Szegeden 2019. június 22. 11:42 Forrás: Szegedi Tükör

A szegedi piacba bele kell szagolni, bele kell harapni!

Aranyoskám! Jöjjön közelebb, szagolja meg! Én gondoztam, locsolgattam, meg szeretgettem, mert szeretni kell őket – kínálta az asztalon befőttesüvegben álló gyöngyvirágcsokrokat a piacon.

De nem ám úgy a kis székén üldögélve, hanem miközben dicsérte a virágjait, kissé nehezen, öregesen felállt, és megsimogatta őket a lila eres kezével. Két befőttesüvegben hat-hét csokor lehetett. Semmi mást nem árult. Csak gyöngyvirágot. Idősebb volt, mint a mamám, de a kedvessége, közvetlensége és mosolya rá emlékeztetett. Vettem tőle három csokor gyöngyvirágot. Amikor a visszajáró aprót kivette a nejlonzacskójából, s leszámolta a kezembe, örökre megszerettem.

A piacok különleges helyek. Sok minden mellett azért is különlegesek, mert nincs két egyforma. Persze teljesen más, mondjuk, egy francia, görög vagy magyar piac. Más a kínálat a párizsi piacokon, Argalastiban, a varázslatosan szép, kis görög hegyi faluban és Szegeden. Biztosan vannak mérőszámok, amelyek alapján össze lehet hasonlítani a piacokat, de a hangulatukat semmilyen adattal nem lehet leírni. Oda kell menni, bele kell szagolni, bele kell harapni!

Szeged piacát úgy hirdetik a turisztikai oldalak, hogy a város éléskamrája, „ahol nemcsak kiváló minőségű élelmiszereket vásárolhatunk, hanem megismerhetjük a szegediek szokásait és mindennapjait is. Színek, illatok, zöldség- és gyümölcshalmok, az első eper, az első görögdinnye, tulipánok és krizantémok, rózsák és újkrumplik. Ez a Mars téri piac, és mennyi minden még… A mindig udvarias és boszorkányosan gyors kezű gombaárus asszony, aki mindig, mindenkinek megköszöni a vásárlást, valamint a szertartásos lángos- és sülthal-fogyasztás”.

Ám a piacba nem elegendő csak beleszagolni és beleharapni.

A piacba bele is kell hallgatni.

Már csak ezért sincs két egyforma piac. A nyelv miatt. Ami alapvetés a piacon, hiszen a jó árus beszélget a vevőkkel – vagy fogalmazzunk úgy, van, akivel eszmét cserél, mással meg trécsel –, meggyőzi, elcsábítja őket. A profiknak biztosan megvannak már erre a technikáik, amelyeket hosszú évek alatt finomítottak-csiszoltak szinte tökéletessé, amelyekkel – fontos, hiszen azért ne felejtsük, mégis csak üzletről van szó – kialakították a vásárlókörüket. Így lehet az, hogy valaki mindig ugyanattól veszi az epret, a paradicsomot vagy a sütnivaló tököt, mikor minek van itt a szezonja, mert az eladó tudja, mikor ballagott el a vásárlója gyermeke a középiskolából, és megkérdezi, hol tanul tovább, ha meg lediplomázott, akkor hol fog dolgozni, talált-e magának jó munkahelyet, vagy visszajött-e Angliából, ahol a termelő unokája is dolgozik.

A piacok fontossága ebben is rejlik, mert azok nem egyszerűen vásárlói, hanem egyre inkább közösségi terek, ahol a gyermeknevelési tanácsoktól az újabb recepteken át a munkahelyi problémákig annyi mindent meg lehet beszélni. És sok esetben csak itt futunk össze rég nem látott ismerőseinkkel.

Általánosnak mondható probléma, hogy a fiatalok közül kevesen járnak piacra. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a piacozás reggeli elfoglaltság. A multik viszont éjjel-nappal nyitva vannak, amivel nem lehet versenyre kelni. Így csak bízni lehet abban, hogy nem fog idővel eltűnni a piac, és mások is megélik azt a csodát, amit én Anna nénivel, akitől azóta is vásárolom a virágot a piacon.

Gőz E. Sára

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: jegyzet Mars tér Mars téri piac piac Szegedi Tükör