Szeged a maga katasztrófáit a javára fordította

Szeged évszázadok óta Magyarország egyik meghatározó városa – mondta el a Szeged 300 konferencián megtartott előadásában Romsics Ignác, akadémikus. Fejlődése és megtorpanásai nem függetlenek az ország történelmétől. A Tisza és a Maros összefolyása évezredek óta lakott terület. Bár nem volt része a Római Birodalomnak, de Pannónia és Dacia tartományok közötti összekötőkapocs szerepét éppen ezért töltötte be a Duna-Tisza köze.

Szeged és környéke a tatárjárásig nem játszott fontos szerepet. A helyzet ezt követően alapvetően változott meg azzal, hogy kőfalú vár épült, és az itteni várbirtok központja lett. Stratégiai szerepe folyamatosan növekedett: a török elleni hadjáratok kiindulópontja lett a település és környéke. Szeged akkori súlyát jelezte – hangzott el az előadásban, hogy Pest és Buda után a maga hétezer lakosával a harmadik legnagyobb hazai város volt. A mohácsi csatavesztés és az azt követő 150 éves hódoltság visszavetette város fejlődését. A helyi módosabb családok Észak-Magyarországra, a szegényebbek a város környéki mocsarak közé menekültek.

Nem véletlen, hogy Szeged a XVIII. század elején nem rendelkezett azzal az a városias jelleggel, amivel a XV. század végén igen. A török hódoltság megszűnése után (1686) gyors növekedésnek indult a lakosság létszáma, 1728-ra ismét az ország negyedik legnagyobb városa lett. (Érdekesség, hogy az itt élők száma 1825-ben 32 ezer, míg 1841-ben már 44 ezer volt.)

A város története szempontjából meghatározó volt, hogy a piaristák 1721-ben kezdték meg működésüket Szegeden. Iskolaalapításuk korszakos jelentőségű volt. A reformkor jótékony hatását mutatja, hogy 1829-ben a lakosság húsz százaléka már az iparból élt, meghatározó jelentőségű lett ekkora a dohány- és paprikatermesztés. Fontos iparággá vált a hajó- és a vízimalom-építés. (Az 1800-as évek első évtizedeiben nyolcvan vízimalom épült Szegeden és környékén.)

A vasút 1854-ben érte el a város, amelynek jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Abban az időben vasúttal öt óra alatt lehetett elérni Pestet, postakocsival ugyanez az út egy napig tartott. A város ipara és kereskedelme ennek köszönhetően dinamikusan növekedett.

Két egymástól nagyon különböző katasztrófa érte a XIX. század utolsó és a XX. század első harmadában Szegedet – fogalmazott Romsics Ignác, hozzátéve: mindkettő hosszabb távon a maga javára tudta fordítani a város. Az 1879-es árvizet követően vált modern várossá Szeged azzal, hogy településfejlesztés legmodernebb elképzeléseinek segítségével alakították át a város szerkezetét.

A trianoni békeszerződés egyfelől megfosztotta Szegedet természetes vonzáskörzetének jelentős részétől, ám a kolozsvári egyetem idetelepülésével új funkcióhoz jutott a város. A Juhász Gyula Főiskola jogelődje 1928-ban indította képzését helyben, és ezzel visszavonhatatlanul iskolaváros lett Szeged. A kor kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó célkitűzése az volt, hogy Szeged Dél-Magyarország kulturális központja legyen. Ez megvalósult – szögezte le a történész. Mindezt beteljesítette az orvosegyetem 1951-es szegedi megalapítása, az élelmiszeripari főiskola és a Szegedi Biológiai Központ létrehozása. Romsics Ignác előadásában úgy fogalmazott: Szeged belvárosa évtizedek óta úgy néz ki, mint egy egyetemi campus.

A rendszerváltás óta eltelt lassan három évtized hosszabb időtáv, mint a Horthy-korszak, és alig rövidebb, mint a szocializmus négy évtizede – hangzott el az előadás végén.

B. P.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!