Hirdetés Hirdetés
Művház 2019. július 13. 10:28

A színpad túloldala, avagy amit a néző nem lát

Képriport
Ha nem is kivételes, mindenesetre ritka élmény lehetett részük azoknak a szerencséseknek, akik pénteken bebocsátást nyertek a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadbejárására. A kulisszák mögé látni mindig izgalmas, egyáltalán nem mindennapi élmény. Ott voltunk mi is.

Hirdetés

Gyülekező a Somogyi Könyvtár előtti jegypénztárnál 18 órakor. A színpadbejáráson kizárólag olyanok vehetnek részt, akik előzetesen regisztrálták magukat – ide kell e-mailt írni. A jelentkező pedig mindig több mint ahányan beférnek az előadások előtt indított limitált csoportokba. Próbálkozni nem árt, szombaton 18 órától indul a következő csoport, szabad helyek pedig talán még vannak. Egy biztos: megéri ott lenni.

Közel negyven főt számláló csoportunk az ipari bejáraton (a Dóm mögött) jut be a színház területére. Olyasmit látott, ami színháznézőként nem. Az öltözőket, a kellékesek helyiségeit, és mindazt, ami a színpad mögött található. Igaz, ehhez némileg türelmesnek kellett lenni, mert a színpadbejárás egy közel húsz perces színház történeti ismertetővel kezdődött, aminek jogosságát egyáltalán nem vonhatjuk kétségbe.

Kattintson fönti képünkre, nézze meg Menyhárt Luca galériáját!

Még a színházi világot ismerők is sok újdonságot hallhattak. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy az első Szegedi Szabadtéri Játékokat 1931-ben rendezték meg, de azt már kevesebben, hogy hiába volt az első évad szakmailag sikeres, pénzügyileg nagy bukást hozott. Így a következő évad kimaradt, és az akkori városvezetés arra jutott, hogy a helybeli szállásadóknak és vendéglátóknak is ki kell venniük a részüket a szabadtéri színház finanszírozásában. Lényegében idegenforgalmi adót fizettettek velük, ma legalábbis így nevezhetnénk.

Magára valamit adó ember azt is tudja, hogy az egykori kultuszminiszter Klebelsberg Kunó támogatása mennyire szükséges volt a szabadtéri elindításához. Ám azt már kevesebben, hogy ezt mint Szeged országgyűlési képviselőjeként végzett – ma úgy mondanánk – lobbizásának eredményeként érte el. Ahogyan az sem volt a korban (vagyis az 1930-as évek elején) magától értetődő, hogy kell-e, szabad-e, megéri-e szabadtéri színházat működtetni. Európában abban az időben csak két ilyen működött, kivételszámba mentek az ilyen intézmények. A színház az egész kontinensen kőfalak mögé szorult. Abban, hogy az elmúlt lassan száz évben alaposat változott ebben az értelemben a színházi világ, Szegednek nem csekély a szerepe volt.

Az itteni szabadtéri méretei miatt valóban megérdemli a gigantikus jelzőt. Ez egyszerre igaz a színpadra és a nézőtérre. Ez utóbbira még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a dóm látogatóközpontjának megépítése miatt a színpadot a nézőtér felé kellett eltolni. A számok nyelvére lefordítva ez azt jelentette, hogy a korábbi 6 ezres nézőtér 4 ezresre szűkült, de még így is Európa egyik legnagyobb szabadtéri nézőtere maradt. Egy idetartozó jópofa mondás szerint az műholdakról két dolog látszik: az egyiptomi piramisok és a szegedi nyitott égboltú színház.

A színpad – éppen méreteinél fogva – képes arra, hogy egyszerre több százan tartózkodjanak rajta. Musicalek, rockoperák, operák és operettek esetében ez nem is egyszer fordult elő Szegeden. Legutóbb a Szeged szebb lesz, mint volt című táncdráma esetében, amelyben egyszerre 320-an táncoltak a világot jelentő deszkákon.

A mostani bejáráson az idővel nem volt szerencsénk. Néhány perccel 18 óra előtt szemerkélni kezdett az eső, éppen emiatt a színpadot, Tom Stoppard darabjának, a Szerelmes Shakespeare díszleteit és kellékeit fekete fóliák rejtették. Sokat láttuk így is, de ha az idő egy kicsit kegyesebb hozzánk, akkor még ennél is több néznivalónk lehetett volna.

Szinte mindenhova bejuthattunk, bekukkanthattunk, kivéve a vezető színészek öltözőibe. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy elképesztő masinéria jelenlétét regisztrálhattuk a színpadbejáráson. A képek jobban visszaadják mindazt, amire a szavak most kevésbé bizonyulnak elégségesnek.

De néhány szó erejéig térjük vissza a színháztörténethez. A Szegedi Szabadtéri Játékokon 1931-ben egy misztériumjátékot mutattak be, majd 1933-ben Hont Ferenc rendezésében Az ember tragédiáját. Volt olyan tíz év az itteni színház történetében, amikor hét alkalommal került színpadra Madáchnak ez az egyébként nem is színpadra írt műve. E mellett a leggyakrabban játszott darabok között jegyzik a János vitézt, a Háry Jánost, a Hunyadi Lászlót, Az István, a királyt és a Csárdáskirálynőt.

Az ipari kapun távoztunk, ott ahol érkeztünk. Egy dolog biztos: abban az egy órában, amit bent töltöttük sokat megtudhattunk a színházról. Hátulról is képesek a dolgok nagyon érdekesek lenni.

B. P.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Dóm tér Szegedi Szabadtéri Játékok színház backstage