Hirdetés
Szeged300 2019. május 18. 13:08 Forrás: Szegedi Tükör

Ötezer szegedi kapott háromszáz éve jogokat és kiváltságokat

Virágzásnak indult Szeged, miután 300 éve megkapta a királytól a kiváltságokat. A III. Károly által 1719. május 21-én kiadott oklevéllel Szeged visszanyerte a középkorban már megszerzett, a török hódoltság idején elvesztett kiváltságait, amelyekkel a király kiemelte a körülötte lévő feudális világból, attól eltérő jogrendszerben élhettek Szeged szabad polgárai, akik maguk választhatták meg a bírájukat, a plébánosukat. A könyv formátumú privilégiumlevélben sorolják fel a város mindazon jogait, kiváltságait és mentességeit, amelyek együttesen a polgári szabadságot képezték, hogy azokkal „szabadon éljenek, élhessenek” a szegediek. A Szegedi Tükör interjúja Blazovich László egyetemi tanárral, középkorkutatóval, Szeged város díszpolgárával.

– Milyen volt az élet a török alatt Szegeden?

– A törökök nagyon sok mindent lepusztítottak Szegeden. A 150 éves török hódoltság nyomai máig láthatók az Alföldön és Szegeden. Nem véletlenül van nagy különbség a Nyugat-Dunántúl és az Alföld között. Ha csak a városszerkezetet nézzük, két nyugati város alaprajzú település van, Sopron és Kőszeg. Szegednek is hasonló volt a struktúrája: a vár, a suburbium – vagyis a város alatti városrész, amiből kettő is volt, Alszeged és Fölszeged. Mellé jöttek még a Vorstadtok, azaz elővárosok, a későbbi Alsóváros és a Középváros. Az utóbbi eltűnt a török időkben. Ez volt az árkon és sáncon kívüli terület, ami ma a Zrínyi és Kelemen utcán kívüli rész. Ez mind eltűnt, kivéve a későbbi elnevezésű Palánk, amit elfoglaltak a törökök, és ahonnan 1552 után kizavarták a magyarokat, akik ezután Alsóvároson és Fölszeged megmarad részén laktak. Alsóvároson jelentős volt a népmozgás. Míg a XVII. században már épültek a barokk paloták Sopronban és Kőszegen, addig Szegeden az emberek jó része még félig földbe vájt kunyhókban élt, mert mindig jöttek a seregek, amelyek romboltak és fosztogattak. Így pusztult le egész Alszeged is, mert a törökök nem javítottak meg semmit, nagyon sok téglaház ment tönkre. Ebben az időben kapta a belvárosi rész a Palánk nevet, mert a törökök palánkkal vették körül.

Blazovich László: A szegediek küzdelme már 1690-ben elkezdődött az önállóságért, kérték ugyanis, hogy a katonákat tiltsák el a polgári lakosok letartóztatásától (fotó: Szabó Luca)

Olvasztótégely

Milyen nemzetiségek éltek 1719-ben Szegeden? – A városban döntő számban magyarok éltek. Van egy 1690-es évekből származó alsóvárosi születési anyakönyv, amiben olyan családnevek vannak, mint Kopasz, Ördög, Szécsi stb. Az utódokat tekintve ezek a családok máig Szegeden élnek. Szeged lakóinak nagy része – mint említettük – magyar volt, de éltek a városban rácok, vagyis szerbek – akiknek máig áll a templomuk a Dóm téren –, valamint bunyevácok, németek és zsidók. Utóbbiak a zsinagóga körül éltek, de a gazdagabbak a Palánkban vettek házat – mondta Blazovich László.

– 1686-ban véget ért a másfél évszázados török uralom, de Szeged csak harminchárom év múlva, 1719-ben nyerte vissza a szabad királyi városi rangját, amellyel különböző jogok és kiváltságok jártak. Mi történt ebben a három évtizedben?

– A török kiűzése után sem köszöntött Szegedre béke és nyugalom, mert a Tisza másik oldalán még az Oszmán Birodalom volt. A Bánság ugyanis 1718-ig török kézen maradt. Addig állandó fenyegetettségben éltek a szegediek. Ezért is bővítették ki Szegeden a várat, amelynek külső sánca és árka a mai Tisza Lajos körúton futott, amit Eugén-ároknak (Eugén magyarul Jenő – a szerk.) neveztek el a szegediek Savoyai Jenő törökverő hadvezérről. A várban és a Palánkban is a katonaság lakott. Majd jött 1703-ban a Rákóczi szabadságharc, ami a kurucos magyar történetírás szerint dicsőséges korszak volt Magyarországon, ami a függetlenségi harcot illetően így is van, de Szegedet nem tudták visszafoglalni Rákóczi katonái.

Nálunk 1704-ben jelentek meg a kuruc hadak, amelyek a Palánkot ugyan elfoglalták, de a várat – amit Johann Fridrich Globitz parancsnok védett a Habsburg birodalom katonáival – nem tudták. A Rákóczi szabadságharc után, 1711 után állítják helyre a rendet Szegeden is. Közben megalakult a maros-tiszai határőrvidék, amelyben rác katonák szolgáltak, akik nem voltak sima fiúk, mert saját zsebre is dolgoztak, s időnként fosztogattak. 1713-ban például feldúlták a rácok Békéscsabát, amely elnéptelenedett egy időre. Ez a zsoldkiegészítés ment egyébként a török időkben is. Kirohantak a törökök a várból, és fosztogattak.

A mezővárosokba, Vásárhelyre és Makóra nem nagyon mertek bemenni a törökök, mert szembeszálltak velük, így a falvakat dúlták fel, rabolták ki, amelyek emiatt idővel elnéptelenedtek. Ezek a fosztogatások nagyobb pusztítást okoztak, mint amikor a törökök bejöttek az 1520-as években Magyarországra. Később, a török kiűzése után elindult a terület igazgatási, hatalmi, gazdasági viszonyainak kialakítása. Ezt mutatja, hogy Csongrád megye 1723-ban, Csanád megye pedig 1730-ban alakult, mint igazgatási egység, amelyek egyike sem volt azt megelőzően nemes. Szeged korábban, 1719-ben szerezte vissza a szabad királyi városi, ezzel együtt nemesi rangot. Szeged azonban végig lakott település volt a török korban és a háborúk idején is.

Szeged szabad királyi város polgárainak névjegyzéke 1759-ben; részlet

Ez történt Szegeden az 1700-as években

– 1721-ben nyílik meg a piarista gimnázium
– 1722-ben mutatnak be először színdarabot Szegeden
– 1728-ban zajlik a szegedi boszorkányper
– 1740-ben a pestisjárványnak 925 halottja van
– 1796-ban Újszeged mezővárosi rangot kap
– 1799-ben lerakták az új városháza alapkövét

– Mennyien laktak 1719-ben Szegeden?

– Körülbelül 4-5 ezren éltek a városban. A török előtt 8–10 ezres város volt Szeged, amely a népességét tekintve a harmadik legnagyobb város volt Buda és Pest után. A török alatt fokozatosan csökkent a lakosságszám, ugyanis az emberek elmenekültek a városból a különböző hadimozgások idején, és sokan nem jöttek vissza. Szegedről nem vittek a törökök rabságba magyarokat, mert a város a szultán fennhatósága alatt állt. A fosztogatások és a nagymértékű adózások elől északra menekültek az emberek az Alföldről, oda, ahol nem járt a török. Emiatt szinte kiürült az Alföld, s ezért kellett itt újraszervezni mindent. Jelentős betelepítések zajlottak azokon a területeken, amelyek elnéptelenedtek. Szegeden és a mezővárosokban azonban megmaradt a népesség. Sőt Szegedről a XVIII. században sokan délre költöztek. A bácskai, bánsági magyarság nagy része szegedi kirajzású. A török kiűzése után rác és bunyevác katonák laktak a várban és a Palánkban. Ezek a területek katonai igazgatás alatt álltak, de a város lakóinak életébe is beleszólt a várparancsnok, ami komoly problémát jelentett. A szegediek küzdelme már 1690-ben elkezdődött az önállóságért, kérték ugyanis, hogy a katonákat tiltsák el a polgári lakosok letartóztatásától. 1697-ben városháza építésére kértek engedélyt a szegediek. A törökök kiűzése, a város visszafoglalása rengeteg pénzbe került: a katonák állítása és ellátása, a fegyverek beszerzése mind hatalmas költség volt. Arra kötelezték a volt birtokosokat, hogy fegyverválság címén fizessenek az egykori birtokaikért. De nekik nem volt pénzük, így átalakult a birtokstruktúra, és nagy uradalmak – Pallavicini, Károlyi – jöttek létre. Szeged viszont kifizette,é s így visszaszerezte a két nagy birtokát, Tápét és Vártót. Utóbbi tulajdonképpen a Holt-Tisza, a mai tápai rét volt. Így lett Tápé és Vártó Szeged hűbérbirtoka. 1703-ban készült egy privilégiumlevél-változat, amit 1710-ben elfogadott I. József király, Pest vármegye gyűlésén pedig ki is hirdették.

A könyvformátumú kiváltságlevél fedőlapja

– Miért Pest vármegye gyűlésén hirdették ki?

– Azért ott, mert 1710-ben még nem volt sem Csongrád, sem Csanád vármegye. A másik ok pedig az volt, hogy akkor fogadtak el valakit nemesnek, ha nemesítő oklevelét az illetékes nemesi vármegye gyűlésén hirdették ki.

– 1719. május 21-én III. Károly kibocsátotta a privilégiumlevelet, amely egy huszonhat pergamenlapot tartalmazó, vörös bársonyba kötött könyv.

– E könyvnek van egy hasonmás kiadása a megyei levéltárban. Az oklevél szerkezete a következőképpen néz ki: van az intitulatio, amelyben annak a neve szerepel, aki rendelkezik, aki kiadta a privilégiumlevelet, vagyis III. Károly; az inscriptio azt tartalmazza, akinek adja, tehát Szeged városának; a salutatio jelenti, hogy azokat üdvözli, akiknek az oklevelet kiadja,; az arenga pedig a jelmondat, ami általánosan meghatározza, miért adták ki az oklevelet. Ez a szegedi privilégiumlevélből kimaradt.

Az általános részt követi a narráció, amelyben az szerepel, miért kapja a jogokat a város. A narrációs rész tizenhárom oklevelet foglal magába, amely összefoglalja, milyen kiváltságokat kapott Szeged. Ez az 1247-es oklevéltől kezdődik és folytatódik az 1600-as évekig, amikor újraírják a kiváltságokat. A dispozitióban, vagyis a rendelkező részben szerepel, hogy konkrétan milyen kiváltságokat adott III. Károly Szegednek.

Ez történt az 1800-as években Szegeden

– 1800-ban felavatták az új városházát
– 1803-ban megkezdődik a rókusi kórház építése
– 1809-ben tífuszjárvány tombol
– 1813-ban hatalmas tűzvész, – 1822-ben himlőjárvány, 1831-ben kolera tombol
– 1833-ban a Duna gőzhajón érkezik meg Szegedre gróf Széchenyi István
– 1854-ben megnyílik a vasúti forgalom Szeged és Pest között
– 1879-ben elpusztítja a nagy árvíz a várost
– 1883-ra újjáépül a város

– Milyen kiváltságokat kapott Szeged? Vegyük sorra a legfontosabbakat!

– A privilégiumlevél lényege, hogy III. Károly király kiveszi a jobbágyi sorból a várost és lakóit, amelyhez számos jogot biztosított. Az oklevélben leginkább a közösséget érintő szabadságok fogalmazódtak meg. Például kétévenként önállóan választhattak bírót a szegediek a császári kamarai küldött jelenlétében. Ezzel saját bírájuk ítélkezett felettük, és másodfokon sem a földesúrhoz tartozott a szabad királyi város, hanem a független tárnokszékhez, amelynek egy főnemes volt a vezetője és a városok küldöttei adták az ülnököket. Szabadon választhattak plébánost is a város lakói, mely azért volt nagyon fontos, mert az életük meghatározó része volt az egyház a születéstől a halálig. A szegediek megválasztották a saját papjukat, aki a közösség szája íze szerint beszélt a szószékről. A piactartás és vám szabadságát illetően a szegedi kereskedők mentesültek a vámfizetés alól, ha áruval megrakottan járták az országot. Az öröklést illetően ha valaki utód nélkül halt meg, akkor a vagyona a városra szállt, amit Szeged akár jótékony célra – például ispotály létesítésére – is felhasználhatott. Ez azért is volt nagyon fontos, mert az oklevélben nem szerepeltek a polgárok személyes jogai, de ebből látható volt, ha valakinek vannak utódai, azok öröklik a vagyont. Más a tulajdonjog, mint a jobbágy esetében, ahol a főtulajdonos az úr, a jobbágy pedig használója, altulajdonosa a birtoknak, de mégsem az övé. Estünkben viszont arról van szó, hogy az én házam, az én váram, amiről a szegediek maguk rendelkezhettek. Szeged földesúri jogokkal rendelkezett a birtokai, Tápé és Vártó felett, s később Kistelek is a város hűbérbirtoka lett. Az oklevél kisebb királyi regálékkal is rendelkezett. Korábban minden jog a királyé volt. Ezeket a regálékat, mint a hús- és bormérés jogát vagy a halászati, rév- és malomjogot megkapta Szeged városa. A király a tized fizetése alól is felszabadította a várost, amit addig az egyháznak fizettek a szegediek. Óriási szabadságot hozott a városnak az is, hogy a rendi országgyűlés határozott abban, mennyi állami adót kell fizetnie Szegednek. 1719 után ugyanis nem kellett kilencedet fizetniük semmilyen úrnak a szegedi polgároknak.

Az oklevélben az is szerepel, hogy a király nem zálogosíthatja el Szegedet. Vagyis nem vetheti zálogba Szegedet, amiért egy gazdag birtokos mondjuk kifizet 20 ezer aranyat, s addig az övé lesz, amíg a király nem tudja visszaváltani a várost. Ha a király ugyanis nem tudta volna kifizetni a gazdag birtokost, akkor a város földesúri város lett volna, amely sokkal kisebb jogokkal élt volna a későbbiekben, mint a szabad királyi város. A király visszaadta a Palánkot a városnak, amely fölött a bíró és a tanács rendelkezett. A várparancsnok nem szólhatott bele a város ügyeibe.

– Hogyan hatott a város fejlődésére, hogy Szeged visszanyerte a szabad királyi városi rangját?

– A király által megadott jogokkal polgárként éltek a szegediek, s a város virágzásnak indult, fejlődött a kisipar és a kereskedelem. Szeged a kapott kiváltságok nyomán a vidékének is kereskedelmi, gazdasági központjává vált. Egyébként már a középkorban is a kereskedelem révén lett nagyon gazdag város. Rengeteg ötvös dolgozott itt, amely Szeged gazdagságát és elit városi rangját mutatta.

Szeged a privilégiumlevél elnyerése után elöljárt az állatkereskedelemben is, hiszen hatalmas legelői voltak, ahol marhát, lovat és birkát tartottak. A város hatalmas piacokkal rendelkezett, amelyek a vár körül, a mai Széchenyi és Roosevelt téren helyezkedtek el. Az 1700-as években egyre többen jöttek és telepedtek le Szegeden. Ők voltak a hospesek, akik ha összegyűjtöttek megfelelő mennyiségű pénzt, polgárjogot szerezhettek. Egy polgárnak – aki többek között szavazhatott és lehetett birtoka – háztűzhelyes embernek kellett lennie, vagyis az volt az alap, hogy legyen háza, amely után adózott. A város működésében jelentős szerepet játszottak a cselédek, napszámosok és segédek, akik nem rendelkeztek polgárjoggal. Voltak azonban közöttük olyanok, akik házasság útján szereztek polgárjogot.

Folyamatosan növekedett Szeged lakóinak száma, és az 1719-es 4-5 ezerből a nagy árvíz idejére, 1879-re 70 ezer lett. A növekedést mutatta a kirajzás is, hiszen sokan mentek tovább azok közül, akik nem tudtak polgárjogot szerezni Szegeden.

Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: díszpolgár helytörténet Szeged300 Szegedi Tükör történelem Blazovich László