Hirdetés Hirdetés
Szegeden 2019. május 4. 14:52 Forrás: Szegedi Tükör

Hajnali felhők

Ez már az igazi tavasz. A rügyek régen kipattantak, a vegetáció meglódult, fű, fa és lomb érik harsogó zölddé, és a foltozott napernyő is ott áll már a diófánál.

Hirdetés

Az ásványvizes palackot a vizeshordó hűvös vizébe ejtem. Délre megjelennek a szúnyoglárvák, meg különös, rákszerű szerzetek tempóznak a langyos víz tetején. Valahonnan a Toponári Máriról szóló dal foszlányait hozza a langyos szellő.

Megérzem a romos fal tövében a citromfű és az ibolya illatát. Amott bazsalikom és szemérmesen meghúzódó nárciszok. Cserebogár zúg a fülem mellett, imbolyogva repül egy kört felettem.

Nézem a felhőket, és csöndben álmodom. Balról jobbra s jobbról balra sodródnak az égen a habok. Elém úszik egy óriás cethal, gyomrában Jónással, következő a sorban egy tulipánsziluett, amely szinte összeér egy női test bizonytalanul megrajzolt kontúrjával. Utolsóként, megkésve, lassan tempóz egy sötétszürke felhő. A fekete bárány, elkóborolt a felhőnyájtól, ő az, aki mindig kilóg a sorból. Másodpercek alatt változtatja át magát harangvirággá, zárásként szalmakalapot ölt, majd napsugárként távozik.

Ebéd után Márai Sándor és Juhász Gyula verseit olvasom a szoba félhomályában. Nyárias meleg odakinn, idebenn templomi hűvösség. Bóbiskolok, és néhány szempillantás alatt felhővé válok. Fentről isteni geometriának tetszik a világ: a diófa szabályos kört formáz, a kert zöld téglalapot. Rövidebb oldalának szakaszfelező merőlegese a téglajárda – diribdarabjait bontott téglákból raktam ki.

Madárszárny surrog mellettem, miközben végleg elemelkedem. Szeged körútjait koncentrikusan, óriás körzővel rajzolták meg a Nagy Víz után – száznegyven éve Párizs segítséget nyújtott Szegednek a város nagy árvíz utáni újjáépítéséhez. Most az európai szolidaritás jegyében Szeged segít Párizsnak.

Magyarország megfelelő távolságról szemlélve előbb rántott hús, majd szív alakot ölt. A földgolyó kékre pumpált, gigantikus strandlabda, mellyel a fekete űrben zsonglőrködik valaki. Tudósok gravitációnak nevezik, mások a Jóistennek. Mindenütt jelen van – rendszerint láthatatlan.

Kitartó, hangos, rövidke trillákat csiripel egy kismadár. Félig nyitva hagytam az ablakot ebéd után. Pihenésképpen délután befejezem az ásást, fűmagvetéshez készítjük elő a terepet. Égi átlókat húznak a magasban fehér csíkokból távoli, ezüstös testű fémmadarak.

Én maradok idelenn, itt van dolgom. Építkezem. Téglákból alkotok májusi csigaíveket.

Csodaszépek a csiripelő hajnalok, hálát adok a teremtőnek, hogy ide születtem. Átérve a régi hídon Szegedre, a múzeum előtt mindig világoskék vizű a szökőkút. Gondtalan gyermekkoromat idézi. A Széchenyi tér magnóliája ledobta rózsaszín sziromfátylait, de tulipánoktól és árvácskáktól pompázik a tér, és a városháza előtt habfehér menyasszony kerek csokra repül. Tömörebbre tereli násznépét a fotós, örökre megmarad ez a pillanat. Langyos szellők, ibolyaillat, tejszínhabos felhők. Emelkedünk. Milyen szép a világ.

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör