Hirdetés
Szeged300 2019. május 23. 17:16

„Nem szeretem a bort, de ez tényleg finom!”

Képriport
A legtöbb érdekességet, a legjobb sztorikat akkor lehet a borfesztiválon hallani, amikor még nem hömpölyög nagy tömeg a standok között. Az esti pörgés előtti órákban ugyanis a borászoknak még van idejük és energiájuk mesélni az élményeikről.

A messziről jött ember azt mond, amit akar – szól a mondás, ám ez nem érvényes a Szegedi Borfesztiválra érkező szakmabeliekre. Ők pontosan tudják, honnan érkeznek a kuncsaftjaik, illetve hogy mekkora a vonzereje a huszonötödik születésnapját ünneplő rendezvénynek. A badacsonyi Gregorián Pince standjánál például váltig állítják, már hetek óta nem lehet Szegeden és környékén szállást foglalni, ami döntő mértékben a fesztiválnak köszönhető. Az elmúlt hat napban sok fesztiválozóval beszélgettek, és bizony sokan érkeztek az ország másik végéből csakis a borok kedvéért.

Kattintson fönti képünkre, nézze meg Szabó Luca galériáját!

A borászok között teljes az egyetértés abban, hogy ez az ország legfontosabb borfesztiválja, ezért komoly pincészet nem engedheti meg magának, hogy nem jön el. Így van ezzel a szekszárdi Tringa Pincészet is, amelynek tulajdonosa mindig személyesen szolgálja ki a vendégeket. Gál Antal délután kettőkor még nem nyit ki, mert ő segítség nélkül dolgozik, így több pihenésre van szüksége, mint azoknak, akik alkalmazottakat vesznek fel, de kihasználva a szusszanásnyi szünetet, ilyenkor a papírmunkával bíbelődik. Azt mondja, nagyon fontos, hogy milyen napszakban döntünk a borfogyasztás mellett. A napközben érkezők ugyanis inkább fehér bort kérnek, este viszont felpörög a vörösborok forgalma.

Az „akciós” bor éppúgy gyanús, mint a méregdrága

Állítólag az egri Bolyki Pincészet tulajdonosa mondta egyszer: „A bornak az az ára, amennyiért el lehet adni.” Igaz ez más termékekre is, de a borászok között azért ezt nem veszik ilyen könnyedén. Nyílt titok ugyanis, hogy mely termékek vannak túlárazva, és kik azok, akik egy fesztivált használnak arra, hogy megszabaduljanak a feleslegessé vált raktárkészletüktől. A Soma Pince standjánál például név nélkül utaltak egy tokaji borászra, aki 600 forintért adott egy üveg bort. Ez a lejáratása a bornak, a borászatnak, sőt a borvidéknek is. A másik véglet, amikor 1000 forintnál is többet kérnek egy deci nedűért. A borászok szerint tényleg vannak különleges borok, amelyek sokat érnek, de ez azért túlzás a legtöbb esetben. A pincészetek döntő többsége azért elérhető áron adja a termékeit, így 300–500 forint között mozog a legtöbb bor decije. Egy kicsi áremelkedés azért tapasztalható tavalyhoz képest, és az is fontos körülmény, hogy a borosüvegek ára is nőtt az utóbbi egy évben.

Egy másik érdekességre világít rá az alsóörsi Soma Pince képviselője. Ők 2003 óta minden évben eljönnek, egy ideje már két standdal dolgoznak – megérte nekik a duplázás. Amíg ugyanis a Kárász utca felőli oldalon szinte kizárólag fehér borokat adnak el, addig a Takaréktár utca felőli részen a vörösborra van inkább igény, pedig mindkét helyen ugyanaz a kínálat. Ennek van egy lélektani és egy szakmai oka. A legtöbben ugyanis a sétálóutca felől közelítik meg a Széchényi teret, így a könnyedebb borokat itt fogyasztják elsősorban, ahogy pedig haladnak befelé, jönnek a rozék és a nehezebb vörösek. A borbarátok döntését viszont az is erősen befolyásolja, hogy a belső stand a villányi és egri borászatok szomszédságában van, és itt bizony a vörösborok dominálnak, így itt már nemigen váltanak vissza fehér borokra.

Hosszú évek tapasztalata az, hogy délután négy után kezd felpörögni a fesztivál a hétköznapokon, de nekünk megéri dél körül is nyitva tartanunk, mert ilyenkor egészen más ügyfélkör sétál a pavilonok között – mondják a szekszárdi Fekete Borpince standjánál. Sok olyan nyugdíjas látogatja meg például ilyenkor a pavilonjukat, akik nem szeretik a tömeget, és kora délután még válogathatnak is, melyik padra üljenek le. Vannak olyanok, akik kihasználva az alkalmat, hogy különleges borok is kaphatók, vesznek egy-egy palackkal, és hazaviszik. És persze vannak olyanok is, akik ebédszünetben ugranak el ide egy-egy pohár borra, hogy utána „feldobottan” térjenek vissza a napi robothoz.

Tihany mellől érkezett a Dörgicsei Borház, amely szintén kihasználta a kora délutáni órákat, és kettőkor már vígan borozgattak a standjánál. A cég mindig jókedvű borásza, Lakatos Tibor bevallja, hogy a Balaton-felvidéken nem túl népszerű azzal, hogy imádja Szegedet. Amikor például egy veszprémi fesztiválon a szegedi borfesztivál emblémájával ellátott pohárból kínálta a nedűt, néhány ottani kézilabda szurkoló eléggé kiakadt. Azt mondja, most is a kékeknek szurkol a bajnoki döntőben, és ezt nem csak azért mondja, mert most Szegeden van. Azért a borokról is szívesen beszélt Lakatos Tibor. Szerinte, aki eljön ide, előbb-utóbb megszereti a nemes nedűket. Idézte egy vendégét, aki néhány napja azt mondta neki egy pohár borral a kezében: Nem szeretem a bort, de ez tényleg finom!

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: bor Borfesztivál Dugonics tér Széchenyi tér Szeged Napja Ünnepségsorozat