Túl a városon 2019. február 8. 11:37

Nincs több titok: a kormánylap maga vont párhuzamot Orbán Viktor és Imrédy Béla között

Erősen indított a régi-új Magyar Nemzet. Ahogy ők maguk fogalmaztak: „szerkesztőségi vezércikk tette árnyaltabbá a lap küldetését”. De még mennyire, hogy árnyaltabbá.

Tíz hónap után ismét megjelent a Magyar Nemzet, illetve erre nevezték át a kormánypropaganda vezérhajóját, az eddig Magyar Időket. Az Orbán-kurzus félhivatalos lapja persze azt hangsúlyozza, hogy négy év után lett ismét Magyar Nemzet, mert ők legszívesebben kitörölnék az újság múltjából azt a három évet, amikor a Nemzet nem a Fidesz üzenőfüzeteként működött.

A régi-új kormánylap ennek az elképzelésnek címlapos vezércikket, aláíratlan, tehát a szerkesztőség egésze által felvállalt publicisztikát szentelt, aminek címe, a „Négy év után” is arra utal, hogy ennyi idő telt el a G-nap óta, amikor Simicska kivette a lapot Orbán kezéből. A címválasztás már önmagában szimbólum, ami kijelöli az új irányt, tudniillik a Nemzet ismét Fidesz és Orbán harci lapjaként funkcionál majd.

De a cikkben van egy másik szimbólum is, még erősebb, mint a Simicska-érától való elhatárolódás. Sokkal erősebb.

A Négy év után ugyanis egy idézettel kezd:

„Az indulás után néhány hónappal – 1939. január 14-én – szerkesztőségi vezércikk tette árnyaltabbá a lap küldetését: »Amikor a magyar miniszterelnök egy új, céljában az egész nemzetet átfogó mozgalmat indít útnak s programul azt tűzi ki, hogy új magyar életet akar teremteni a régi magyar rögökön, akkor (...) a cél tisztaságában, s választott új irányában s a nemzetnek, a magyarságnak odaadó szolgálatában a Magyar Nemzet programja, a Magyar Nemzetnek a magyar nemzet számára kitűzött életcélja jutott elismeréshez. (...) ...a Magyar Nemzet beleharsogta a lelkekbe programját, hogy magyarok vagyunk és magyarok akarunk maradni s minden idegen törekvéssel, eszközzel, céllal és áfiummal szemben kell, hogy megvédjen bennünket magyarságunk és magyar hűségünk«.”

Szóval a Magyar Nemzet (tudniillik a lap) programja, a miniszterelnök programja. Eddig ez csak sima hűségeskü volna, elköteleződés Orbán Viktor mellett. Semmi váratlan, az lett volna meglepő, ha nem ezt hangsúlyozták volna.

Az a miniszterelnök azonban, akivel a ’39 januári cikk azonosul, és akinek a nevét a 2019. februári cikk elfelejti megemlíteni, maga vitéz ómoravicai Imrédy Béla, a kivégzett háborús bűnös.

Imrédy politikai karrierje Gömbös Gyula pénzügyminisztereként indult, majd ugyanő nevezi ki a Nemzeti Bank elnökévé. Gömbös utódja, Darányi Kálmán gazdasági miniszteri tárcát ad neki. 1938 májusában Horthy azzal az elvárással nevezi ki kormányfővé, hogy állítsa meg a nyilaskeresztes-nemzetiszocialista előretörést.

  • Ekkorra, 1939 januárjára, amikor Magyar Nemzet citált vezércikke a legteljesebb támogatásáról biztosítja, Imrédy már túl van a Hitlernél tett látogatásán, ami után egyértelműen irányt vált, és úgy próbálja kifogni a szelet nyilasok vitorlájából, hogy maga áll a szélsőjobb élére.
  • Elfogadtatja az Országgyűléssel az I. zsidótörvényt, valamint előterjeszti a másodikat.
  • Megpróbálja bevezetni a rendeleti kormányzást, és diktatórikus fordulatot sürget.
  • Mivel az utóbbi miatt a parlamentben kisebbségbe szorul, Magyar Élet néven mozgalmat hoz létre, amivel a nemzetiszocialista szimpatizánsokat egyesítené a kormánypárti táborral.
  • Meghirdeti az úgynevezett „csodás forradalmat”, ami egy komplett náci program.
  • A vezéri ambícióiba ’39 márciusában végül belebukik, de nem szorul vissza a politikából, sőt. Egészen 1944-ig ő (és nem Szálasi) a magyarországi szélsőjobboldal egyértelmű vezetője. A nácik támogatását olyannyira élvezi, hogy a német megszálláskor Imrédy Hitler első számú jelöltje a miniszterelnöki posztra. (Horthy ugyan meg tudja vétózni, de a Sztójay-féle bábkormányban gazdasági miniszter lesz.)
  • 1946-ban háborús bűnösként kivégzik, és még a radikális- és szélsőjobboldalnak is vállalhatatlan marad; annyira, hogy – ellentétben például Bárdossyval, Jányval vagy kisbarnaki Farkassal – a rendszerváltás után sem kísérli meg senki a jogi és politikai rehabilitációját.
  • Imrédy igazi démoni figura, akinek történelmi bűne, hogy végképp a szélsőjobbra fordította a keresztényi-nemzeti kurzus szekérrúdját, és 1938-tól kezdve még a mai magyar jobboldalnak is felvállalhatatlanná tette a Horthy-kort.

Legalábbis eddig. Mert most az újra át(vissza)nevezett félhivatalos kormánylap úgy esküszik hűséget Orbánnak, ahogy nyolcvan évvel ezelőtti elődje tette az akkori kormányfőnek és szélsőjobboldali programjának.

Nem tudták volna, mit csinálnak? Egy felkészületlen, műveletlen és képzetlen propagandista lett volna a cikkíró, aki egyszerűen előkapott egy – szerinte – jól csengő szöveget a régmúltból, összeollózta pár másikkal, majd leadta, egynek pont jó lesz alapon? Valamint a szerkesztőknek se tűnt volna fel, mire utal a választott idézet?

Megmondjuk

Terveink szerint eztán rendszeresen jelentkezünk jegyzetekkel, publicisztikákkal a szeged.hu-n. A jelek szerint mint viccbeli faluban az antiszemitizmusra, ezekre is igény van. Többet, többen szólnak hozzá az ilyen tartalmainkhoz. Bízunk abban, ez eztán is így lesz. Nem azt várjuk, hogy egyetértsenek velünk, hogy bólogassanak, sokkal inkább azt, beszélgessünk így, billentyűzeten keresztül bizonyos dolgokról. Várjuk hát reakcióikat Facebook-oldalunkon a kommentek között!

Vagy nagyon is jól tudták, mit csinálnak? Abszolút tudatosan foglaltak állást egy – még az eddigit is felülmúló – szélsőjobboldali fordulat mellett?

Az akkori Imrédy- és a mai Orbán-kormány politikája között kétségtelenül vannak hasonlóságok. Ilyen az egyeduralomra és kizárólagosságra való törekvés vagy a homogén nemzetállam ideája. De leginkább annak az az elképzelése, hogy a jobbratolódás (eufemisztikus mai kifejezéssel: populizmus) megállíthatatlan; nem is szabad megkísérelni, ehelyett az élére kell állni. (Lásd még a Bayer nevű vezérpropagandista értekezéseit a fehér, keresztény „fajról”, vagy a rasszista-antiszemita plakátkampányokat.)

Eddig ezt lehetett csak felületes hasonlóságnak tartani, meg elintézni azzal, hogy bármely kor bármely két tetszőleges vezetése között lehet párhuzamokat találni, de ezek csak rosszindulatú belemagyarázások.

Ezúttal viszont mintha szintet léptek volna. Most maga a Fidesz–KDNP és az Orbán-kurzus félhivatalos közlönye a II. világháborús szélsőjobboldal kivégzett vezetőjének tett hűségesküt látott jónak kiemelni (pedig választhattak volna annyi másik, ma is vállalható vezércikk közül), és ezzel mintha maga vont volna párhuzamot Imrédy és Orbán között.

  • Ha ezt nem tudatosan tették, akkor csak szimplán ostobák.
  • Ha viszont igen, akkor ez egy deklaráció. Jelzése annak, hogy egyáltalán nem lesz fordulat, a máris kriptonáci magyarországi kormánypártok tovább menetelnek a szélsőjobbra, és nemhogy leállítják, de fokozzák a „fajvédő” uszítást a hatalom megtartása érdekében.
  • Ha a vezércikk idézetének kiválasztása jó okkal történt, akkor ez az első lépés Imrédy Béla politikai rehabilitációja felé.

Ahogy ők maguk fogalmaztak: „szerkesztőségi vezércikk tette árnyaltabbá a lap küldetését”. De még mennyire, hogy árnyaltabbá.

Akkor aztán megnézhetjük magunkat. Meg Magyarországot is.

Gáti Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Orbán Viktor Imrédy Béla Magyar Nemzet szélsőjobb