Szegeden 2019. április 28. 08:45 Forrás: Szegedi Tükör

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

Tízezer eurót, vagyis valamivel több mint hárommillió forintot ajánlott fel a szegedi önkormányzat a Notre-Dame újjáépítésére. Egy magánszemélynek soknak tűnhet, a Notre-Dame székesegyház kárához képest viszont csepp a tengerben.

Három hónapja élek Szegeden, a város történelmét átfogóan még nem tanulmányoztam. Ahhoz azonban, hogy megértsem, miféle oka is van annak, hogy a nagy árvízkor nyújtott segítsége miatt ennyi pénzt adjunk Párizsnak, el kellett mélyednem a régmúltban. Jóleső érzés volt olvasni Szegedről, arról, hogy a nehéz helyzetben is számíthattak egymásra és a közösségre a szegediek.

1879. március 12-én éjjel tört be a pusztító árvíz Szegedre, teljesen romba döntve a törökkor óta újjáépült várost. Három hónapon át tartotta víz alatt Szeged szinte teljes egészét az árhullám, elpusztítva majdnem minden épületet. A katasztrófa után öt nappal I. Ferenc József személyesen látogatott el az árvíz sújtotta városba, ígérve, Szeged minden támogatást megkap az újjáépítésre. Tisza Lajos személyében pedig királyi biztost nevezett ki a feladatok elvégzéséhez.

A Tisza csak 186 nap múlva, augusztusban húzódott teljesen vissza a medrébe, a tényleges újjáépítés – Lechner Lajos tervei alapján – 1880-ban kezdődhetett. Az uralkodó látogatása világszerte hírértékűvé emelte Szeged tragédiáját, olyan világhírű magyar művészek, mint Liszt Ferenc és Munkácsy Mihály szerveztek gyűjtéseket, és nem csupán Európából, de Kínából, Indiából és Afrikából is érkeztek adományok az újjáépítésre.

Ennek emlékét őrzik a legnagyobb segítséget nyújtókról elnevezett körútszakaszok: Római, Londoni, Párizsi, Brüsszeli és Bécsi körút. Négy év kellett hozzá, hogy Szeged Európa egyik legszebb városaként szülessen újjá.

A város a felajánlott támogatás mellett adománygyűjtést is indított, a Notre-Dame székesegyház újjáépítéséhez nyújtott hozzájárulásokat a Szeged Város Közösségéért Közalapítvány számlájára várják. A számlaszám: 12067008-00105206-00100009.

Európa összetartott, sőt még más kontinensek is segítettek abban, hogy újrakezdje a város – nulláról. Nem állt érdekükben, mégis megtették. Nem áll érdekünkben, mégis megtesszük. Erről szól a gazdasági szövetségeken túlmutató, szolidáris Európa eszménye.

Néha egyszerűbbnek tűnik a könnyű utat választani. Szegedet és Budapestet többek között ez különbözteti meg egymástól. A szemléltetés kedvéért egy példa: nemrég jártam a fővárosban, és kirázott a hideg a villamosmegállóban. A személytelenség annyira sütött mindenkiről, hogy egyszerűen nem éreztem magam biztonságban. Ki segít, ha rosszul leszek? Egyszerűbb és kényelmesebb elmenni a másik mellett. Budapesten ezt tennék, Szegeden biztosan a segítségemre sietnének. Épp az efféle kiválóságok teszik nagyszerűvé a várost, ahol nemcsak egyénileg segítünk, ha arra szükség van, hanem a közösségünk is képes egységet alkotni. Erre adott bizonyságot a szörnyű árvíz és az utána következő, építkezésről szóló időszak, végül pedig az eredmény, amely folyamatos gondozást igényel.

Ha legyintünk, amikor az európai értékekről papolnak nekünk a politikusok, olyan világba taszítjuk magunkat, amelyben azt a kérdést tesszük fel, „mi a fenének küldi Szeged az adófizetői pénzünket a gazdag Párizsba?” Ha komolyan vesszük az értékeinket, mást kérdezünk: „Hogyan tudnánk segíteni?”

Abban pedig soha nem kell kételkednünk, hogy minket is felemelnek majd, ha elesünk.

Batsányi János verssorainál nem is illene ide jobban más:

„Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”

Jabronka Richárd
(A szerző az ellenszel.hu szerkesztője.)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: adakozás Franciaország Notre-Dame Párizs Szegedi Tükör tűz