Szegeden 2019. május 2. 15:46 Forrás: Szegedi Tükör

Valikáéknál „szerecsönyök” laktak Alsóvároson

A néhai Bóday Károlyné Havrincsák Valériának szeretett volna emléket állítani a Szegedi Tükörben unokahúga, Csamangó Éva. Megmutatta a nagynénje féltve őrzött családi fotóit, és továbbadta a tőle hallott történeteket.

A szegedi Csamangó Éva tavaly veszítette el szeretett nagynénjét, Bóday Károlyné Havrincsák Valériát. Szeretett volna emlékezni rá azzal, hogy megmutatja olvasóinknak a sok értékes, régi családi fotót, és megoszt velünk olyan történeteket, amelyeket a nagynénjétől hallott.

Alsóvárosi gyerekek 1915 körül. A középső sorban kanállal Márki Ilona, Valika édesanyja

Madagaszkári szakácsok

– Valika mesélte régen, hogy az első világháború alatt, a francia megszállás idején anyai nagyapja, Márki Imre Hattyas sor 6. szám alatti házába francia tiszteket költöztettek be. Róluk egy pezsgővel koccintós képet is őrzök – idézte fel olvasónk. – Franciaországból kapták az italt és a babkávét, a saját madagaszkári szakácsaik főztek rájuk. Sokszor hajnalig énekeltek, a család meg nem tudott aludni, mire a dédapám rájött, hogy szokatlan erős volt nekik a kávé. A búcsúestén a franciák a magukkal hozott szlovák nőkkel vigadtak, akkor derült ki, hogy eszük ágában sincs hazavinni őket feleségnek. Az egyik leittasodott termetes nő beleesett a moslékos üstbe, a néger szakácsok húzták ki. Dédnagyapát is ők mentették meg, mert az öreg is bepezsgőzött, számon kérte, hogy az ő háza nem kupleráj, a szóváltás meg majdnem fegyverhasználatig fajult.

Márki Imréné, az anyai nagymama

A francia hadtest 1918. december végén vonult be Szegedre, és 1920. március 20-án távozott. Hat-hétszáz katonából állt. A lakosság azt találta feltűnőnek, hogy az észak-afrikai, úgynevezett gyarmati közkatonaság került Szegedre, amely részben négerekből, részben arabokból állt. Úgy emlegették őket, hogy a „szerecsönyök”. Valéria családjának másik ágát is érintette az I. világháború: édesapja, Havrincsák József hét évet szolgált katonaként. Előbb letöltötte a rendes idejét, segédkertészként dolgozott, majd 24 évesen továbbszolgált a szerbiai, montenegrói lövészárkokban. Hazatérve csak későn nősült, 40 évesen vette el Márki Ilonát. Magánkertész volt, később társult az újszegedi Sándor Ferenccel, majd bekényszerítették a téeszbe.

A „szerecsönyök” egy családi fotón

Szocialista összeköttetés

– Valika is vonzódott a virágokhoz. Sok mindent el lehetett érni velük. Nem protekciónak hívták annak idején, hanem szocialista összeköttetésnek – kezd egy újabb történetbe ezúttal Valika munkájáról az unokahúga.

– Sokan ismerték a nagynénémet, hiszen az 1958-as indulásától 11 éven át dolgozott a Széchenyi téri Pálma virágüzletben, a Horváth Mihály utca sarkán álló Csemege bolt és a tejivó között. Előbb pénztárosnak vették fel, 24 éves korától vezette az üzletet 19 alkalmazottal. Hivatalosan semmit nem lehetett kapni, ám ők a Pálma virágüzletbe egy-egy csokorral beszereztek a pult alól selyempapírt, szalagot, sőt cipőt, trevirapulóvert és divatos orkánkabátot is.

Bóday Károlyné Havrincsák Valéria a hatvanas években

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri e-mailben vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen vagy a 06-30/830-6459-es telefonszámon.

– Óriási forgalmat bonyolítottak. Csak hóvirágból kétezer csokrot adtak el nőnapon, és hol volt még a többi! Karácsonykor három taxi hordta a virágjaikat reggeltől estig, plusz 15-20 eljegyzési kosarat. Divat volt, hogy ők is kaptak ajándékba süteményt, csokoládét, bort. Kovács Bélától tanulták a szakmát, és hogy miként kell a vevővel bánni meg titkot tartani. Hiszen a virágüzlet olyan, mint a gyóntatószék, a fél város magánéletét tudták. Ismerték az összes ügyvédet, bírót, orvost, de a színészek, énekesek is bejártak hozzájuk, miután megebédeltek a tejivóban. Premierre a rendező küldött virágkosarakat, de a művészek is egymásnak, a rokonokról, ismerősökről nem beszélve. A legtöbb csokrot Domján Editnek vitték a kifutófiúk és a tanulólányok. Mindig kaptak tiszteletjegyet. Hétfőtől szombatig reggel 8-tól este 6-ig meg tovább is dolgoztak. Előfordult, hogy kezet súrolni sem maradt idejük, úgyhogy ráhúzták a csipkekesztyűt, és szaladtak, mert nekik énekelt Gyimesi Kálmán és Szabady István.

A lányok a Pálma virágüzletben. Elől jobbról a harmadik Valika

Gobbi Hilda megköszönte

A szabadtérire taxi tetejére kötözött kosarakkal vonultak; Valika az előadásokra állandó belépőt kapott. El is tette a köszönőleveleket Gobbi Hildától, Kellér Dezsőtől, Illyés Gyulától. Halálukig expressz postázták nekik a csokrokat, annyira szerették a szegedi virágkölteményeket. Kulka János édesanyja saját kezűleg öntött gyertyával köszönte meg a csokrokat. Igaz, Eszter-napon csak neki dolgoztak, annyian szerették, küldték neki a virágözönt. A család a Pálma virágüzlet mellett, a második szomszédban lakott, a két gyerek, Jankó és Janina is bejárt az üzletbe Kati mamával, aki vigyázott rájuk. Valikáéknak meglepetésekből is kijutott: egy férfi elhunyt szerelmét siratva rendelt koszorút 32 szál fehér szegfűből. A virágos lányok is elérzékenyültek a bánatán, másnap meg elolvasták az újságban, hogy a gyilkossal sírdogáltak együtt.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet I. világháború Szegedi Tükör