• Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Megszületett a Szeged-regények záró darabja – Grecsó Krisztián új művét mutatták be az IH-ban
Művház 2019. március 5. 09:59

Megszületett a Szeged-regények záró darabja – Grecsó Krisztián új művét mutatták be az IH-ban

Képriport
„A regény kitalált történet, figurái fiktívek, bármilyen egyezés a valósággal, az 1980-as Szegeddel csak a véletlen játéka lehet” – olvasta fel a Grecsó Krisztián ropogósan frissen megjelent új regényének, a Verának a függelékéből az Ifjúsági Házban a hétfő esti könyvbemutatón a bölcsészkar (egykori) legendás tanára, Ilia Mihály. Kis hatásszünetet tartott, és ellentmondást nem tűrően kijelentette: Nem hiszünk neki!

Több mint elgondolkoztató, hogy a hazai viszonyok között kifejezetten borsosnak számító jegyárak mellett (elővételben 2500, helyszínen 2800, diák 1500 forint), színültig megtelt az IH Boncz Géza terme, ami négyszáz fős befogadóképességét tekintve nem csekélység. Idehaza a legtöbb helyen nem mernek belépőt kérni a könyvbemutatókra, valamint az író–olvasó-találkozókra, mert akkor alig menne el valaki. Az is igaz, hogy mivel ezekben a „műfajokban” kialakult az ingyenesség szokásjoga, roppant kockázatos lehet szakítani ezzel a gyakorlattal. Grecsó Krisztián népszerűsége cáfol minden, a kortárs irodalom iránti érdektelenségről szóló teóriát.

Kattintson fönti képünkre, nézze meg Szabó Luca galériáját!

Bemelegítésként Ilia tanár úr mondta el, mint gondol a Veráról. Szerinte az 1980-as és az 1990-es évektől egymás után születtek a Szeged-regények. Elég Temesi Ferencre, Zalán Tiborra, Baka Istvánra, Darvasi Lászlóra és Szilasi Lászlóra gondolunk – emlékeztetett a kutató. Ebben a sorba illeszkedik az új Grecsó-regény, amely teljes egészében Szegeden játszódik. (Aligha véletlen, hogy két fővárosi bemutatót követően az első vidék színhely Szeged volt.) A higgadt elemzés és az elérzékenyülés egyszerre jellemezte Ilia Mihály szavait, aki szerint a Mátyás tértől a Lófaráig annyi minden szerepel az új regényben, hogy még a helyszínek felsorolása sem egyszerű.

– Büszkén olvastam a könyvet, nemcsak azért mert Krisztián bölcsészkarunk hallgatója volt, hanem azért is, mert a regényben Szeged megörökítődik. A regény a maga totalitásában ábrázolja a várost, így mutatja be. Nem szociológiai és statisztikai eszközökkel, hanem emberi történeteken keresztül. Kifejezetten sok politikai utalás található benne, ami némileg meglepő, ha tudjuk, hogy egy tízéves kislányról szól a nagyepikai mű – szólt az értelmezői magyarázat. Mondandóját két megjegyzéssel zárta Ilia Mihály. Szerinte a Szegedről született regények záró darabját tarthatjuk a kezünkben. – A címben szereplő női név a hűséget jelenti. A regény pedig Grecsó Krisztián hűségét a városhoz – fogalmazott, és lesietett a színpadról, hogy onnantól nézőként kövesse az eseményeket.

Ha az est első része is a dolgok közepébe vágó kezdésként írható le, akkor e tekintetben Morcsányi Géza irodalomtörténész (Grecsó könyvkiadójának, a Magvetőnek egykori vezetője) miben sem maradt el ettől. Azt firtatta, a szerző életműve építésének mik az ösztönös, és mik a tudatos mozzanatai. A szerző, az 1996-ban megjelent első könyvéből, Vízjelek a honvágyról című verseskötetből idézett: „A helyek vonzásában élek.” Itt hosszabb betéttörténet következett az író Szegedhez fűződő kapcsolatáról. Megtudtuk, hogy az egyetemen eltöltött öt év remek volt, aminek nem volt folytatása. A friss diplomás szeretett volna a városban maradni, ám ez nem sikerült. Humorral, iróniával átszőtt magyarázatában beteljesületlen szerelemnek nevezte Szegedhez fűződő viszonyát. Bölcsész végzettséggel a zsebében – ismerte el – szinte semmi esélye nem lehetett, hogy itt állást találjon, és gyökeret eresszen. Szegedhez fűződő érzelmei ennek ellenére mit sem változtak. A beteljesületlen szerelem abban az értelemben tökéletes szerelem, hogy nem ismerjük meg a másikat, így nem lehet az érzés mögött tapasztalat és vele csalódás. Ez történt vele és Szegeddel.

Kováts Adél, a Radnóti Színház művésze olvasott fel részleteket a regényből és Kertész Endre érzékletes csellójátéka oldotta és sűrítette a beszélgetés menetét.

Szorosabban ezek után tértek rá a regényre, amelynek főszereplője az örökbe fogadott tízéves kislány, Vera. A rendszerváltás előtti idevonatkozó gyakorlat szerint a nevelőszülőkhöz kerülő gyerekeknek soha nem mondták meg, hogy apjuk és anyjuk, nem a vér szerinti szüleik – elevenítette fel az író. Nem lett volna ez rossz gyakorlat, csak éppen egy dologgal nem számolt: az emberi természettel. Grecsó szerint görög drámába illő helyzetek alakultak ki az örökbe fogadott gyerekeknél, mert a környezetükben mindenki tudta ezt a tényt, kivéve maga az érintett. Előbb-utóbb beszédtéma lett, hogy ki lelencgyerek és ki nem.

A szerző megosztotta közönségével a regény megírásának műhelygondjait is. Egyfelől olyan hitelességi kérdésekkel kellett szembe néznie, hogy férfiként tud-e megfelelő módon írni egy tízéves kislány belső lelki világáról. Másfelől fontosnak tartotta, hogy adatközlőként találjon olyan felnőttet, akit kisgyerekként fogadtak örökbe, mert a regény megkomponálásához ezt fontosnak tartotta. Ez utóbbi nem ment könnyen, és csak töredékesen valósult meg. Megtudhattuk, hogy nem könnyen alakult maga a történet sem. Az író sokáig úgy látta, miközben szövegének – képletesen szólva – egy teljes tortát kellene kiadni, jó ideig csak a torta szeletei álltak rendelkezésre. Beszélgetőpartnere, Morcsányi Géza itt közbeszólt: ez egyáltalán nem érzékelhető a regényen.

Grecsó Krisztián visszatérő témáit dolgozta bele új művébe, amely leghangsúlyosabban ismét a családi titkokról, az elhallgatásról szól, és ezen keresztül az identitáskeresésről, az önazonosság megalkotásának nehézségeiről és buktatóiról. Egyszerre egy barátság és egy szerelem története a regény. Az 1980-ban és 1981-ben Szegeden játszódó történet Vera és a szintén a városban élő lengyel fiú, Józeffel szövődő szerelmének krónikája.

Szerző és kérdezője a regényben ábrázolt szülők kapcsán élénk eszmecserét folytatott arról: mit jelent a jó szülőség. Egyáltalán, tudunk-e jó szülők lenni? Grecsó Krisztián Bruno Bettelheimet – Elég jó szülő című könyvre utalt – idézve úgy látta, nem. A beszélgetés egy másik részéből kiderült, hogy feleségével több napos tanfolyamon vettek részt, amely az örökbefogadó szülőket készítették fel a rájuk váró feladatokra. Humort sem nélkülözve hozzátette: ilyen jellegű tanfolyamot minden szülőnek el kellene végeznie. Ez legalább esélyt adhat arra, hogy közepes szintre felhozzák magukat a leendő anyák és apák.

– Az elszabaduló indulatok olyan emberi hibákhoz vezetnek, amelyek elvileg megbocsáthatatlanok, és aztán mégis kiderül, hogy lehetséges a megbocsátás – zárta kissé rejtélyesen mondandóját Grecsó Krisztián.

Ha érteni szeretnék az elég jelentős hangsúllyal elmondott szerzői mondatot, nem tehetünk mást – de nem csak ezért –, minthogy elolvassuk a Verát.

Bod Péter

Videónk is van! Nézze meg a Szeged Televízió híradójának riportját is!

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: IH Rendezvényközpont könyv Grecsó Krisztián könyvbemutató irodalom kortárs irodalom