Szegeden 2019. április 8. 13:02 Forrás: Szegedi Tükör

Rohantak a kukoricásba, abban bízva, oda nem dobnak bombát

A szegedi Suvada Anna gyerekként élte át a háborút. Sose felejti el a bombázók hangját. Tizennégy éves korában kezdett el dolgozni a cipőgyárban. Dédunokái Dániában élnek. A Szegedi Tükörnek mesélt az ő városáról.

Suvada Anna 1929. február 23-án született Szegeden egy négygyermekes család elsőszülött gyermekeként. Édesapja a Déma Cipőgyárban dolgozott, édesanyja otthon nevelte a gyerekeket.

Ács Sándorné Suvada Annát (mellette a fia, Sándor) Tóth Károly önkormányzati képviselő és Farkas Katalin, a humán közszolgáltatási iroda munkatársa köszöntötte 90. születésnapján

Kicsi korától dolgozott

– A családommal, Rózsika húgommal és két öcsémmel, Mártonnal és Jóskával Petőfitelepen éltünk egy döngölt padlójú, egyszoba-konyhás albérletben. Már kicsi gyermekként sokat segítettem a háztartásban, de jártunk ki a rokonaink tanyájára is segíteni, egy másik rokonunk cukrász volt, oda szaloncukrot csomagolni jártunk – mesélte Pannika néni.

Bombázás 1944-ben Szegeden. Szemben a Zsinagóga kupolája (fotó: Fortepan)

Suvada Anna 14 éves korában kezdett el dolgozni a Déma Cipőgyárban. Gyerekként élte át a háborút.

Két hétig a cipőgyárban

– Máig emlékszem, amikor 1944-ben bombázták Szegedet, két hétig nem engedtek minket haza a cipőgyárból, hogy nehogy bajunk essen. A gépteremben papírokat terítették le a földre, arra takarókat tettek, és ott aludtunk. Nagy kondérokban főztek nekünk. Amikor végül kiengedtek, a bombázások még akkor is tartottak. Soha nem felejtem el a páni félelmet, amikor megláttuk, meghallottuk a bombázókat, ahogy ötösével jöttek kicsiny pontként a magasban, majd lejjebb ereszkedtek, hogy le tudják dobni a bombákat. Lélekszakadva rohantunk a kukoricásba, bízva abban, hogy oda nem dobnak bombát, mert az épületeket célozták – mondta Pannika néni, hozzátéve, az élet a háború alatt is folyt.

Az alsóvárosi rendező pályaudvar az 1944. június 2-i légitámadás után (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye; leltári szám: mfm_t000574)

– Éltük a fiatalok életét, tánciskolába, közösségi rendezvényekre jártunk. Későbbi férjem, Ács Sándor hat évig udvarolt nekem. 1950. január 21-én volt az esküvőnk. Először Makón laktunk albérletben, majd 1952-ben költöztünk be Szegedre, ahol a mai napig élek. Sándor fiunk 1953. március 1-jén született.

Híd állott… (fotó: a Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteménye;leltári szám: mfm_t0005397)

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri e-mailben vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen vagy a 06-30/830-6459-es telefonszámon.

Gyors- és gépíró tanfolyamot végeztem. Gyors- és gépíróként dolgoztam tizedmagammal a MÁV Igazgatóságon. Később felajánlották a konyhavezetői állást, amit elfogadtam. 1000-1200 emberre főztünk naponta házias ételeket egy tizennégy fős csapattal. Hajnalban kezdtünk, hogy délre minden kész legyen. Sokszor én is beálltam, ha a munka úgy kívánta.

András unokája Dániában tanár

– 1984-ben mentem nyugdíjba. Ezután sűrűn jártunk a fiam családjához Mezőfalvára unokáinkhoz, az 1978-ban született Andráshoz és az 1981-ben született Évához. Sajnos a férjem 2009-ben meghalt. Azóta egyedül élek, de sokat vagyok a fiam családjánál is. András unokám főiskolai tanár Dániában, Éva hosszú ideig Budapesten dolgozott, internetes kereskedelemmel foglalkozott, most pedig a családi vállalkozásban segít. Öt dédunokám van a dániai Vordingborgban, három fiú – a 24 éves Vilads Koppenhágában dolgozik, a 17 éves Noah gimnáziumba jár, a 13 éves Trygve pedig Waldorf-iskolába jár. A két kislány dédunokám márciusban volt kétéves. A születésnapom megünneplésére az egész család összejött, hatan érkeztek Dániából – mesélte Ács Sándorné Suvada Anna.

Romok a bombázás után
Az 1950-es évek vége. Május elsejei felvonuláson a szegedi cipőgyár dolgozói

 

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Szegedi Tükör