Szegeden 2019. március 11. 07:53 Forrás: Szegedi Tükör

Az én városom

Szegedre költöztem az év elején. Már a nyáron szemeztem a várossal, megfogott a szépsége, a varázslatos építményei, és ami a döntésemet leginkább megalapozta, hogy lakhelyemül is válasszam: a Szegedet jellemző sajátos, pozitív és szeretetteljes hangulat.

Évekkel ezelőtt kezdődött.

Interjúzni jöttem a városba, és itt ettem életem legfinomabb bécsi szeletét a Szeged étteremben. Sajnos gyorsan vissza kellett utaznom Budapestre, pedig szívesen maradtam volna még. Már akkor éreztem, közöm lesz ehhez a városhoz.

Később egy országos irodalmi találkozón jártam itt, kétnaposra terveztük, három lett belőle. Nem tudtam csak úgy elmenni Szegedről, kellett a ráadás. Nyáron már egy hétre jöttem. Felfedeztem turistaként Szegedet, és már akkor találkoztam azzal a sajátossággal, amely más városra nem igazán jellemző: a szegediek szeretnek itt élni, akik pedig valaha itt laktak, azt vallják, Szeged egy élhető város.

Nemcsak az épületek, a köztisztaság, a változatos vendéglátóhelyek, de az itt élők vendégszeretete, elégedettsége vonzott. Leírni Magyarországon azt, hogy valaki elégedett, már-már szitok, hiszen mi csak borúlátók lehetünk, mindig csak bosszankodhatunk. Pont ez a pesszimista mentalitás hiányzik innen, és helyette nincs betöltetlen űr.

Januárban aztán elhatároztam, Budapest lehetőségeit ugyan egy élet is kevés lenne kiaknázni, Szeged az én városom! Megláttam egy szimpatikus, szerény albérletet a Facebookon (akkor már célzottan kerestem), és ahogy azt a spontán virtus megkívánja, látatlanban kivettem. Nem bántam meg. A fővároshoz képest az albérletárak alacsonyak, az ingatlanközvetítő korrekt, kedves, ahogy a költözésem napján a bérletpénztáros is, aki őszinte segítőkészséggel magyarázza el a közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókat.

(fotók: Iványi Aurél)

A villamoson is váltható jegy, az ülések tiszták, a járatok sűrűek, ismeretlenül is könnyű eligazodni. (Telefonos alkalmazásokkal pedig pláne.) A belvárosban nincsenek távolságok, „nyugodt nyüzsgés” mindenütt. A Facebook-csoportban (Szegeden hallottam, Szegeden láttalak) elmosolyodtam egy-egy problémafelvetés kapcsán. Volt, aki nyáron azért panaszkodott, mert a felújítási munkálatok egybeestek, ezért nehezebbé vált a közlekedés. Eszembe jutott a szülővárosom, Pápa, ahol nagyon szerettem volna egy ilyen egybeeső felújítássorozatot látni, de a különesővel is megelégedtem volna. Nem beszélve Budapestről, ahol ha nem omlik rám a fal egy séta közben, már jól járok. Más az Anna fürdő árazásával és nyitvatartásával kapcsolatos dilemmáit vetette fel, és a probléma értő fülekre talált. Így működik egy közösség – állapítom meg külsősként és nyilván nem ismerve az itt élők nehézségeit.

Számomra Szeged sokkal szimpatikusabb, mint Budapest, hiszen minden megvan itt is, amit ott megtalálhatnék, leszámítva a penetrát, a személytelenséget és a felületes nemtörődömséget.

Bő egy hónap elteltével is ugyanazt érzem, szeretek itt élni, és még sokáig szeretnék itt élni. Igen, messze vannak a barátaim, messze a családom, de úgy érzem, ezért a városért érdemes áldozatokat hozni, és idővel szeretnék büszke szegedi lenni!

Jabronka Richárd

(A szerző az ellenszel.hu szerkesztője)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör