Szegeden 2019. június 1. 08:40 Forrás: Szegedi Tükör

Kihajtották a frontra, megjárta a hadifogolytábort

Horváth Sándort 1944-ben Szálasi hadparancsára vonultatták be. Családjából hárman is megjárták a hadifogolytábort. Mindhárman hazajutottak.

Horváth Sándor 1924. május 10-én született Gyulaházán. Szüleinek, akik szabók voltak, rajta kívül még négy fiúgyermeke született. Az ország rossz gazdasági viszonyai miatt nem tudott tanulni, ezért már 13 évesen munkába állt egy birtokon. Ezután a nagynénje nyíregyházi sütőüzemében, a Somogyi-pékségben dolgozott, és segédlevelet szerzett. 1943–44-ben a Horthy-ligeti repülőgépgyár pesterzsébeti üzemében dolgozott. Itt élte meg a németek bevonulását. 1944. november 1-jén Szálasi hadparancsára bevonultatták katonának. Budapestről gyalog hajtották őket Esztergomba, majd innen Komáromba meneteltek, ahol az aknavetőkhöz osztották be. 1945. január 6-án került ki a frontra. 1945. március 20-án egy angol légitámadás után megindultak az orosz csapatok, és március 21-én Esztergom alatt orosz fogságba esett. Társaival együtt gyalog terelték az esztergomi sátortáborból a váci fegyházba, majd a jászberényi lágerbe. Innen a foksányi elosztótáborba került, ahonnan 1945. április 12-én, ötezer társával együtt, marhavagonban indították el Szibériába.

Huszonöt nap után tífuszgyanú miatt hétszázan Kazanyból a legközelebbi, Zelenodolszk-Troickoje poléban lévő, 119/1-es hadifogolytáborba kerültek. Horváth Sándort szerencséjére az iparosok közé osztották be, és később a pékségbe került. 1947. június 29-én ért haza. Két másik testvére is megjárta a hadifogolytábort, ők Németországból kerültek Finn Karéliába, illetve Moszkva környékére. Mindhárman hazajutottak.

Sanyi bácsi a fogság után visszament dolgozni a Somogyi-pékségbe, amelyet 1952. december 10-én államosítottak. Így került a Nyíregyházi Sütőipari Vállalathoz. Befejezte a tanulmányait, és 1968-ban közgazdasági technikumi érettségit szerzett. Eleinte üzemvezető volt, majd a helyi kenyérgyár vezetője lett. Munkája elismeréseként több vállalati és miniszteri kitüntetés mellett 1978-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Innen vonult nyugdíjba 1984. augusztus 6-án.

1950. április 6-án vette feleségül Matyasovszki Máriát, akivel 67 évig éltek együtt kivételes harmóniában. Két lányuk született, Marianna, aki egyéves korában a diftériajárvány áldozata lett, és Ágnes, aki jelenleg Szegeden él. Ő és a férje is történészek, mindketten a szegedi egyetem tanárai. Egy unokája van, Sándor.

Nyugdíjazása után feleségével boldogan művelték a sóstói kertjüket. Felesége halála után, két éve költözött a lányáékhoz Szegedre. Jó szellemi és fizikai állapotban van, figyelemmel kíséri a napi politikai eseményeket. Már jól kiismeri magát Szegeden, messzire is képes elmenni a jó minőségű kenyérért. Idős kora ellenére is igyekszik aktív maradni, kialakította a napi rutint, besegít a háztartásba. Naponta igyekszik nagy sétát tenni, templomba jár, bevásárol, piacra megy.

A város nevében Tóth Károly önkormányzati képviselő és Farkas Katalin, a humán közszolgáltatási iroda munkatársa köszöntötte Sanyi bácsit.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: nyugdíjas Szegedi Tükör szépkorú Tóth Károly