• Kezdőlap
  • Hírek
  • Színes
  • Légy következetesen következetlen – életelvek alkalmazása a gyakorlatban Mérő László szerint
Színes 2019. február 28. 08:43

Légy következetesen következetlen – életelvek alkalmazása a gyakorlatban Mérő László szerint

Egy óra múltán választ kaptunk valójában mit rejt az előadás – Az elvek csapodár természete – címe. Mérő László pszichológus nem árult zsákba macskát: szerinte életünk gyakorlatának alapgondolata aligha lehet más, mint a következetes következetlenség.

Ahhoz persze, hogy ide eljussunk, hetven perc szellemi kalandozáson el kellett kísérni az egyszerre humoros és a tizennyolcas karikát bőven kiérdemlő előadást, amelynek szerdán a Szent-Györgyi Albert Agóra zsúfolt nagyterme adott otthont.

Személyes vallomással kezdte a matematikusból magát pszichológussá átképző Mérő László szerda esti szegedi gondolatfutamát. Ötven éve egy házibulin gondolkodott el először az elvek csapodár természetéről. Egy lánnyal ekkor kölcsönösen megtetszettek egymásnak, és hamar félrevonultak, hogy megtörténhessen, ami férfi és nő között meg szokott történni. A lány azonban új irányt szabott az együttlétnek azzal a mondattal, hogy ő profi, és az ilyesmit csak pénzért csinálja. Mérő nyomban rávágta, hogy ő viszont pénzért nem. Partnere rövid úton fél árra leszállította a tarifát, de a férfi kitartott elvei mellett. A nő végül azt indítványozta, hogy legyen egy forint a tarifa. Mérő ebbe beleegyezett, és ahogyan előadásában jelezte, két dologgal azonnal tisztában volt: feladta elveit, ugyanakkor olyasmit kapott, aminek az értéke messze meghaladta az egy forintot. Mi ez, ha nem az elvek feladásának elviselhetetlen könnyűsége? – tűnődtem magamban Kunderát némileg újrafogalmazva.

A hazai köztudatba az Észjárások című könyvében berobbanó Mérő László másik nagy feltűnést keltő műve a Mindannyian másként vagyunk egyformák volt. Az életművét ismerők tudják, hogy Az elvek csapodár természete nem csupán előadásának, hanem 2008-ban megjelent könyvének is a címe. Az ELTE Pszichológiai Intézetének egyetemi tanára úgy lett a lélektan tudományának művelője, hogy matematikusi diplomával a zsebében fordult a pszichológia felé. Mint jelezte, kezdetben óriási volt benne a fenntartás e tudománnyal szemben. A pszichológusok okfejtéseit belemagyarázásnak vélte, kijelentéseikről fiatalabb korában azt gondolta, hogy nagyobb részt belemagyarázások. Olyan tudományosnak látszó tételek, amik alig valamivel vagy éppenséggel semmivel sem alátámasztottak. A fordulat – vagyis, hogy másként tekintsen a pszichológiára – lépésenként jött el. Saját megfogalmazása szerint „megfertőződött” a lélektannal a pszichológusok között. Kétkedései jelentős részére a klinikai kísérletek egzaktsága adott tudományos magyarázatot és hitelt.

Szerteágazó előadásában egyebek mellett arról beszélt, hogy az elvek (bármilyen elvek) szépek és általánosak, de az életét ezekkel nem lehet leírni és rögzíteni. (Innen már csupán egyetlen lépés, hogy elvek szerint élni roppant vesződtséges.) A logikáról szólva úgy vélekedett, hogy akkor célravezető a használata, ha azt akarjuk, hogy mások is megértsék – viszonylag könnyen és egyszerűen átlátható módon –, amit mi már értünk. Az élet számtalan jelensége kapcsán tetten érhető, hogy nem az a célunk vele, hogy azokat megértsék. Erre példák sokaság keresztül a magyar népdalok szövegeit idézte és elemezte. Ezekről azt gondolnánk – és jólneveltségünk is ebbe az irányba visz bennünket –, hogy szép természeti képekkel indulnak, és ezeket bontják ki. A népdalszövegek tömege Mérő értelmezésében (és ezzel nincs egyedül) sok esetben a fülledt erotika világába kalauzolnak bennünket. Legfeljebb azokat nem értjük vagy nem így értjük. (Vagy nem merjük így érteni.)

Tény, nem kell mélyen elkötelezett freudistának lenni ahhoz, hogy a „bundának nincs gallérja”, a „Hej Jancsika, Jancsika, mért nem nőttél nagyobbra”, a „Kicsi vagyok én, majd megnövök én”, a „Mitől véres a lábad?” az „Azt hallottam, kis angyalom, véled esett el a ló”, a „Csigabiga, gyere ki, ég a házad ide ki”, a „Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva”, és az „Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte” olyasmit jelent rejtett módon, amelyről nem gondoltuk volna, hogy a szöveg jelentésének része lehet. Az előadó külön hangsúlyozta, hogy elsődleges jelentésükben szinte értelmetlenek (bugyuták, semmit sem jelentők) a fentebbi idézetek, és ez önmagában is gyanút ébreszt, hogy nem kell-e másodlagos jelentést keresnünk a szövegek mögött.

A rejtett erotikus tartalmakat megfejtése nem túlságosan bonyolult feladat, legyen szó ártatlannak tűnő gyermek- és népdalokról. A szüzesség elvesztése, a menstruáció, a fallosz mérete, a félrelépés, a hűtlenség, a nemi aktus virágnyelvi megfogalmazásaival találkozhatunk lépten-nyomon az idézett példákban. A népdalszövegek jellemzően nem törekednek arra, hogy ártatlan éneklőjük megértse, valójában miről szólnak.

A gondolatilag némileg széttartó eladás közben remek betéttörténeteket hallhatott a közönség mások mellett Darwinról, aki A fajok eredete című alapmunkájában az evolúció elméletének a szelekciót tette meg, és ebben tökéletesen igaza volt. Csak éppen az alapkérdésre nem válaszolt: arra, hogy honnan erednek végső soron a fajok. Többnek tartja Marx és Freud jópofának ható mondatát („Nem vagyok marxista” és „Nem vagyok freudista”), mint bon mot-oknak. Ezek az önmagukra vonatkoztatott mondatok arra figyelmeztetnek, hogy az elveket és az elméleteket nem szabad túlhajtani. Nem minden irónia nélkül tette hozzá mindehhez Mérő, hogy a fél életében a dolgok és a cselekedetek értelmezésével töltő Freudtól, aki szenvedélyes szivaros volt, munkatársai megkérdezték, nem gondolja-e úgy, hogy valaminek a szimbóluma volna a szivar. (Nyilván fallikus szimbólumra gondoltak.) Freud úgy válaszolt, hogy „a szivar csak szivar.” A maga alkotta elmélet hatálya alól kivonta magát.

Mellette beszélt Mérő az öncsalásról, amelynek éppen úgy áldozatai az okos emberek, mint a buták. Az előbbi esetben az okos olyan nem létező világot alkot magának, ami az önbecsapás melegágya, az utóbbi esetben a butának – éppen butasága miatt – a legkönnyebb magát becsapnia.

Az előadás végére maradtak a nagy összegző mondatok. Ezek szerint elveink nagyon csapodárak, és ez szerencse, mert kizárólag a matematikában fontos és elengedhetetlen feltétel az egyértelműség és az ellentmondás-mentesség. Az ember, az emberi természet azonban – szerencsére – nem ilyen. Más megfogalmazásban (és ezek is Mérő László szavai): „az élet nem matematika.” A túl merev elvek, pontosabban azok merev alkalmazása életveszélyes. Ráadásul csak a legritkább esetben célszerűek és célra vezetőek. A logika, az egyértelműség és az ellentmondás-mentesség témájához nagyon szorosan kapcsolódott Mérő László egyik tételmondat ízű záró kijelentése. Ezek szerint, ha az emberben van egy kis romlottság, az nem azt jelenti, hogy velejéig romlott.

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem ez a mondat egyértelműen a szexuális töltetű volt. Alighanem azért, mert nem is lehetett ezt másként érteni.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Szent-Györgyi Albert Agóra Mérő László