Szegeden 2019. június 1. 13:43 Forrás: Szegedi Tükör

A piac ítélete

Hogy Szeged milyen város, ítélje meg mindenki maga. Másként látja, akit itt lakik, másként, aki vendégként keresi fel. Mást jelenthet annak, akinek családja nemzedékekre visszamenően itt született és él(t), mint azoknak, akik fiatalként vagy felnőttként telepedtek le a városban.

A számok és a tények sokat elmondanak minden településről, de messze nem eleget. Tudjuk, hogy sok minden van túl a statisztikákon. Szeged az ország harmadik legnépesebb városa, és sokféle – kulturális, egészségügyi, gazdasági és logisztikai – értelemben is régióközpont. Azt is tudjuk, hogy dacára a magas üzemi hőfokon működő kormányzati hazugsággyárnak, a város gazdasága, s vele adóbevételei, jelentős mértékben növekednek. Az is sokat elmond egy városról, hogy országos összevetésben az uniós pénzek lehívása terén lakosságarányosan a legjobban teljesít.

Játsszunk el egy pillanatra azzal a gondolattal, hogy mindent kitörlünk a városból, amit az elmúlt közel másfél évtizedben uniós pályázati támogatások felhasználásával építettek. Elképzelni is nehéz, mennyivel szegényebbnek, „porosabbnak”, parlagibbnak hatna így a város. Az a több mint 300 milliárd forintnyi európai uniós támogatás, amely Szegedre érkezett, tárgyiasulva és szellemileg olyan elválaszthatatlanul épült be a városba, hogy nélküle nem lenne azonos a mai önmagával.

A jövő történészeinek lesz a feladata eldönteni, hogy a 2004-től íródó várostörténetet miként fogják értékelni. Egyfelől önkényes a település históriájából így kiragadni egyetlen évet, és azt megtenni kiindulópontnak. Másfelől az is igaz, hogy uniós tagságunk kezdete történeti szempontból talán határkőnek nevezhető. Főleg azért, mert a fejlődés gátját egy olyan kelet-közép-európai országban, mint a miénk, mindig a fejlesztési források szűkössége jellemezte. Tetszik vagy sem: a magyar gazdaság – kisebb részsikerek létét elismerve – a dualizmus időszakáig visszamenően képtelen volt kitermelni azt a pénzügyi többletet, amely a fejlesztésekhez szükséges volt. (Vagy ha mégis, akkor ezt súlyos eladósodás árán valósította meg, mint a Kádár-rendszerben.) Nekünk Brüsszel ebben az értelemben történelmi megoldás volt és maradt.

Nem felesleges elismételni azt, hogy az elmúlt években tizenkét százalékkal növekedett Szeged gazdasága, hogy jelenleg tíz százalékkal több cég működik a városban, mint négy-öt éve, és azt sem, hogy alapvetően a helyi iparűzési adóból befolyó tételeknek köszönhetően minden korábbi szintet felülmúltak a város adóbevételei. Mindezek tények, amelyeket nem lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni. Nyilván a valóság ennél összetettebb és árnyaltabb, ám a tények ettől még makacs dolgok.

Mindezek hátterében ott a piac – a szó klasszikus értelmében –, amely nem egyszerűen véleményt formál országról, régióról, településről és cégekről, hanem sok esetben ítéletet is mond. A piacot kevéssé lehet befolyásolni. Az országos és a helyi politika sokszor tesz kísérletet erre, ám többnyire gyatra eredménnyel.

Szegeden tovább nőnek az ingatlan- és albérletárak. Sokaknak ez nem jó hír, de sokaknak (például az ingatlanjaikat bérbe adóknak) igen. A piaci fejleményekhez való személyes viszonyulásunkat alapvetően egyéni helyzetünk alakítja. Nézzük az ingatlanpiac e két előbb említett fejleményét egy kicsit távolabbról. A piac ezek szerint fantáziát lát Szegedben, bizakodásra okot adó jövőt (miközben a jelen sem szomorú) és perspektívát – különben a gazdaság állapotát jelző két fontos mutató nem szaladna az egekbe. Nem úgy tűnik, hogy lehetőségei alatt teljesítene a város.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör