Szegeden 2019. április 5. 16:47

Kiút a zsákfaluból: lapát helyett kecskéket vettek a közmunkásoknak

Ha van az Isten háta mögött valami, azt biztosan Magyardombegyháznak hívják. A békési százötven lelkes kis zsákfaluban néhány éve még mindenki közmunkás volt, majd szövetkezet alapítottak, kecskéket vettek, sajtot készítettek, hogy kitörjenek a szegénységből. Ma Szegeden nyitottak boltot.

A zsákfalu

Magyardombegyház Békés megye déli csücskében, a mezőkovácsházai járás kisközsége. Népessége 2015-ben még 237 fő volt. A települést 2010 óta független polgármester, Dinyés Ildikó vezeti.

 

Tíz évvel ezelőtt a Békés megyei zsákfalu apraja nagyja buszra szállt és elmentek a parlament elé koldulni, ma már egyre többen úgy ismerik a települést, hogy a Sajtfalu.

– Akkor arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy milyen nehéz az élet a kistelepüléseken. Az önkormányzatok alulfinanszírozottak, 2010-ben nálunk kikapcsolták az internetet, a telefont, el kellett adnunk még az egykori iskolánk épületét is, mert egy fillérünk sem volt a település működtetésére – mondja Békés megye második legkisebb településének polgármestere, Dinyés Ildikó, aki mindjárt hozzá is teszi: az idén 38 millióból gazdálkodnak, vállalkozók híján saját bevételük nincs, ezért még a kötelező feladataikat sem tudják mindig maradéktalanul ellátni.

Sajtfalu a nagyvárosban: Szegeden nyitottak boltot a vállalkozó közmunkások (fotó: Rafai Gábor)

A téesz és az állami gazdaság privatizálása után semmi nem maradt a faluban, szociális segélyből, vagy alkalmanként napszámból éltek az itteniek, egyik napról a másikra tengődtek. 2010-ben egy időre még a helyi kocsma is bezárt, átmenetileg szinte lélegeztető gépre került a falu.

Ma Magyardombegyházon alig másfélszázan élnek, munkahely gyakorlatilag nincs, illetve sokáig nem volt. A téesz már korábban megszűnt, az iparosítás meg messzire elkerülte a kis zsákfalut. Jobb híján olykor hagymapucoló munkát szerzett a segélyből élő többségnek a falu polgármestere.

De kezdjük a történetet az elején.

A jelentős működési hiánnyal küszködő falu a közmunkaprogramban is csak 2012-ben tudott labdába rúgni, mert korábban adósságrendezés alatt álltak, s ez kizáró oknak számított.

– Volt idő, amikor a szocpol-kedvezmény miatt többen is kiköltöztek a faluba. Még Szolnokról és Békéscsabáról is jöttek. Azután többen itt ragadtak a szegénység miatt. A faluban nem volt munka, aki pedig számolt, az nem vágott bele, hogy a városba járjon dolgozni: sok pénzbe kerül az utazás, az albérlet, a minimálbérből alig maradna valami.

Azután 2012-ben jött a közmunkaprogram, ami az itt élőknek már jelentős előrelépést hozott. A falu vezetői mégis úgy gondolták, lapát helyett valami másra kellene elkölteni a közmunkára utalt pénzt. Olyanra, ami hosszabb távon is élhetővé teszi majd a kistelepülést. Ekkor jött a sajtüzem ötlete, ami életmentőnek számított a kis viharsarki zsákfalu történetében.

Hosszú küzdelem után most Szegeden nyitottak boltot, ahol nemcsak a saját sajtüzemük termékeit, hanem más kitelepülésen működő szociális szövetkezet áruit és közmunkások által megtermelt élelmiszereket is kínálnak.

Más közmunkások által termelt élelmiszert is kínálnak

– Kezdetben az egykori napközis konyhán egy fazékban gyártottuk a sajtot, tíz közmunkást még sajtkészítő tanfolyamra is beiskoláztunk. Csak 2015-től kezdtünk el üzemszerűen működni – mondja Dinyés Ildikó, aki nemcsak polgármestere a falunak, hanem az időközben szövetkezetté alakult sajtüzem marketingese és mindenese is.

Az igazi áttörést 2016 hozta meg. Ekkor már „odafönnt” is felfigyeltek a mindig izgő-mozgó falura. Először 98 milliót, majd újabb 61-et nyertek a sajtüzem fejlesztésére. A kis gyár építésén közmunkások dolgoztak, majd amikor saját kezükkel felépítették, ők is dolgoztak benne. Időközben lett érlelő kamrájuk, pasztőröző gépük és minden egyéb, ami a piacra lépéshez kellett.

– A tejtermelést először húsz kecskével kezdtük, de nem értettünk hozzá, és a parlagi kecskék nem adtak elég tejet. Kénytelenek voltunk lecserélni az állományt, ma már kétszáz kecskét gondozunk, fejünk naponta. A tehéntejet pedig úgy vásároljuk, ebből többek között ízesített tejtermékeket és joghurtot gyártunk.

Jelenleg már tizenhétféle sajtot, négy féle ízesítésű tejet és hét különféle joghurtot is gyártanak, különlegességük a túróalapú csokigolyó, ez aranyérmes lett az egyik túrófesztiválon.

– Időközben pedig szövetkezetté alakultunk. Hét alapító taggal és hat dolgozóval indultunk. Megmaradt a közmunka is, de továbbra is azt vallom, a közmunkás nem utcaseprő. Az élet perifériájára sodródott embereknek is igyekszünk olyan munkalehetőséget teremteni, ami nem megalázó. Jelenleg huszonöt közmunkásunk van. Ők varrodában és szőnyegszövő műhelyben dolgoznak, vannak, akik selyemvirágot készítenek és kilenc hidegfóliában is gazdálkodnak, főleg epret és krumplit termelnek.

Dinyés Ildikó polgármester: Munkalehetőséget kell teremteni az élet perifériájára sodródott embereknek is

A piacra jutás a legnehezebb – mondja a polgármester-vállalkozó. – Nemcsak azért mert óriási a konkurencia, hanem, mert a versenyben sem mindenkire vonatkoznak egyforma szabályok. Amit egy kistermelőknek lehet, azt egy üzemnek már nem. Nekünk sokkal több szabályt kell betartani.

Az értékesítésben ma már minden eszközt igyekeznek felhasználni, van webáruházuk, és jelen vannak több üzlet polcain is. Most határoztak úgy, hogy önálló boltot nyitnak Szegeden.

– A kolléganőmmel Budapestről tartottunk hazafelé, amikor megálltunk Szegeden és megláttuk, hogy hirdetik ezt a Mikszáth utcai üzlethelyiséget. Rátelefonáltunk a tulajdonosra, tíz perc múlva már tudtuk, boltot nyitunk Szegeden. Ennek két hete.

– Életveszélyes csapat!

– Mondták már ezt mások is.

Videónk is van! Nézze meg a Szeged Televízió összefoglalóját!

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Dinyés Ildikó közmunkaprogram Magyardombegyház Sajtfalu