Művház 2019. április 22. 09:41 Forrás: Szegedi Tükör

Medveczky Balázs: Életem második legjobb döntése Szeged

Kollégáinak élete álma lenne, hogy főszerepet játsszon a Vígszínházban, Medveczky Balázs három év után mégis eljött, mert másra vágyott. Szabadúszó akart lenni, de végül Szegedre szerződött. Azóta egyik nagyobb szerep a másik után találja meg, a Napkirálytól a Gyilkosig. A váltást élete második legjobb döntésének tartja, ám az elsőről is szívesen mesélt a Szegedi Tükörnek.

Ki akar lépni a komfortzónájából, nyilatkozta Medveczky Balázs színművész, amikor három év után tavaly Szegedre szerződött a Vígszínházból. – Rengeteg, havi 25–30 előadásom volt, és tudtam már, milyen ott, a kollégákat is nagyon szerettem. Mégis valami másra vágytam. Amikor Eszenyi Enikőnek elmondtam, hogy eljövök, a szegedi lehetőség még nem merült fel, szabadúszásra gondoltam – árulja el nagy döntéséről a 26 esztendős színész.

– Sokat töprengek. Foglalkoztat például a világegyetem – mondja Medveczky Balázs

Itt is marad

Szegedről először Szőcs Artúr hívta fel, hogy a Valahol Európában musicalben, amelyet ő rendez, vendégművészként játssza el Hosszút. Amikor viszont a kilépése után Barnák László igazgató felhívta az évadtervével, már a Szentivánéji álomban Oberon és az egyik mesterember, a Gyilkosban Andrej szerepe, illetve Alföldi Róbert Bulgakov-rendezése is szóba került. Ezt a fiatalember visszautasíthatatlan ajánlatnak érezte. Tudta, hogy a szegedi nemzetiben kevesebbet játszhat. Mégis vonzotta, hogy konkrétan benne gondolkoznak egyes szerepek kapcsán. Egy évről állapodtak meg, de azt már tudja, hogy a következő évadban is számítanak rá.

– A változtatás másik mozgatórugója az volt, hogy mikor, ha nem 25 évesen próbáljam ki magam vidéken. Bár ez kiment a divatból, mindenki fél, hogy lent ragad. A mi szakmánk azonban nem helyspecifikus. Most is ingázom Pestre rendszeresen, mert a Pál utcai fiúkban még játszom. Pesti lévén pedig természetesen hiányzik is a pörgés, de megéri. Nem bántam meg, hogy Szegedet választottam, sőt ezt tartom életem második legjobb döntésének – teszi hozzá.

Hosszú a Valahol Európában című musicalben. A muzikalitás vele született a fiatal színésszel (fotók: Szegedi Nemzeti Színház/Kelemen József)

A legjobb döntés

– Az első az volt, hogy amikor a lábfeji adottságaim miatt kirúgtak a balettintézetből, és felajánlották a moderntánc-szakot, nemet mondtam. Átmentem a kortárstánc szakközépiskolába, és ott nyíltam ki teljesen. Nagyon szeretem a szavakon túli kommunikációt, erre itt Szegeden kezdek ráérezni igazán. Velem együtt sok új tag jött a társulathoz, Rétfalvi Tamással egyből jó barátságba kerültünk, Ágoston Katival végigjátszom az évadot, Menczel Andival pedig nagyon szeretek játszani. Azt érzem, kiegészítettük az itteni csapatot, akik kezdettől nagyon befogadóak.

Oberon (képünkön) és mesterember a Szentivánéji álomban

Megizmosodott

– A pesti kollégák mondták, hogy már fél év alatt sokat megismertem magamból, és megizmosodtam színészként. Még azok is, akik a Pál utcai fiúkban láttak Pesten, úgy fogalmaztak: teljesen másképp létezem a színpadon, „jelen idejűbb aggyal” – idézi Medveczky Balázs a visszajelzések közül az egyiket.

– A Szentivánéji álmot már játszottam korábban: a színművészeti egyetemen a Máté Gábor melletti másik osztályfőnökünk, Dömötör András rendezte, és az osztályközösségünk hangulatával töltöttük fel. A szegedi változat látványszínháza, világító jelmezei, zenéje mind-mind furcsának tűnt, Horgas Ádám rendező pedig ráadásul szeret mindent aprólékosan beállítani. Először szokatlannak éreztem, mert korábban nem dolgoztam ehhez hasonló módszerrel, de megszerettem, mert jól lehetett rá támaszkodni. A musicalek szempontjából óriási szerencsém, hogy zenészcsaládba születtem, a nagyszüleim karnagyok voltak, ők alapították a Magyar Rádió Gyermekkórusát, és a szüleim, Medveczky Ádám és Csányi Valéria is karmesterek. Előbb tanultam meg dobolni, mint beszélni, van is egy dobszerkóm Pesten – jegyzi meg a hátteréről.

Neves zenészcsalád

A csoda tehát az lett volna, ha Medveczky Balázs nem örökli a muzikalitást. Bár nyolcévesen még kérdéses volt, hogy a balett vagy az atlétika felé fordul, végül művészeti pályára lépett. Futni viszont mind a mai napig szeret, leginkább a hosszútávfutás áll hozzá közel. A futás, a dobolás vagy a zenehallgatás kapcsolja ki igazán. A legtöbb szerepéhez választ egy zenét, amelyet fellépés előtt meghallgat egyszer vagy akár többször is. A gyilkoshoz nehezen talált megfelelően összetett zenét, végül Antonio Sanchez The Anxious Battle for Sanity című számát társította, amely a Birdman című filmben is elhangzik.

Andrej a Gyilkosban. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz szereplő – akár az életben

– Jelenleg Alexandr Molcsanov A gyilkos című kortárs darabjában játszom a négy szereplő egyikét, a tizenkilenc éves Andrejt. Nem vérszomjas, elborult agyú fiút alakítok, inkább egy kortárs Raszkolnyikovot. A szerző az emberi lélek csehovi mélységeit boncolgatja, a kétkedéseket, önigazolásokat, önellentmondásokat. Fiataloknak is ajánlom a darabot, mert az őket foglalkoztató kérdéseket járjuk körül – árulja el legújabb szerepéről. – Bennem is megvan az érdeklődés az iránt, mi vesz bennünket körül, foglalkoztat például a világegyetem. Ugyanakkor a bűnbocsánaton is töprengek, és azon, lesz-e bármiféle következménye halálunk után az életünkben elkövetett cselekedeteinknek.

Az előadásokkal párhuzamosan már próbálják Alföldi Róbert rendezésében az Álszentek összeesküvését, amelyet Balázs nagyon várt, mert Alföldivel dolgozott már a II. Edwardban. Ebben a darabban a Napkirályt, XIV. Lajost játssza.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Medveczky Balázs Szegedi Nemzeti Színház Szegedi Tükör színész színház