Túl a városon 2019. február 28. 16:44

Fülig Jimmy Ausztriát üldözi

Orbán miniszterelnök úgy néz ki, megváltoztatta az álláspontját. Tavaly az Idősügyi Tanácsban még úgy vélte, a világ csak felerészben akarat. Most már több jel mutat arra, hogy úgy látja, a világ pusztán akaratból áll. Persze az ő saját, személyes akaratából.

Ezért van az, hogy megint bejelentette – Matocsyval párban –, Magyarország 2030-ra utoléri Ausztriát, a kontinens öt legélhetőbb és legversenyképesebb gazdasága között lesz. Mondhatta volna azt is, hogy örök élet, meg ingyen sör, vagy az Úr második eljövetele, de ő Ausztriára van ráfixálva. Becsípődtek neki az osztrákok, és elszántan üldözi őket.

Az ezt célzó bombasztikus terveket még Parragh László, a kormányhoz feltétlenül lojális kamarai elnök is szürreálisnak minősítette. Szerepel benne az ipari magyarszaporítási programtól az exponenciális növekedésen át minden, mert a papír mindent elbír.

A valóság azonban más, az szembe szokott jönni.

Az orbáni vízió nem egyéb, mint puszta illúzió, nettó csalás, szemfényvesztés és hazugság. Önmagát is becsapja, ha elhiszi, amit mond, nemcsak azt, aki neki hisz.

Például azért, mert a magyar – nemzetközi összevetésben – kicsi, nyitott, a világgazdasági hatásoknak kitett, kereslet- és innovációhiányos, jelenlege pedig még képzett munkaerővel is gyengén ellátott gazdaság, amelyik nagyban – sőt, csaknem kizárólagosan – a német gazdasági eseményektől függ. Némi túlzással: egy németországi szabályváltozás nagyobb hatással tud lenni a magyar ökonómiára, mint az itteni kormány vagy parlament bármilyen változtatási kísérlete.

Nem arról van szó persze, hogy egy magyar kormány ne tudna rontani a helyzetet. Tud, természetesen, ha többet költ és osztogat, mint amennyije van. Javítani ugyanakkor nem képes, legfeljebb csak hagyni tudja, hogy a pozitív világgazdasági hatások, mint például a jelenlegi konjunktúra érvényesüljön.

Orbán nem először veti fel, hogy hamarost utolérjük Ausztriát. Először 2001-ben jutott eszébe, amikor 2020-ra prognosztizálta az előzést. Azonban ez nemhogy nem történt meg, hanem Ausztria jelenleg is távolodik tőlünk.

(Az egy főre futó magyar GDP 2017-ben 11 ezer 300 euró volt, az osztrák 36 ezer 300. Négy százalékos növekedéssel számolva a magyar adat egy év múlva 11 ezer 800, ugyanez két százalékkal Ausztriára 37 ezer 100. A növekmény 500, illetve 800 euró. Egy év tehát alatt osztrák GDP további 300 euróval távolodott a magyartól.)

Bár a Fidesz mai napig az „elmúlt 8 évre” hivatkozik, valaki szólhatna már nekik, hogy az eltelt időszak nagyobb felében ők voltak kormányon. A jobboldalon ragaszkodnak ahhoz a mítoszhoz, hogy ők mentették meg az összeomlástól a magyar gazdaságot, ez tényszerűen nem igaz: Bajnai egy egyensúly felé tendáló költségvetést hagyott hátra nekik, amit azonnal össze is döntöttek az egykulcsos adóval. Ami mára ugyan nem létezik, de akkor pusztító volt a hatása; a hirtelen fellépő hiány mérsékléséhez ezért kellett beolvasztani az állami költségvetésbe a magánynyugdíj-megtakarításokat.

Az Orbán-kormányok igazi pusztítása csak ezután következett: nominálértéken is hihetetlen összegeket vontak ki az egészségügyi, az oktatási és a szociális (és mellesleg a honvédelmi) kasszából, miközben gombamód nőttek ki a földből a stadionok.

Egész iparágakat nyúltak le, mint az építőipart, a mezőgazdaságot, a bankszférát, az energiaszektort vagy a médiát (csak az élelmiszer-kiskereskedelembe tört bele a bicskájuk egyelőre).

A pusztítás eredményeképp Magyarország pillanatnyilag a huszonhetedik helyen áll az európai versenyképességi rangsorban. Innen szép nyerni.

Az egészségügy terén még rosszabb a helyzet. Tavaly még hátulról a hatodik volt Magyarország az európai rangsorban, de azóta eltelt egy év, és tovább romlott a helyzet: már a bolgárok is előztek, csak Romániát és Albániát veri a magyar egészségügy.

Innen nem lesz egyszerű felállni, és elérni, hogy 64 évet egészségben töltsenek a magyarok: az elmúlt évtized forráskivonását önmagában visszapótolni se könnyű, de az még csak az első lépés a sorban.

Mondhatnánk persze azt is, hogy de legalább már látja a problémát. Ami lehet igaz, csak éppen ellene dolgozik. Például a konszenzus szerint a térség legjobb posztgraduális képzését nyújtó CEU elüldözésével, vagy az Akadémia kutatóhálózatának szétverésével.

Utóbbinak egyértelmű a magyarázata: parancsra akarják belekényszeríteni a kutatókat az innovációba, mert az hozza a pénzt. Láttunk már ilyet: úgy hívták Szovjetunió. Esetleg lehetne talán zárt városokat vagy egyenesen tudományos munkatáborokat is létrehozni a renitenseknek, ha nem lennének hajlandók engedelmeskedni.

Ez a tiszta komcsi voluntarizmus, mint a sztálini időkben. (Lásd még: írók, írjatok remekműveket!) De legalábbis Hruscsovot idézi, aki 1960-ban húsz évvel későbbre jósolta a kommunista társadalom elérését. A különbség csak az, hogy Hruscsov nem érte meg, hogy lássa a kudarcát, Orbán – ha csak valami előreláthatatlan nem történik – meg fogja.

De semmi probléma, akkor majd átteszi a céldátumot 2050-re, vagy valami olyan magyarázattal áll elő, mint a tíz éve ígért egymillió új munkahelynél.

Senki nem mondta ugyanis, hogy azt Magyarországra értette, mert az kétségtelen, hogy 600-700 ezerrel több magyar dolgozik, amit akkor. Igaz, Angliában, Németországban és Ausztriában. A kormány alatt vegetáló KSH – amelyik megszüntette a szegénységi adatok publikálását – pedig készségesen bele is számolja az emigráns munkavállalókat a magyar foglalkoztatási adatokba.

Majd 2030-ban újradefiniálják az élhetőség kritériumait. A jelenlegi trendet figyelembe véve alkalmasint úgy, hogy a GDP csak másodsorban számít, az elsődleges feltétel az, hogy ne legyen célország a migráció számára.

Tudniillik, Orbán kormánya hatalmas sikereként állítja be, ami voltaképpen óriási kudarc. Nem ők akadályozzák meg ugyanis a bevándorlást Magyarországra, hanem egyszerűen senki nem akar idejönni. Oda mennek inkább, ahol virágzik a gazdaság, ahol nem rabolja le az államot egy politikai maffia.

Oda mennek, ahol jobb élni: az Orbán szerint hanyatló Nyugatra.

Ezért van, hogy Európa legélhetőbb országai éppen Norvégia, Svédország, Svájc, Németország és Ausztria, amikkel Orbán éppenséggel riogat, mint migráncsok által tönkretett államokat. A világ legélhetőbb városa pedig már évek óta az a Bécs, amit a Fidesz propagandája csak nogo-zónának nevez.

Orbán olyan, mint Fülig Jimmy: ő akarja majd nemcsak olvasni, hanem összeállítani is a listát. Így pont az fog rajta szerepelni, és úgy, olyan sorrendben, ahogy ő akarja.

Így persze igaza lesz. Hacsak így nem.

Gáti Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Orbán Viktor Ausztria