezőgazdaság, az ipari termelés környezetpusztítással jár. Az egészet úgy alakítottuk ki, hogy nem figyeltünk oda igazán a környezet megóvására. Ösztönös társadalmi igény kellene, hogy legyen a környezetvédelem, az embernek mindig a zöldebb megoldások felé kellene mozdulnia.

– Mit gondol arról, hogy olyan jelenségek, mint a globális felmelegedés és a klímaváltozás még mindig vita tárgya, még mindig van, aki vitatja ezeket a jelenségeket?

– Nem szeretek ítélkezni másokról, ezt Böjte Csaba testvértől tanultam, inkább szeretném megismerni, hogy miért gondolja azt, amit.

– De lehet még vita tárgya a felmelegedés?

– Szerintem lehet, mert én is csak információkra támaszkodva mondom azt, hogy van globális felmelegedés. A legfontosabb kérdés nem ez, hanem az, hogy globális felmelegedés ide vagy oda, vigyázni kell a környezetünkre. Más kérdés, hogy én is megkérdezném a világ vezető nagyhatalmának elnökét, Donald Trumpot, miért hangoztatja, hogy butaság globális felmelegedésről beszélni. Szeretnék beszélgetni vele, mindenféle előítélet nélkül, azért, hogy megismerjem az ő nézőpontját is. De abban biztos vagyok, hogy a szén-dioxid-kibocsájtást csökkenteni kell, a környezetvédelemre pedig hatalmas szükség van.

– Hogy fog kinézni 50 év múlva ez a bolygó és rajta Magyarország tájai, amelyekre vigyáznunk kellene?

– Ahhoz, hogy az emberek változzanak, mindig kell egy megrázó esemény, egy hullámvölgy. Háború, gazdasági válság és hasonlók. Ezek néhány év vagy évtized alatt váltogatják egymást. A természetben ez máshogy működik: ez egy évmilliók alatt kialakult rendszer. Míg egy gazdasági válságot ki lehet heverni néhány év alatt, addig egy tönkretett környezeti egységet évszázadok, évezredek alatt sem biztos, hogy ki tud heverni a Föld.

– Mondhatjuk, hogy egy természeti kísérlet zajlik a bolygónkkal szemben? Jogunk van egyáltalán ehhez?

– Igen, mondhatjuk. Ha történik egy természeti katasztrófa, amit esetleg túlélünk, akkor talán lesz változás. Nem kellene ezt megvárni. Sajnos azonban nem látom azt a vonalat, amitől az ember máshogy élne. A gyerek sem fogad szót az anyjának, hogy ne nyúljon a tűzbe, ahhoz, hogy megtapasztalja, bele kell nyúljon. Utána viszont már késő, megégeti magát. Ilyen az emberiség is.

– Térjünk vissza egy kicsit vidámabb témához: van kedvenc természeti jelensége, eseménye?

– Rövid válasz lesz, nincs. Tényleg. Vannak vicces, izgalmas és veszélyes történeteim, főleg a kezdetekről, ezekről augusztus 30-án az 1200 fős, felújított újszegedi szabadtéri színpadon tartok előadást, addig viszont ezekről inkább nem mesélnék, gyertek el inkább. A humorista sem mond előre poént, el kell jönni a standupra.

– Ott leszünk. Egyébként mivel kezdje, aki természetfotózásra adja a fejét?

– A lakóhelye környezetének megismerésével. Erre jó példa vagyok, mert úgy nyertem világversenyeket, hogy erdei pintyeket és a körülöttünk élő állatokat fotóztam, és ezekkel győztem le egzotikus helyeken készített képeket. Fényképezés szempontjából teljesen mindegy, hogy Afrikában vagy az újszegedi ligetben vagyunk. Sőt, aki korlátozott lehetőségekkel bíró környezetbe születik, az kreatívabb lesz. Aki egy szafari közepén él, annak nem kell gondolkodnia, hogy témát találjon. Ha nem elefántot fotózol, hanem cserebogarat, akkor sokkal több kreativitás kell a versenyképességhez.

– Ez az erőssége?

– Igen, de nem csak az enyém, az egész országnak ez az erőssége, ezért van ennyi kreatív ember Magyarországon.

– Laikusként azt gondolnánk, hogy a természetfotózáshoz drága eszközök kellenek.

– Lehet, hogy meglepő, de nem kellenek drága eszközök. Tizenöt évig használt felszereléssel dolgoztam, 2014-ben vettem először új gépet. Ez nem a Forma-1, ahol az autók és az emberek versenyeznek. Itt az ember a pillanattal versenyez, ahol a technikai fejlesztés segít, ugyanakkor a sikernek nem előfeltétele a csúcstechnológia.

– Ha már siker, hogy sikerült megnyerni Jane Goodallt arra, hogy beszédet mondjon a kiállítás megnyitójára?

– Jane három éve Magyarországon tartott előadást, és volt három szabadnapja. Az egyik kérése az volt, hogy felkereshessen engem. Egy napon át hoztuk-vittük a lesek között, órákat töltöttünk együtt, nagyon jól érezte magát, összebarátkoztunk. Megtudtam, hogy a csütörtökön, a Sziget Fesztiválon tart előadást, és az is kiderült, hogy pénteken szabad, felhívtam hát, hogy jöjjön el Szegedre. Örömmel elvállalta, igaz, később le kellett mondania az utazást, mivel másnap, azaz ma hajnalban 5-kor már indult a gépe Tanzániába, és az egészségi állapotába mégsem fért bele a szegedi utazás.

A csimpánzok legjobb barátja

Jane Goodall 1934-ben született, világhírű etológus, antropológus, főemlőskutató, természetvédelmi aktivista és az ENSZ békenagykövete, a világ egyik leghíresebb élő tudósa. Goodall első kutatásait 1960 nyarán végezte a nyugat-tanzániai Gombe Nemzeti Park erdőkkel borított és mély völgyekkel szabdalt hegyvidékén. Goodall a csimpánzok közé ment az édesanyjával, hogy megfigyelje viselkedésüket, életüket. Kutatásai alapvetések az ember és a főemlősök közös ősére és kapcsolatára nézve. Azóta is az emberszabású majmokkal foglalkozik. Tanulmányait a Gombe Nemzeti Parkban végezte, kutatásai segítségével újra kellett fogalmazni az emberek és az állatok közötti viszonyt. A tudós átlagosan évi 300 napot utazik, és előadásokat tart a csimpánzokat veszélyeztető fenyegetettségekről, és más környezeti válságokról, mert hiszi és reméli, hogy az emberiség képes megoldani azokat a problémákat, amelyeket saját maga idézett elő.

– Jane Goodall szava messzire elér, de nemcsak ő, sok más tudós is évtizedek óta szót emel a bolygó megmentéséért. Mit gondol arról, hogy mégsem annyira rájuk, hanem például az ENSZ-ben is felszólaló Greta Thunbergre kapták fel a fejüket az emberek, mintha jobban hallgatnának rá. Az Európai Parlamentben néhány hónapja azt mondta: Az emberiség háza nemsokára összeomlik. Mit gondol erről?

– Fontos a tálalás, ő át tudott jutni az ingerküszöbön. Azért jó, ha egy gyerek beszél erről, mert ő még sokáig szeretne itt élni. Hatásos, ha ő mondja, hogy jó lenne figyelni a bolygóra, mert neki és a korosztályának még tervei vannak. Ezzel én is így vagyok. Annyi mindent kaptam a természettől húsz éven keresztül, miközben rájöttem, hogy mi érdekli az embereket. Ha figyelnek rám, akkor ezt miért ne használjam a természet védelme érdekében. A képek, a hírnév eszközök, hogy felhívjam a figyelmet arra, ami nekem és valójában mindenkinek fontos. Ez egy ziccer, amit be kell lőni.

c.s.z.

(fotók: matebence.hu)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Máté Bence természetfotó természetfotós Jane Goodall kiállítás környezetvédelem Szeged 300