Színes 2019. február 8. 10:00 Forrás: MTI

Állatövi fényt fotóztak Ajnácskőn

A felvidéki település váránál gyönyörűen látszódott a fényjelenség. Mázli is kellett hozzá.

Az állatövi fényt a bolygóközi porfelhőről visszaverődő napfény okozza. A mérsékelt övi területekről februárban és márciusban napnyugta után, illetve szeptemberben és októberben napkelte előtt lehet látni.

A wikipédia a jelenséggel kapcsolatban azt írja, a sötét égbolton, az ekliptika és a horizont metszéspontja felett piramisszerű, az ekliptikához képest szimmetrikus, halvány foltként figyelhető meg az állatövi fény. Fényessége a Nap iránya felé erősödik, ellenkező irányban gyengül; a Naptól 90° távolságra már csak keskeny, igen halvány fényhíd formájában jelentkezik, de a Nap ellenpontja közelében ellenfényként ismét erősebben jelentkezik. A fényhíd és az ellenfény annyira halvány, hogy csak kivételesen jó látási viszonyok esetén észrevehető. Az állatövi fényt egyébként is csak nagyon tiszta, sötét éjszakákon lehet látni, és különösen a trópusokon, ahol az ekliptika merőleges a horizontra. Az állatövi fény létrejöttét az okozza, hogy a Naprendszer egészét kitöltő interplanetáris anyag részét képező apró, 0,001–0,1 milliméter átmérőjű porszemcséken visszaverődik a napfény. Mivel a porszemcsék igen ritkásan helyezkednek el (a Föld közelében átlagosan 10 részecske/köbkilométer), ezért a jelenség általában rendkívül halvány.

(fotók: MTI/Komka Péter)

És akkor ismerjük meg Ajnácskőt is, ugyanonnan

  • Rimaszombattól 30 kilométerre délre, a Gortva-patak mentén fekszik.
  • Neve a török eredetű magyar Ajnács személynévből való. A török ojnas kacér nőt jelent. A monda szerint neve onnan ered, hogy a honfoglalás után Huba vezér a várat leányának, Hajnácskának adta.

Vára a tatárjárást követően épült. A történeti források szerint először Bata, almágyi ispán fogott a várépítésbe, majd 1247-ben IV. Béla király Zólyomi Detre fia Mikó előkelőnek adományozta az itteni földterületet, aki apósával, Lamperttel fejezte be az építkezést. Később a Hontpázmány nemzetségbe tartozó Velk fia Sándor szerezte meg a várat, aki a XIV. század elején meghódolt Csák Máté előtt. Csák Máté hatalmának gyengülésekor Károly Róbert elkobozta Velk fia Sándortól hűtlenség címén a várat, és hívének, Szécsényi Tamásnak adományozta. A várat 1344-ben Anyaskw néven említi oklevél. A Szécsényi családé 1424-ig maradt a vár, amikor (Salgói) Miklóst hamispénzverés és erkölcstelen életmódja miatt Luxemburgi Zsigmond király megfosztotta minden birtokától, közte Ajnácskőtől. A garázda Miklós báró száműzetésben halt meg Velencében. A várbirtokot a király feleségének, Cillei Borbálának adományozta.

Egy 1434-es oklevélben említették az erődítmény német nevét: Pirsenstein. Uradalmi központ volt, amelyhez a XV. század közepén tizenöt falu tartozott. A Luxemburgi Zsigmond halálát követő években a Pálóczy család birtokába került a vár és a várbirtokok. Az 1450-es években a husziták foglalták el, legyőzésük után visszakerült a Pálóczyak birtokába. Az utolsó Pálóczy, Antal a mohácsi csatában esett el, 1526-ban. Az akkori anarchikus állapotok közepette Bebek Ferenc, a hírhedt rablólovag kaparintotta meg a várat. 1540-ben Balassa Menyhérté, majd a Kubinyiaké lett a vár, később a Feledy család kezébe került. Az 1540-es évek közepén egy portyázó török csapat váratlan rajtaütéssel megszállta Ajnácskő várát, amit ekkor még csak egy évig birtokoltak az oszmán hódítók. 1566 áprilisában azonban Arszlán budai pasa csapatai megtámadták, és ismételten elfoglalták a kis erősséget, amely csak 1593-ban Prépostváry Bálint által szabadult fel. A XVI. században Fülek várának tartozéka. 1645-ben újra török kézre került rövid időre. 1649-ben a Fekete György kapitány vezette keresztény sereg közelítette meg, a törökök azonban nem védelmezték meg, hanem felrobbantották védőműveit és a falut felgyújtva elmenekültek. A végvári magyarok helyreállították, hogy ismét helyőrséget fogadhasson be. Vécsey Sándor kapta adományul. A korabeli források szerint 1703-ban egy tűzvész a megmaradt részeket is elpusztította. Azonban 1709-ben gróf Bercsényi Miklós fővezér rövid ideig megszállt benne, és a vár udvarán végeztette ki a hazaáruló Szegedi Ignácot. 1744-ben még bebútorozott termeiben laktak a Vay lányok, akik a Vécseyek után a vár felének örökösei voltak.

A falut 1255-ben „Kues”, 1344-ben „Aynaskw”, 1427-ben „Aynaskewalya”, 1565-ben „Hayanchkeallya” néven szerepel az írott forrásokban. A vár tartozéka volt, kezdetben földművesek, pásztorok lakták. Később több nemesi család birtokában állt. A török uralom alatt elnéptelenedett, de később újratelepült. 1773-ban tizenhárom zsellércsalád és néhány uradalmi kézműves lakta. 1828-ban nyolcvannégy házában 375 lakos élt. A XIX. században téglagyár kezdte meg működését a faluban.

A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1945-ig lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt. A háború után megépült az új téglagyár, kőbánya és péküzem nyílott a településen. Termelőszövetkezete 1957-ben alakult. 2011-ben 1193 lakosából 972 magyar és 183 szlovák.

  • A falu feletti bazaltkúpon állnak várának romjai.
  • A település a Csevice-pusztán épült gyógyfürdőjéről is nevezetes volt, ezt azonban a XIX. században megszüntették.
  • A Ragács tűzhányó salakkúpján nagyon érdekes látnivaló az egyik megmaradt kráter.
  • A falu határában számos ősemlős maradványt találtak.
  • A falutól körülbelül három kilométerre, délnyugatra található a Pogányvár, ahol valamikor kelta település volt.
  • Temploma a XVIII. században épült.
  • Klasszicista kastélya 1820-ban épült.
  • Római katolikus templomát Novák István Ybl-díjas építész tervei alapján készítették 1995-ben. Alapkövét 1991-ben II. János Pál pápa szentelte fel. Itt rendezték meg a felvidéki magyar iskolák 2009/2010-es országos tanévnyitó ünnepségét.

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: csillagászat Ajnácskő állatövi fény Felvidék Szlovákia