Hirdetés
Szeged300 2019. április 28. 20:01

A király, aki oklevelet adott Szegednek

Kicsoda III. Károly? Mi mindent tett a birodalmáért? Dolgos, jó uralkodó volt, vagy nyúzta az országot, és nekünk, szegedieknek éppen szerencsénk volt vele? Mini életrajz egy királyról, aki tudta, nem ördögtől való, ha nő is uralkodhat.

Hirdetés

Károly Bécsben, 1685-ben I. Lipót és Eleonóra pfalz-neuburgi hercegnő – az uralkodó harmadik feleségének – hetedik gyermekeként Karl Franz Joseph Wenzel Balthasar Johann Anton Ignaz néven. Nekünk volt csak III., Csehországban II. Károly, német királyként és német-római császár VI. Károlyként uralkodott. A Habsburg-ház utolsó egyenesági férfi leszármazottja volt, de erről majd egy kicsit később.

Spanyol királynak szánták, de kicsit „másképp” alakult minden

Testvérei közül négyen élték meg a felnőttkort, köztük az egyetlen fiú a később édesapja örökébe lépő József volt. Károlyt a család hagyományaihoz hűen jezsuita szellemben nevelték, vallásossága egész életét, uralkodását meghatározta. Apja őt szánta spanyol trónra II. Károly után – akkor a dinasztia belterjes házasságai miatt elődje súlyos betegségektől szenvedő, gyermektelen uralkodó volt. Viszonylag egyszerűnek tűnt hát az osztrák ágból származó Károllyal megtartani a koronát.

Csakhogy.

II. Károly halálos ágyán ugyanis Bourbon Fülöpöt, XIV. Lajos francia király unokáját jelölte ki örökösének, ami egyet jelentett az általános európai háborúval, szokás szerint érdekkoalícióval:

Nagy-Britannia és Hollandia attól tartott, Fülöp hatalomra jutásával Franciaország túlzottan megerősödne a kontinensen, ezért a küzdelemben a Habsburg-dinasztiát a „mi” Károlyunkat pártfogolták.

Az ifjú Károly herceg ezen olyannyira fölbuzdult, hogy 1703-ban spanyol királlyá kiáltotta ki magát, majd egy évvel később az Ibériai-félszigetre utazott, ahol elsősorban Katalónia és Aragónia támogatták trónigényét. Károly az örökösödési háború esztendőit Spanyolországban töltötte, 1708-ban házasodott meg, felesége Erzsébet Krisztina braunschweig-wolfenbütteli hercegnő Miss XVIII. század volt. Ne menjünk el a tény mellett, ekkortájt Magyarországon a Rákóczi szabadságharc zajlott, azaz ebben a háborúban Magyarország a Habsburgok ellen harcolt Franciaországgal, Spanyolországgal és Bajorországgal együtt. Katonai szempontból a franciaellenes erők győztek, de az „utolsó lövésekkel egy időben” Anglia és Hollandia már amiatt pánikolt, hogy most meg a Habsburgok erősödnek meg túlságosan, így végül diplomáciai útra terelték a megoldást. A spanyol trónra a francia Bourbonok kerültek, de feltételül szabták, hogy a két Bourbon-királyság sohasem egyesülhet és nem léphet perszonálunióra sem.

Amikor már „senkit nem érdekelt” Spanyolország, csak őt

A háború még javában tartott, és egészen prímán álltak a Habsburgok (mint általában), lásd föntebb, amikor Károly testvér, József 1711-ben teljesen váratlanul elhunyt, fiúörököse nem volt, így Károlyra szállt a trón, azaz egy győztes háború végén jó esély volt rá, hogy egy kézben legyenek a hatalmas Habsburgok birtokok. Hová vezetne ez?! – kérdezték maguktól Károly szövetségesei, és így hamar eljutottunk a már föntebb vázolt megállapodásokhoz.

Károly viszont megszerette spanyolhont, és ha kényszerből is, de nem lehetett ő ott, hát „elhozta Spanyolországot” Bécsbe: spanyol etikettet vezetett be bécsi udvarában, sőt, öltözködésével is a mediterrán ország hagyományaihoz igazodott.

Mi is volt Rákóczival?

Károly visszajött hát Bécsbe, ahol azt „látta”, Rákóczi vezetésével a magyarok „akcióznak”. Két hete volt király – április 17-én koronázták meg –, talán éppen csak elkészült a pecsétje, amikor a hónap végén, április 30-án, már meg is állapodtak, megköttetett a szatmári béke Szatmárnémetiben, a Vécsey-palotában. Újabb történelmi fun fact, azaz mennyit és hogyan forgott össze-vissza a világ kereke: II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem éppen nem ért rá ekkor, az orosz I. Péter orosz cárral tárgyalt, sajnos nem Moszkvában, Pétervárott.

Országgyűlés? Minek...

A megkötött békével végre megkezdődhetett Magyarország lassú regenerációja – gondoljunk bele, jó kétszáz éven át egymást érték a (török) háborúk. Ekkor jöttek érdemben a „németek” III. Károly ugyanis ösztönözte a földműves népesség betelepítését, lásd még migránsok nyugatról. Őket Budára és környékére, Tolna, Baranya és Somogy megyékbe, a törököktől visszafoglalt Bánságba, a Rákóczi-szabadságharc idején elpusztított Északnyugat-Magyarországra, és erdélyi területekre is telepítette. Miközben bátorította a bevándorlást, alaposan rajta tartotta a kezét hazánkon: uralkodás alatt az országgyűlés háromszor ülésezett – 1708–15, 1722–23, 1728–29 – a „főnökség” a Magyar Udvari Kancellária és az 1723-ban létrehozott Helytartótanács volt. Említettük föntebb, III. Károly jezsuita neveltetését és buzgó vallásosságát, nem csoda hát, ha szigorú egyházpolitikát folytatott:

  • a protestánsokat „ütötte, ahol érte” vallásgyakorlásukat az úgynevezett artikuláris helyekre korlátozta, kizárta őket a hivatalviselésből,
  • a katolikus hitről áttérőket szigorúan megbüntette.

Legyenek nők is uralkodók!

Emlékezzük itt meg gyorsan az uralkodó gyermekeiről, hogy azonnal megértsük, miért volt ez neki fontos:

  • Lipót János (Bécsújhely, 1716. április 13.–Bécs, 1716. november 4.), Ausztria főhercege, kisgyermekként meghalt.
  • Mária Terézia (Bécs, 1717. május 13.–Bécs, 1780. november 29.), Magyarország királynője, Ausztria főhercegnője, I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár felesége.
  • Mária Anna (Bécs, 1718. szeptember 18.–Brüsszel, 1744. december 16.), Ausztria főhercegnője, Károly Sándor lotaringiai herceg felesége.
  • Mária Amália (Bécs, 1724. április 5.–Bécs, 1730. április 19.), Ausztria főhercegnője, gyermekként meghalt.

Évtizedeken keresztül arra törekedett, hogy az európai hatalmak elismerjék 1717-ben született leánya, Mária Terézia öröklési jogosultságát. A császár-király – előrelátó módon – már 1713 áprilisában kihirdette a Pragmatica Sanctio néven ismert rendeletet, amely – a nőági örökösödést biztosító 1703. évi titkos házi szerződést felülírva – József női utódai helyett az ő születendő leányainak biztosított elsőbbséget a trónon.

De ez a rendelkezés csak az osztrák tartományokra volt érvényes: ahhoz, hogy Mária Terézia öröklése a részleges szuverenitással bíró Magyarországon is biztosítva legyen, a Pragmatica Sanctiót a rendi országgyűlésnek is el kellett fogadnia. Na erre jó volt az 1722–23-as diéta, ahol a nőági utódlás elismerése mellett törvényben mondták ki, hogy a Habsburgok birtokait „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul” kell kormányozni. A királynak kedvező döntés – amely nem mellesleg egészen 1918-ig meghatározta hazánk közjogi helyzetét – elsősorban azzal indokolható, hogy a rendek a török fenyegetés miatt a kisebbik rosszat választva jobbnak látták, ha Magyarországot egy európai nagyhatalom védőszárnyai alá helyezik.

Mindez azután lett igazán fontos, hogy III. Károly egy vadászkiránduláson váratlanul megbetegedett a Moson vármegyei Féltorony mellett állítólag gyilkos galócát evett, és 1740. október 25-én Bécsben elhunyt.

A Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának császári kriptájában temették el. 1750-ben ugyanide temették feleségét, Erzsébet Krisztinát is.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Szeged300 történelem III. Károly