Szegeden 2019. február 15. 08:05 Forrás: Szegedi Tükör

A bölcs ember úgy tartja, sose higgy annak, aki a száján hordja a haza szeretetét

Magyarország problémás – ezt a (minek is nevezzem) jóindulatú megjegyzést Margot Wallström svéd külügyminiszter tette nemrég egy svéd napilapban.

Kiegészítve még annyival a fönti kijelentést, hogy számos alkalommal egyedül akadályozta meg Magyarország az EU-t abban, hogy egységes hangon szóljon. Természetesen Szijjártó Péter – szokása szerint – kapásból válaszolt a hölgynek, miszerint a svéd külügyminiszter bevándorláspárti, de különben is, saját hazája is megosztott (bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű).

Sok jelzőt és meghatározást lehet ráaggatni a mai magyar hatalomra, de egy bizonyos, nem a sokszínűségben bízik, nem kívánja kihasználni az országban rejlő potenciált és felhajtóerőt, csak lelakja, mint egy bérleményt, rátelepszik és uralja, hangoskodva és gőgösen – jegyzi meg írásában Papp Sándor Zsigmond.

Sokan hitték 1989 júniusában, hogy amikor a 26 éves Orbán Viktor beszédében méltatta Nagy Imrét és társait, akik a magyar függetlenségért és szabadságért életüket adták, akkor bizony úgy is gondolkodik a szónok, és aszerint is él – írja Hampola Krisztina. Ezzel szemben az évek során testet öltött valóság mindannak az ellenkezője lett, mint amiről az ifjú titán beszélt. Mégis hittek az emberek. És miért ne hittek volna, hogy egy új, a világot is megváltani képes és akaró nemzedék jön létre a semmiből. Hogy e fiatal generáció legbátrabb képviselője a beszédet tartó Orbán Viktor. De – mint utóbb kiderült – tévedett a hallgatóság. És tévedett sok külföldi baráti ország is.

Orbán semmilyen értelemben nem váltotta be a reményt, mint akinek hitte a nép nagyobbik fele az 1989–90-es években. A Fideszt sem tudta megóvni önmagától, távozása után (mert egyszer az is bekövetkezik!) darabjaira fog hullani. Az országnak meg kifejezetten káros, hogy éppen ő vezeti, aki részben már visszavitt minket az 1950 és az 1990 közötti évekbe, a Rákosi- és Kádári-érába. Pedig hittük: Magyarországon nem azért történt rendszerváltoztatás, hogy 30 év elteltével ugyanott legyünk (ha nem rosszabb helyzetben), mint 1945 és 1990 között voltunk.

Orbán Viktor az utóbbi három évtized alatt, ami személyes ambícióit és nagyravágyását illeti, szinte mindent elért (királlyá még nem koronázták, de jó úton jár, ha meg nem akadályozzuk). Sok éven át vezette eddig az országot, amelynek szeretetéről igen gyakran tesz említést. (A bölcs ember úgy tartja: aki a száján hordja a haza szeretetét, és nem a szívében, annak sose higgy!) És megvalósított mindent, amivel szemben anno fellépett. Mindennek tetejében 2018 decemberében – sunyin és lapítva – lebontotta a Kossuth téri Nagy Imre-szobrot is.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

Horvát Róbert biológus, zoológus szókimondó ember. Ha az emlékezetem nem csal, egy kistelepülésen él a családjával. Egy nem túl régi interjúban úgy nyilatkozott, hogy „a társadalom be van tojva, és az is fél, akinek nem kellene”. A félelem nem tartozik a racionális dolgok közé: semmi másról nem szól, csak önmagáról, abroncsként szorít, s minél láthatatlanabb, annál jobban hat a félelem, bármi legyen is a mumus, az Apokalipszis vagy a migráció.

A bevezetőben a svéd külügyminiszter lesújtó szavait, véleményét említettem. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke nemrégiben azt nyilatkozata, „a kereszténydemokrata értékeket nem lehet összeegyeztetni a Fidesz politikájával”. Arra a kérdésre, hogy „miért engedi, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő, aki pártja, a Fidesz révén ugyanúgy az Európai Néppárthoz (EPP) tartozik, mint ő, megússza az Európa elleni kirohanásait”, azt válaszolta az EB elnöke, hogy „állandóan vitatkozik Orbán Viktorral, és az EPP-ben kezdeményezte, a Fidesz kizárását”. Juncker szerint a tavaszi EP-választáson ugyan fontos lesz a migrációs tematika, de nem a legfontosabb probléma. Juncker megkapta Szijjártó dörgedelmeit a nyilatkozatáért. Csoda, hogy nem tartotta Soros-ügynöknek vagy az Unió elárulójának.

Reménykeltő a magyar ellenzék összefogása. Az utóbbi időben mégiscsak létrejött valamiféle jól látható ellenállás. Úgy tűnik, mégsem akar mindenki fásult érzéketlenséggel válaszolni vagy birkamód bólogatni mindenre. Illett is már felébrednie az ellenzéknek.

Kutnyik Pál

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Budapest olvasói levél Szegedi Tükör