Hirdetés
Szegeden 2019. február 9. 13:20 Forrás: Szegedi Tükör

Maszkabál

Kiskoromban jobban szerettem a farsangosdit. Forgatag, zsíros baracklekváros fánkkorongokkal. Iskolai téltemetés. Álarcok mögé kukucskálhat az ember.

Hirdetés

Elkezdtem a rendrakást a kisházban. Egy papírdobozból ötvenvalahány bakelit bukkant elő – régen sem filléres emlékeim retró vinylkorongjai. Kincsesládám szomszédságában feküdt a kis játék bőrönd, amely izgalmas jeleneteket őriz a hetvenes-nyolcvanas évekből. A kajla sarkú papírképeknek csak tört része színes. Kevés kivételtől eltekintve édesapám fotózta a Zenittel és a Praktikával. Néhányat talán a nagy Pentaconnal.

A vállalati üdülő asztala alatt ül a puttócska, husis karokkal, hófehér kalapban. Egy másikon Zolival ülünk a nagy ágyon. Hajunk bilire körbenyírva, mindkettőnk autós mintás pulóverét drága Panni mamánk kötötte. Szeretetszálakkal szőtte bizonyosan a ruhákat… ringatott, mesélt. Havas télről meg iskolai farsangi bálról, kézzel tekert, apró csigatésztáról, meg szalámigyárról a kupicás büfével.

(fotók: Fortepan)

Hopp, egy színes fotó végre: egy kipirult arcú, fekete ruhás íródeák. Fejfedője valami vasutassapka, ha jól rémlik Tóth tatámtól csenhettem el. Vagy ki tudja. Kezemben gyufával égetett szélű álpergament szorongatok a farsangi jelenetben. Figyeljük a jeleket! Íródeáknak öltöztem.

Februárban a vérbeli ős-ünnep sokácéknál. Mohácsi-sziget, távolabb a Sugovica fűzfái és egy tál bajai halászlé. Csatavesztés helyett turistacsalogatóvá avanzsált téltemetés. Szőrkucsma, suba a kampós bottal, kéz a kézben. Lármásan csörömpöl a felszarvazott menet a város főutcáján. Sikongatnak, kerepelnek. Űzik a telet. Kiszebábokat kötöttek száraz szalmakévékből faluhelyen. Valahonnan mégis inkább Bádogembert látok a Szalmaember-madárijesztő helyett. A kansasi forgószél és Dorothy tánca dereng a vörösen izzó máglyák fényéből. Mindig a sárga úton. Télűzőink busójárását meg kiszebábosaink nyilvános, elégetéses közösségi alkalmait tüzes murinak, árnyaltabban vidám-dalos kavalkádnak mondhatnók.

Maszkok, amelyek alatt egy szakállas sarki pék vagy egy kisportolt testű tornatanár lapul. Ott egy kosfej, itt egy rackasipka. Haláltáncosok bátor tűzugrása. Turistapárocskák kürtőskalácsot meg grillázsdarabokat majszolva fényképezkednek az évezredes barbárokkal. Maskarázunk. Jeleket hagytunk a Duna-parton, a homokban, szívecske két névvel. Busójárás-album a fészen. Megosztom ma veled az élményt, titkosban. Csak mi tudunk majd róla. Te meg én.

Velencében kétszer jártam. Egyszer gyerekfejjel, másodszor családilag. Mindkétszer rohamtempóban. Siettünk. Mi mindig mindenről elkésünk, pedig sietünk. Ady100. Tudják, milyen kanálisszagú a város? Ellenpontozzák a gondolák és a színes-cicomás maszkok. No, meg a pajzán gondolatok a fellibbenő szoknyaránc láttán. Előkelő idegenek, ők saját palotáik közt, vagy inkább mi vagyunk földhözragadt tengeribetegek a hullámzó városban.

Valahogy úgy éreztem magam, mint félig serdült koromban a belgiumi vásártér forgatagában. Tisza cipőben, jugoszláv mackónadrágosan. „Csak nézelődünk, gyerekek… nagyon drága itt minden!” – kágéestés cifra nyomorúság. Ezerkettes Zsiguli a szovjetből meg SZKIF sátras utánfutó. Ihaj-csuhaj.

Maszkabál? Az ám, haláli Velencében. Venezia, Italy. A Tömörkény-novella tengeri városa. Venéczia. Vízben vannak a házak!... Akkor az a szögedi nagy árvíz lösz! – holtbiztos benne a Kabók Mihály. Pirospozsgás Annák a Tiszai csöndben, a jeges szélben álarcosbál képe ring. Szeged alatt, a szigetnél ringatózunk. Tömörkény153? Szerteszét titkos jelek. Maszkabál van az országban.

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: farsang jegyzet Szegedi Tükör