Szegeden 2019. április 29. 19:18

Egy magára valamit adó tekintélyuralmi rendszer nem ilyen

Nagy hibát követ el a NER, amikor mindenre jut pénz, csak éppen a köztisztviselők és a rendőrök fizetésemelésére nem. Vélemény.

Hiába igyekszik bagatellizálni Juhász Tünde, a Csongrád Megyei Kormányhivatal vezetője, az a tény, hogy az általa vezetett intézménynél nemrégiben negyvenhárman felmondtak és tizenkilenc főt elbocsátottak, aligha nevezhető természetesnek. A kormánymegbízott ezt másként látja, de nem is várható el tőle, hogy ne a mundér becsületét védje.   

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének ádáz ellenfelei közül is sokan valamifajta tisztelettel beszélnek a kilenc éve velük élő Fidesz-kurzusról. A kitaláltságáról, a felépítettségéről, a megkomponáltságáról, a szervezettségéről, a kiszámítottságáról.

Mindazok, akik így vélekednek, nem értenek semmiben egyet a rendszer céljaival, mégis elismerik, hogy egy politikai kurzust működtetni kell. A hatalomtechnika is egy szakmai tudást igényel. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen színvonalon történik.

A helyzet azonban alighanem ennél összetettebb. Nem az a kérdés, hogy a félelem miként teszi gyávává és vele cselekvésképtelenné a társadalmat. A hatalom legfőbb célja ez. A kiszolgáltatottság ezekben az években a legnagyobb fegyelmező erő. Megtennék valamit, de nem teszem, mert állami és önkormányzati alkalmazott vagyok – gondolkodnak az emberek. A munkahely könnyen elveszthető bármilyen ellenzéki vagy annak látszó tett miatt. A legtöbben nem kockáztatnak, mert tudják, hogy rendszeres jövedelem nélkül maradni (ráadásul negyven fölött) vidéken olyan életveszélyes kalandnak ígérkezik, amit jobb nem kipróbálni.

Egy magára valamit adó tekintélyuralmi rendszer – a mostani magyart bájos könnyedséggel lehet ennek nevezni – aligha követ el olyan alapvető hibát, mint a NER. Itt kanyarodunk vissza a kormányhivatali elbocsátásokhoz.

Egy állam (bármilyen állam) viszonylagos jó működéséhez elengedhetetlen, hogy az államigazgatásban dolgozók elégedettek legyenek helyzetükkel. Lojalitásuk így biztosítható legkönnyebben. Az elégedettség nem egyetlen fokmérője a jövedelem, de hogy megkerülhetetlenül fontos, az bizonyos. 

Egészen példátlan, hogy több mint tíz éve nem emelték a köztisztviselők illetményalapját. Vagyis a köz- és az államigazgatásban dolgozók havi jövedelme ennyi idő alatt nem emelkedett. Miközben minden más igen. 

A rendvédelemnél nagyjából-egészéből ugyanez a helyzet. A magyar rendőr kifejezetten rosszul keres, és már elvágták előle azokat a lehetőségeket, amelyekkel képes volt jövedelmét kiegészíteni. Túlóráit nem fizetik ki, e mellett a példátlan túlóráztatás mellett másodállást nem tud vállalni. Nem meglepő, hogy a rendőrök tömegesen döntenek a pályaelhagyás mellett. Mindettől korántsem függetlenül a középiskolákban nyolcadára-tizedére esett vissza a rendvédelmi osztályokba jelentkezők száma. Nem kell sok évnek eltelnie ahhoz, hogy megoldhatatlan létszámgondokkal küzdjön a rendőrség. Ha a dolgok nem változnak, ilyen jövő elé néz az államigazgatás is.

Érthetetlen, hogy abban az országban, ahol mindenre jut pénz, ott éppen a köztisztviselők és a rendőrök fizetésemelésére nem. (Persze, emelni kellene a tanárok, az ápolók jövedelmét is, de a hatalom szempontjából ők – lássuk be – kevésbé fontosak.) Elgondolkoztató, hogy ez a hatalom azokat is cserben hagyja, akik fontos „építőkövei” az államapparátusnak.

Ha a NER valóban olyan jól kitalált, megszervezett és megkomponált volna, ahogyan azt a baloldalon is sokan hiszik, akkor nem arról olvasnánk lépten-nyomon, hogy tömegesen mondanak fel a köztisztviselők és hagyják el a pályát a rendőrök.

A hírek mégis erről szólnak.

Bod Péter

(Borítókép: MTI)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Csongrád Megyei Kormányhivatal Juhász Tünde közigazgatás kormányhivatal rendőrség béremelés fizetés fizetésemelés köztisztviselő NER Orbán-kormány