• Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Mindenki mindent rosszul tud a másikról, ezért estünk bele a generációs csapdába
Szegeden 2019. március 22. 11:48

Mindenki mindent rosszul tud a másikról, ezért estünk bele a generációs csapdába

Mindennapos tapasztalatunk lehet, hogy a generációk nem értik meg – akár a szó legszorosabb értelmében – egymást.

Nemrég Szegeden járt hazánk egyik legismertebb generációkutatója, Steigervald Krisztián – a Somogyi-könyvtárban tartott előadást – akit arra kértük, hogy világítsa meg a jelenség hátterét. A szerteágazó téma egyetlen elemét emeltük ki, ami némileg önkényes, de talán nem indokolatlan eljárás. Az X- és a Z-generáció összehasonlítására kértük, egyben arra, hogy oldja fel a betűk mögött megbújó nemzedéki elnevezéseket.

– X-generációnak az 1964 és 1990 közötte születetteket nevezzük, míg Z-nek a mai tinédzsereket. – Nagyjából azokat, akik 2005 után világra jötteket. A kettő között helyezkedik el az Y-generáció. Az alapvető különbség az X- és Z-generáció között, hogy időközben megváltoztak a szülői szerepkörök. Az előbbiek a szülőktől egyértelmű iránymutatásokat kaptak. Megvoltak az apai és az anyai minták, ahogyan ezzel együtt megvoltak a férfi és a női szerepek. Az elmúlt húsz évben e tekintetben óriásiak a változások. Ezek közül az egyik, hogy a fiúknak a korábbiaknál sokkal többet kell foglalkozniuk a külsejükkel. A X-eseknél még az volt a felfogás, hogy száz kiló alatt a férfi nem férfi, valamint az, hogy a férfinak csak egy fokkal kell szebbnek lennie ördögnél. Ennyit a külső elvárások átalakulásáról.

(fotók: Szabó Luca)

– Bizonyára nem csak ilyen változásoknak lehetünk a tanúi.

– A jövővel kapcsolatos elvárások is radikális átalakuláson mentek keresztül. Az X-generáció alapélménye az volt, hogy iskolái elvégzése után az elsajátított szakmát – legyen az kétkezi vagy szellemi munka – élete végéig művelheti. Mára ez megszűnt. A ma gyereke még a pályaválasztás kérdésében sem tud dönteni. Jellemző példa, hogy a logisztikai cégek nem találnak kamionvezetőt, mert a mai fiatalok többsége nem tanul meg vezetni. Másként viszonyulnak az autóhoz, mint tulajdonhoz. Számukra autót vezetni már nem trendi és nem cool. Az önvezető autók közelgő világában ez nem is annyira érthetetlen. A harmadik nagy változás, hogy a digitalizáció megjelent az életünkben. E miatt a tudás átértékelődött. A korábbi generációnál mélységi tudásról beszélhetünk, vagyis arról, hogy egy adott szakmát minél jobban sajátítson el. Ma pedig horizontális tudásról beszélhetünk. Vagyis sok mindenhez értsél egy kicsit. Ha hétfőn a Youtube segítségével sütsz egy tortát, akkor cukrász vagy. Ha másnap a netről tájékozódva kicseréled a kocsi akkumulátorát, akkor autószerelő vagy. Erre persze egy cukrász és egy autószereplő joggal mondja, hogy ez nem tudás, mert nincs mögötte tartalom. A Z-generációnak nincs is vágya mélyebb tudás megszerzésére.

– Előadásában elhangzott a generációs csapda kifejezés. Ez alatt azt kell érteni, hogy a különböző generációk nem értik egymást, nem is akarják érteni egymást. Vagy egyszerűen kialakult az az állapot, hogy nem értik egymást, és már maguk sem értik, hogy miért nem értik a másikat.

– A megoldás az utolsó megfogalmazás lehet. A generáció azt az embertömeget jelenti, amely azonos történelmi, gazdasági, politikai és információtechnológiai világba született bele.

Tudjuk, hogy életünk első hat éve határozza meg, hogyan gondolkodunk a világról. Az X-esnek ezt a hiánygazdaság világát jelentette, amelyben csak karácsonykor lehetett banánt kapni, és hétfőn a tévében nem volt adás.

A Colombo-film másfél órás volt, ezt végig kellett nézni, noha az első percben tudtuk, ki a gyilkos. Logikai játékában követtük a rokonszenves rendőrt. Ezáltal (is) megtanultuk tisztelni a hosszú távú gondolkodást és az abban rejlő értékeket. Gondolkodásmódunk és vele az alapértékeink ilyen módon alakulnak ki. Hiába gyorsult fel az élet, hiába vette fel ennek a tempóját az X-generációs. Alapértékei, akár tudatalatti rétegbe szorította le azokat, nem változtak.

– De hol itt a generációs csapda?

– Pontosan itt. A magunk generációs igazságait egyetemes igazságnak gondoljuk, noha ez nincs így. Szeretnénk kiterjeszteni azokat a következő nemzedékekre. Elvárnánk, hogy úgy gondolkodjanak, mint mi, de erre a nem tanítjuk meg őket. Ám a generációs csapda oda-vissza működik. A Z-s éppen úgy becsapja magát ezzel kapcsolatban, mint az X-es.

– Kíváncsivá tett.

– A Z-esek szerint az idősebbektől nem lehet hasznos tudást szerezni. Ez óriási tévedés. Ők úgy tekintenek egy tanárra, hogy annak statikus a tudása. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy csak az online tér képes valós és hatékony tudást adni. Ha a Z-sek megtanulnának kérdezni, minden más volna. De a felnőttek ezt elmulasztották megtanítani nekik. Ebben a viszonyban a tanár is beleragad saját generációs csapdájába. Egyszerűen azért, mert úgy szocializálódott, hogy a tanárt tisztelik és becsülik a tudása miatt. Nem érti meg, hogy ezt a tiszteletet akkor is megkapná, ha a tudásátadás módját megváltoztatná, ezzel igazodna a kor és a korosztály követelményeihez.

– Ebből a csapdából hogyan lehet kimászni?

– Maradjunk a tanár–diák példánál. A jövő oktatója mentor lesz, feladata a mentorálás lesz. Nem a lexikális tudást kell átadni, aminek a hasznosságáról már most sem vagyunk meggyőződve. Helyette a tanár mentorként azt a tudást adja át a gyereknek, amit annak otthon a szüleitől kellett volna megkapnia.

A diákja partnerévé válik, egy másik szerepbe kerül vele szemben, és egyben kilép ezzel a sokat emlegetett generációs csapdából. A váltást, a változást a gyerek is érzékelni. A hagyományos tanár szerepe ezzel a meghaladottá válik.

– Így nézne ki a jövő oktatása?

– Úgy gondolom, igen. Az önismeret fejlesztésének irányába fog határozottan elmozdulni. Ha eljön a mesterséges intelligencia és a robotok ideje, akkor különösen fontossá válik, hogy a humán tőke hogyan tud ehhez a környezethez alkalmazkodni. A gyors változásokhoz szükséges válaszok megtalálásához elsősorban önismeretre lesz szükség.

– A Z- után jön az alfa-generáció. A jövendölések szerint az utóbbiak nem folytatják elődeik mértéktelen digitális eszközhasználatát. Mire alapozzák a tudósok ezt a feltevést, mert ennek egyelőre jeleit sem lehet látni.

– Valóban. A trendeket egy adott generációhoz kötjük, de a jelek csak a későbbi generációkban csapódnak le. Az elnevezésnek még a szimbolikája is szép. A Z-vel véget ért az ábécé, az alfával pedig elölről kezdődik. A feltételezések szerint ez a generáció másként áll hozzá a digitalizációhoz. Éppen azért, mert ők a „bedrótozott” világba születtek bele. Már ma is láthatóak a jelei annak, hogy hiányolják az érzelmi kapcsolódásokat, ami csak ember és ember között tud megvalósulni.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Somogyi-könyvtár generáció generációkutatás Steigervald Krisztián