Hirdetés
Túl a városon 2019. július 11. 15:14 Forrás: Szegedi Tükör

Magyarország az ábrándok országa

Paul Lendvai újságíró Nincs receptjük a nacionalistáknak cím alatt adott interjút a Népszavának. Egyebek mellett ez alkalommal tett említést arról, hogy „…amíg az ellenzék nem fog össze és nem tisztítja meg magát a beépített vagy gyenge embereitől”, addig nem lát reményt a magyarországi változásokra. Hogy tudniillik legyőzze a már a régen alkalmatlan, de még mindig regnáló Fideszt.

Nem lehet politikai programot építeni hazugságra, de ábrándokra sem – ezt már Bibó fogalmazta meg, amihez csupán annyi megjegyzést tennék: igaza van!

Lássuk be végre: Európa nem oldhat meg mindent azonnal, de a nemzetállamok (mint Magyarország is Orbán szerint) nem oldanak meg semmit, állította anno egy svájci filozófus. Az együttműködés egységében lehetne meg a kívánatos erő, de erről kormányfőnk, úgy tűnik, még sohasem hallott. Közben meg azon mereng, hogy „a magyar és az európai jövő azon múlik majd, hogy meg tudjuk-e őrizni „a keresztény értéken álló identitásunkat és kultúránkat.”

A politika és a kereszténység két különböző valami, amelyek ha összekapaszkodtak, ritkán sült ki belőlük jó dolog. És amire Orbán még nem jött rá, ez a „házasítás” már évszázadokkal korábban is többször mondott csődöt (számtalan történelmi példa utal rá). Hiszen két, egymástól távol eső és egymástól merőben eltérő (valóság és fantázia) világról van szó. Egyrészt szemléletük és véleményük a valóságról erőteljesen eltér egymástól. Másrészt a magyar nép nem ruházta fel a hatalmat (Orbán Viktor miniszterelnököt), hogy a nevében bevonják az egyházakat világi dolgok együttes végzésébe (talán egy népszavazás, a részrehajló, evidens kérdéseket mellőzve, legalizálhatná a mostani gyakorlatot).

A populisták, nemzeti kereszténydemokraták a világtörténelem legsikeresebb politikai és gazdasági integrációjának szétverésén munkálkodnak, amelyben azok a szélsőségesek vállalnak szerepet, akik a romjain szeretnék felépíteni a kiskirályságukat. Mindezt Orbán nem merte bevallani (gyáván bujkál, nehogy szócsatát kelljen vívnia az ügyben). Fél, hogy egy ilyen kiállásban veszítene, márpedig ő nem veszíthet – gondolja, ezért nyíltan nem áll le vitatkozni senkivel sem. Nota bene: ha az ellenfél a tények kimondásával győzne – a kölcsönös vélemények szembeállítása alapján –, abban nem lehetne szégyellnivalója senkinek, inkább tisztelet jár a legyőzöttnek, a belátása és bátorsága elismeréseként.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

Cas Mudde holland politológus azt mondta Orbánról: „A politikai cinizmus bajnoka lett, aki nem egyéb gondolkodásában és tetteiben, mint egy kaméleon. Persze Orbán is állított furcsa dolgokat, például azt, hogy „nem én akadályozom meg őket (az ellenzéket), hogy győzzenek, hanem a magyar emberek”. Még hihető is volna az előbbi mondat, ha nem tenném hozzá a szemérmes keresztény vezér gondolatához, hogy a győzelme érdekében mindenre képes volt. Szájuk íze szerint módosítottak törvényeket, szinte nyíltan csaltak a választások alkalmával, hazudtak, és minden egyebet elkövettek a győzelmük érdekében. Hogy ne is szóljak a hírforrások erőteljes korlátozásáról és egyoldalúságáról (MTV). Közben meg azt kántálta kormányfőnk, „a magyar és az európai jövő azon múlik majd, hogy meg tudjuk-e őrizni a keresztény értéken álló identitásunkat és kultúránkat”.

Megjegyzem, ahhoz, hogy a magyar nép jól is érezze magát a saját hazájában, nincs szükség másra, csak egy tisztességes és becsületes kormányra. Olyan kormányra, amelyik folyamatosan intézi az emberek ügyes-bajos dolgait, nem pedig a maga és hívei korrupt ügyeit karolja fel.

Ehhez emberi tisztesség, becsület és megbízhatóság kell!

Az Európai Unió még jó darabig a tagországok együttműködéséről fog szólni, ezért nem a bevándorlás, hanem az érdekek összehangolása képezi a jövőt.

Nem csodálom hát, hogy Magyarország régóta és még mindig az ábrándok országa. Távol a realitástól és igazságtól. Hogy meddig? Az csak rajtunk múlik. De az ellenzéken mindenképp.

Kutnyik Pál

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasói levél Szegedi Tükör