Szegeden 2019. március 1. 12:44 Forrás: Szegedi Tükör

Tápai? Akkor gyühet!

Így fogadták 1967-ben a tápai Terhes Rozáliát a szegedi szalámigyárban, amikor munkára jelentkezett. Harmincnégy évet húzott le utáncsontozóként a gyárban, amely élete első és egyetlen munkahelye volt. Rozika néni brigádja állami díjat kapott 1983-ban. A kitüntetés mellé jutalomút is járt – az NSZK-ba. Várostörténeti sorozatát a Szegedi Tükör olvasói emlékeivel folytatja.

– Az általános iskola elvégzése után nem sokkal jelentkeztem a Maros utcai szalámigyárba és húskombinátba. Hárman voltunk lányok testvérek. A tápai réten laktunk tanyán. Akkoriban még a fiatalok elmentek dolgozni. Alig múltam tizenöt éves, amikor munkára jelentkeztem a gyárba, ahol ez volt a felvételin:

A szalámigyár brigádja ünneplőben a Parlamentben. Balról jobbra: Csonka Istvánné, Dávid Istvánné, Révész Jánosné, Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter, Csonka Jánosné és Vörös Istvánné

– Tápai?

– Igen.

– Akkor gyühet!

Így emlékezett Dávid Istvánné Terhes Rozália az ötvenkét évvel ezelőtt történtekre. Elmondása szerint jól tudták a gyárban, hogy a tápaiak dolgosak, szerették is őket, nem vallottak velük szégyent.

Május 1-je a ligetben 1979-ben. Dávid Istvánné Terhes Rozália (jobbról a második) a brigádtagokkal, valamint a gyermekeivel, Pistával és Évával

Csepel bicikli 1050 forintért

– 1969-ben az első jutalmamból, amit kipótoltak a szüleim, vettem egy Csepel biciklit, ami emlékeim szerint 1050 forintba került. A bicikli mai napig megvan, és használom is – mesélte.

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri e-mailben vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen vagy a 06-30/830-6459-es telefonszámon.

Rozika néni elmondta, hogy a brigádvezetőjük, a szintén tápai Vörös Istvánné Aranka akkor került a gyárba, amikor ő született. A 84 éves Aranka néni ma is aktív, a Tápai Hagyományőrző Egyesület szorgalmas tagja, gyakran lép fel az egyesület rendezvényein.

Családi kötődés a gyárhoz

– Nagyon jó volt a kollektíva, szerettük és segítettük egymást. Összejártunk, és még ma is összejárunk, beszélgetünk. Nagyon gáláns a Pick vezetése, megbecsüli a nyugdíjasait. Busszal szoktak levinni bennünket szeptemberben a gyár siófoki üdülőjébe pár napra. Sokan vagyunk, akik évtizedeket húztak le a gyárban, és jólesik ez a törődés – mondta Rozika néni, akinek a szalámigyár volt az élete első és egyetlen munkahelye. Harmincnégy év után megromlott az egészsége, és leszázalékolták. Elmesélte, az egész családja a szalámigyárhoz kötődött. A férje teherautó-sofőrként kezdte a gyárban, majd az igazgatóságra került személyi sofőrnek.

Dávid Istvánné Terhes Rozália munka közben

– Sajnos három éve meghalt a férjem. Este lefeküdt, és már nem ébredt fel. Hirtelen szívhalál. A temetésén az igazgatóságról is voltak. Pista fiam egy rövid ideig hentesként dolgozott a gyárban, majd kiment Németországba, de már hazajött. Éva lányom viszont már huszonöt éve dolgozik a Pickben, a húsraktárban mérleges. Évát minden reggel vittem Tápéról biciklivel a gyár Horgosi úti óvodájába – mesélt a családjáról Dávid Istvánné Terhes Rozália.

Müncheni gyárlátogatás

Rozika néni elmondta, amikor megkapta a brigád az állami díj babérkoszorúját, nemcsak a gyárban, de a Parlamentben is ünnepelték őket. Velük fotózkodott Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter. A Magyar Mezőgazdaság című lap címlapsztoriként hozta a brigádot, amelynek tagjairól egyoldalas riportot írt.

Kedvenc malacka

A Mezőgazdaságban megjelent riportban Vörös Istvánné arról is beszélt, hogy a kertjében termett, frissen szedett zöldbabból visz a brigádtagoknak is. Kiderült, Halász Andrásné sertéseket tart otthon, és – ahogy a cikkben írják – „leadás után sokszor eszébe jut csontozás közben, vajon melyik lehet az ő kedvenc malacának a csontja”.

A szegedi szalámigyár brigádja a Mezőgazdaság című újság címlapján 1983-ban. Egymás mögött (elölről): Vörös Istvánné, Dávid Istvánné, Révész Jánosné, Csonka Jánosné, Halász Andrásné és Csonka Istvánné (füzettel a kezében)

– Egyhetes jutalomutat kaptunk a kitüntetés mellé. Repülővel mentünk az NSZK-ba, tolmács is jött velünk. Münchenben laktunk, bejártuk a várost, voltunk üzemlátogatáson is egy húsgyárban – mondta Rozika néni. Az 1975-ben alakult brigád tagjai: Csonka Istvánné, Dávid Istvánné, Révész Jánosné, Csonka Jánosné, Vörös Istvánné, valamint később csatlakozott Halász Andrásné és Makra Sándor.

Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: helytörténet Pick Zrt. Szegedi Tükör Tápé