Hirdetés
Szegeden 2019. április 6. 10:07 Forrás: Szegedi Tükör

De hol vannak a nők?

A szegedi árvíz száznegyvenedik évfordulójára rendezett ünnepségre öt nyugat-európai ország budapesti nagykövetét hívták meg. A gesztus érthető és természetes volt.

A nemrég lezajlott ünnepségsorozat módot adott arra is, hogy a felfrissítsük várostörténeti ismereteinket. Nem csupán a kontinens öt fővárosa segítette az árvízi tragédia után a várost, hanem harmincnál több ország ajánlotta fel pénz- és természetbeni segítségét. A korabeli feljegyzésekből pontosan tudható, melyik állam, város és magánszemély pontosan mekkora értékű (összegű) felajánlást tett azért, hogy megint egyszer város álljon azon a helyen, ahol a régi Szeged elsüllyedt.

Volt valami nagyon szembetűnő az ehhez kapcsolódó városi ünnepségen. Szegedre invitálták Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és Olaszország budapesti nagyköveteit. A városháza dísztermében az ünnepi pulpituson a hat diplomata közül négy hölgy foglalt helyet. A két férfi a német nagykövet és az olasz képviselője, a budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója volt. A teljes képhez tartozik, hogy az Egyesült Királyság budapesti nagykövetét helyettese képviselte Szegeden, ami nemek megoszlásának kérdésében annyiban játszott szerepet, hogy egy hölgy érkezett egy úr helyett. Így alakult ki a négy nő, két férfi arány. Ez a csere – ha ezt lehet annak nevezni – biztosította a női dominanciát.

Újságíróként vettem részt a jelzett ünnepségen, és azonnal arra gondoltam, hogy ami idehaza törekvés, az Nyugat-Európában magától értetődő gyakorlat. Ez nem más, mint a női egyenjogúság. Ha nem így lenne, akkor egészen más „tájkép” fogadott volna az ünnepségen. A statisztikával ott és akkor nem lehetett vitatkozni. Bár nyilvánvalóan a véletlen is belejátszott, mégis a női emancipáció sikerének egyik demonstratív megnyilvánulása volt, hogy a Szegeden vendégeskedő hat magas rangú diplomatából négyen – ügyetlen dolog ezt ebben a szövegkörnyezetben így leírni – a gyengébbik nemhez tartoztak.

Igyekeztem magamban menteni a hazai helyzetet. Vele közéletünknek azt a sajátosságát, hogy benne számarányától messze elmaradva szerepelnek a nők. Magyarázatnak sok minden kínálkozott. Megkésett társadalmi fejlettségünk, mentalitástörténetünk sajátosságai. Ezek mellett a hagyományos társadalmi szerepek kelet-közép-európai túlélését mind-mind felhozhattam mentségként a hazai helyzet jobb megértéséhez. Ebbéli igyekezetemben éreztem, hogy bár külön-külön és együtt helytállónak tűnnek érveim a magamban folytatott vitában, a valóság próbáját mégsem állják ki.

Ahogyan időben távolodunk a kelet-európai rendszerváltásoktól, annál ritkábban használjuk a posztszocialista országok fogalmát. Pedig mostani gondolatmenetünk szempontjából ez hasznos lehet. A tévedés kockázatát vállalva állítom, hogy szűkebb-tágabb régiókban sehol nem alakult olyan maszkulin túlsúlyúvá a közélet, mint Magyarországon. Tartsunk rövid névsorolvasást. Lengyelországnak, Szlovákiának, Horvátországnak, Szerbiának, Romániának és Ukrajnának volt vagy van hivatalban lévő női államfője és/vagy miniszterelnöke. Miközben ezeknek az országoknak a mentalitástörténete nem vagy alig különbözik Magyarországétól. Ha női szempontból tekintünk a politikai szerepekre való kiválasztás rendszerére, egyetlen megállapítás kínálkozik: lemaradásunk nem kizárólag Nyugat-Európához mérten tetemes.

Dolgaink mai állását nézve kevés az esély, hogy a helyzet rövid időn belül megváltozik.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Árvíz 140 jegyzet Nagy Árvíz Szegedi Tükör