Hirdetés
Ziccer 2019. június 12. 05:09

Végül Wales hibázott nagyobbat: Pátkai berúgta, Bale nem

Az előző Európa-bajnokság óta először viszonylag fix kezdőcsapata van az aktuális magyar szövetségi kapitánynak. A stabil védelemnek és középpályás védekezésnek köszönhetően van elöl is keresnivalónk, egy-egy helyzet, amiből sikerül gólt rúgni. Így lett meg a 3 pont Wales ellen is, egy kivárásról szóló meccsen, ahol senki nem akart veszíteni. Walesnek a tét a versenyben maradás volt, nekünk meg az esély, hogy Eb-meccset játszhassunk az új Puskás-stadionban.

Horvátország a 9., Wales a 19., Szlovákia a 21. lett a Nemzetek Ligája összesített rangsorában, így kerültek az Európa-bajnoki selejtező E csoportjába, mint az első három kalap egy-egy csapata. Magyarország 31. helyen végezve a negyedik kalapból került ide, a 46. Azerbajdzsán jött az ötödikből. Ez azért érdekesség, mert Wales hazai legyőzésével vezetjük a csoportot nagy meglepetésre. Úgy, hogy a négy meccsen megszerzett 9 pontból nagyjából 4-5 lett volna reális.

Egy így most tehát egyértelmű bravúr. A szlovákiai vereséget megérdemelte a csapat, mert nem játszott jól, alapvető helyezkedési hibákkal, rendezetlen mozgásokkal sikerült kikapni. Mint ahogy megérdemelt volt a horvátok elleni bravúrgyőzelem is, az azeri 3-1 kötelező volt, a Wales elleni meccs meg olyan lett amilyen. A küzdelem dominált, a szív diadala, és így tovább.

A kötelező elemeket felsorolásszerűen: egyik csapat sem akart kockáztatni; ikszes meccs; egygólos mérkőzés; nagy taktikai csata; kivárásra játszottak – hasonlók jutnak az ember eszébe. Az egyik legjobb barátom, akivel a meccset néztük, azt mondta, hogy végül igazam lett, aki gólt lő, az nyer. Tényleg ezt mondtam az ötlettelen passzolgatást és a két csapat kockázatkerülő játékát látva valamikor az első félidőben, de kénytelen voltam beismerni: annyi baromságot hordtam össze, hogy valamelyiknek be kellett jönnie.

Mondtam például azt is, hogy 1-2 lesz oda. Vagy 0-2. Igaz, a meccs előtt. Mert pont az ilyen estéken szokott megtörténni, hogy mondjuk az a Gareth Bale, aki pocsék szezonon van túl a Real Madridban, ahonnan szinte mindenáron ki akarják ebrudalni, rúg kettőt az első 30 percben és vége, onnantól rutinmunka nekik, mehetnek a kontrák, és örülhetünk, ha nem 3 vagy 4 a vége. Ez sem lett. Kivárásra játszottak a csapatok és nekünk jött össze a gól.

A magyar válogatottól az összeszedettség, az akarat, és még egy rakás erény elvitathatatlan volt ma is, akárcsak Horvátország ellen. Alig lehetett kivetni valót találni a védekezésben, igaz az egyik hibából Bale, a másikból Wilson majdnem büntetett.

De van azért más is.

Legyünk őszinték, Horvátországot és Walest jókor fogtuk ki. Pontosabban Modrićot és Bale-t is akkor fogadtuk, amikor az elmúlt évek legrosszabb szezonját produkálták. A horvátok például tegnap Tunéziával verették meg magukat barátságos meccsen. Elképzelni sem tudom, mennyit kaptunk volna egy igazán jó formában lévő horvát válogatottól (felsejlik a magyar-szerb 1-7) vagy egy ereje teljében lévő Bale-t hogyan tartottunk volna. Valószínűleg sehogy. Mindegy, örüljünk, a walesiek ásza kihagyta a ziccerét, Pátkai meg belőtte a Szalai által kibrusztolt helyzetet, nyertünk.

Hol van már a Leekens-féle kilátástalan játék? De úgy látszik nekünk most már majd mindig kell egy ilyen szövetségi kapitány ijesztésnek, Dárdai előtt Pintér Attila csillogtatta meg képességeit, Rossi és stábja előtt meg a belga, aki fogalom nélkül pakolta fel a játékosokat a pályára és közben ki sem látszott a feje a miniszterelnök hátsójából.

Rossiéknál látszik a kocepció, látszik, hogy a csapat azért játszik így, mert ezt tudja, így van esélye. Ez pedig nagy erény egy ilyen sűrű mezőnyben.

Rossiék mellett a Gulácsi, Willi Orban és Baráth Botond hármas sem néz ki rosszul. Még akkor is, ha Gulácsinak a 76. percben sikerült majdnem gólt rúgatnia Wilsonnal. Melléjük még Kádár Tamás meg Lovrencsics, és így még a valójában a tegnapi fél gólpassza ellenére is középkategóriás Korhuth Mihály is elfér. Megint van védelmünk. Van egy mondás az NFL-ben (a sisakos tojáslabdás amerikai fociban), miszerint az alapszakaszt a támadósor nyeri, a rájátszást meg a Super Bowl-t a védelem. Ez a gurulós fociban nagyjából úgy módosul, hogy ha nincsenek klasszis gólszerzőid, akkor csak úgy van esélyed, ha hátul stabil vagy, mert akkor egy-két gól is elég lehet. És most nagyjából ez van.

Orbán Vilmos Európa-klasszis, német nevelés, ékes példája annak, hogy mit lehet kihozni egy egyébként teljesen átlagos játékosból, ha működik az utánpótlás-nevelés és a professzionális környezet nem a fizetésig tart, meg a cipő–tetkó–frizura szentháromságig. Vele nagyot nyert a csapat. Baráth nem tűnik ijedős fajtának, ő lehet a mi Skrtelünk, a többieket meg ismerjük, Lipcsében Gulácsi is Európa-klasszissá érett.

És hát Szalai Ádám. Az ember, akit lehet szidni, meg nem szeretni, de úgy brusztolni, küzdeni tényleg ritkán látni magyar pályán bárkit is. És azért Szalai egyáltalán nem ügyetlen játékos, igaz Wales ellen kétszer-háromszor is csalódáskeltően fejezett be ígéretes támadást.

Jó volt látni, hogy a walesiek nem tudtak lendületes támadásokat vezetni, ettől láthatóan meg is zavarodtak kicsit, nem ment nekik a felállt védelem elleni játék. Ugyanakkor rossz volt látni, hogy nálunk sem volt lendület, sebesség, nagyon kevés volt a váratlan megmozdulás.

Mindössze egy igazán veszélyes Szoboszlai beadás, amiről Holender maradt le, no, meg Pátkai ollózása, ami nem jött össze. Nagyjából így mentünk szünetre.

Szoboszlai viszont Wales ellen megmutatta, hogy lehet belőle valaki, jól mozgott, jól passzolt és volt egy majdnem gólpassza és egy egészen jó lövése, amit kicsit elkapkodott, így pár centivel a bal felső fölé küldte a labdát. Ha nem nyomasztják túl a srácot, előbb-utóbb megtalálja a helyét, és elsül a lába. Gólok, gólpasszok vannak benne akár már ebben a selejtezősorozatban is.

Voltak azért nehéz pillanatai a szurkolóknak. Én a cserebalszélsőnk, Varga Roland fejére fogalom nélkül ívelgetett labdákat reklamáltam olykor, és hiányoltam a labda felé irányuló mozgásokat, az egy-egy elleni párharcokat, a beindulásokat, üresbe futásokat és a keresztmozgásokat is.

Kleinheisler beállítása a 70 percben jó húzás volt, kisebbfajta momentum vagy fordulópont. Kleinheisler feljebb is játszott a szokottnál, ami bejött, mert többször megzavarta a walesieket, akiken látszott: hátul nem a labdaművészet doktorai. De sokat is hibáztunk, nyögvenyelősen ment a támadásépítés, igaz egy-két ötletes megoldás is volt azért.

Egy mögöttem álló úriember magából kivetkőzve szidott mindenkit, aki hibázott Dzsudzsáktól Szalain át Pátkaiig. Az első perctől nem volt kibékülve azzal, hogy Pátkait egyáltalán a kezdőbe jelölték, és gyakran emlegette a játékos édesanyját a legősibb mesterséggel egy szövegkörnyezetben. Aztán persze jött az Élet, a híres forgatókönyvíró és egy felívelt labda – igaz, nem Vargának, hanem a magas labdákra fogékonyabb Szalainak –, a laszti lecsorgott, és hát ki más érkezett volna, ha nem Pátkai. Horvátország után megint. 1–0 ide. A mögöttem álló fiatalember elhallgatott. Én is, mert onnantól jött az izgulás, most mi lesz. Rimánkodni kezdtünk a Vargának felívelt labdákért, inkább ezek, mint, hogy gólt lőjjön Wales.

Wales ugyanis láthatóan az 1 pontért jött, és volt még hátra 10 perc.

Szerencsére sem a turáni átok, sem a románok vagy a svédek elleni utolsó pillanatos emlékek, sem a devecsering, semmi nem történt. Még egy középre tartó Bale-fejest kellett hatástalanítania Gulácsinak, de ekkor már ugrált a B-közép, meg velünk együtt a széle. Bömbölt „Az éjjel soha nem érhet véget”.

Fontos volt ez a győzelem, mert legalább nem kell hallgatni, hogy „minek mentél föl”. Most megint csönd lesz, az antiszurkolók a következő vereségig magukba roskadnak, de szintén sajnos biztosan lesz „naugye” is. Sehogy sem jó ez az egész, csak szurkolni kellene, mert az jó dolog.

Szeptemberben jön Szlovákia. Alig lehet majd jegyet szerezni. Reméljük, nem lesz balhé, amiből nem lesz zárt kapus meccs.

Szlovákia után meg tesszük, amihez a legjobban értünk: számolgatunk. De legalább már van mit.

cs.z.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Európa-bajnokság magyar labdarúgó-válogatott Wales