Hirdetés Hirdetés
Szegeden 2019. február 23. 11:54 Forrás: Szegedi Tükör

Otthon, édes otthon

Bálint-nap elmúltával metszegetik a gyümölcsfákat faluhelyen.

Hirdetés

A vasúti sínen keresztülkarikázva a régi szerb temető szaladt el mellettem az ellenkező irányba. Síri csöndes egy hely. (Itt mindig térdig ér a fű.) Kisvártatva balra fordultam, és a sátortetős házakat fürkésztem. Tízszer tízes kockaházak ezek, a többség családi kalákában építhette a hetvenes évek legelején, amikor én még „édesapámmal egy gatyában jártam”. Lakáshelyzet volt. Demográfiai hullámhegyek. Ezek a házak négyzetes szemeikkel mereven az utcát nézik, és monokliparapet szarkalábaikból estefelé füstgáz szivárog. Korszerűtlen kályhacsöves jelenség.

Csövezünk? No lám, kettővel jobbra már a homlokzaton malterfoltok váltották fel a vascsöveket. Konvektor helyett lapradiátort kapott mindkét szoba, és korszerű gázkazán duruzsol boldogan a kamra falán. Az enteriőrt csak elképzelem: padlószőnyeg helyett laminált parketta, csinos OBI-s szegőkkel. Biztosan a szomszéd Pityu csinálta ezt is – ügyes keze van és szerény. Hatszázat kér négyzetméterenként. Számla nélkül. Áfamentes kalap-kabát.

Jövőre meg nyílászárókat cserélnek. Ebben az utcában Takóék laknak, amott meg, ha jól emlékszem, Terhesék. Terhes Amáliáék fiai évek óta „németben” vannak, a mama itthon maradt. Várja őket az ablakban estefelé. Minden áldott este. (Ki kellene valakinek cserélni a törött kúpcserepet a tetőn.) Húsz perc kellemes tekerés után a túloldalon a Nova kicsinosított utcaképe mosolyogva integet felém. Precízen rendezett világ. Nagyáruház, széles rámpa, arányos lapos téglatest forma, egy szó, mint száz, afféle posztmodern minimalista architektúra. Puccos cukrászda vitrinjében Erzsi-kocka sohasem létezett, de mászkárpónés, emeletes menyasszonyi tortát fényképalbumból rendelhetnek.

A Retek utca kopott szalagtízesében az ötödiken leharcolt csempéket cseréltek műanyag sarokkádra. Kicsinosított egypluszkettes. Tizenkétmillió. Egy oldalra rendezem az ikszeket. Havi nettó minimálbér szorozva-osztva. Legkisebb közös többszörös. (Röviden, LKKT). Tanultuk régen a suliban. Soknak tűnik, bár banki segítséggel, talán huszonöt év múlva „a távolságot, mint üveggolyót megkapod...”

Csillag tér, nagy körforgalom. Egyenesen át, Petőfitelep, majd a Csap utca felé. Irány Tápé! Gyüttmönteknek is szíveslátás. Ház eladó! Balról régi parasztházak szegélyezik a girbegurba utcát, majd az új osztásban, derékszögben, hőszigetelt, új építésű házak, hörmann kapu, távirányító, érzékelő, tetszik tudni, miegymás. Harmincnégymillió, hiszen közel a belváros. (Hazafelé a ligeten át Újszeged tehetősebb felén tekert át az operatőr.)

Szép vidék. A rendbe hozott Holt-Maros partján néhány régi patinás ingatlan még talpon, köröttük sima falú luxusházak. Nyolcszázezer per négyzetméter. Egyikőjük a párizsi Pompidou-központra hajaz, másik a Guggenheim múzeumra. Betonbunker. Úri muri.

Utókép.

Estefelé leheletgőzfelhők között tekerem a huszonnyolcasomat a keskeny utcán. Az idei február mégiscsak tavasziasra sikeredett, kesztyű és sapka nélkül drótszamaragolhatok hazafelé. A fasor ágrácsai között fénypászmákat lövell felém erőtlenül a februári naplemente. Átlendülök a nagy lejtőn, és takaros falunk főutcájáról megpillantom végre kicsi, kedves házunkat. Idén megcsináljuk a hátsó lejárót, vagy először inkább kicseréljük a hosszanti előtetőt. Ütemezni kell, meg kalákázni. Tiszta udvar, rendes ház.

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör