Hirdetés
Művház 2019. február 6. 20:55

Szegedi papucs: újratöltve

Képriport
A tárlat a Szegedi Papucsért Alapítvány papucsgyűjteményét mutatja be, a Móra Ferenc Múzeum Rátkai Sándor és három, kortárs papucs tervező-készítő alkotóról készített tabló kölcsönzésével járult hozzá a tárlathoz. A Szegedi Papucsért Alapítvány egy éve jelentette be megalakulását, és máris jelentős sikerekről tudtak beszámolni.

Hirdetés

Simoncsics János 1985-ben nősült, és erre az alkalomra vásárolt Rátkai Sándortól egy úgynevezett jegypapucsot. Annak idején ez szokás volt Szegeden, a papucs fővárosában, így a menyasszony évtizedek múlva is meg tudta mutatni a barátoknak, ismerősöknek, milyen topánkában ropta a lakodalmán. Sallay Tibor, aki megrendelésre ma is készít szegedi papucsokat azt mondja, hogy ez a szokás kezd újjáéledni, hiszen az újasszonyok közül sokan ismét szívesen húznak papucsot a nagy nap éjszakáján.  

Ma már főként a néptáncegyüttesek rendelik nagy tételben a speciális lábbeliket, így a Szegedi Papucs Napját megnyitó Tápai Hagyományőrző Egyesület tánccsoportjának hölgytagjai is szegedi papucsban léptek színpadra. Bárkányi Ildikó, a Móra Ferenc Múzeum igazgató-helyettese ezt követően röviden felidézte a szegedi papucs történetét. Bizonyosra vehető, hogy a papucs viselet már a török kortól elkezdődött, és azóta is él, bár napjainkban nehéz ezt a hagyományt életben tartani. A XIX. sz. elején még nem volt különálló papucsos ipar, a szegedi papucsosok emlékezete szerint, iparáguk az 1850-es évek tájkán különül el a régi, nagy múltú csizmadia mesterségtől.

Szögi Csaba táncművészt – akár Bárkányi Ildikót – erős családi kötelék fűzi a papucsos mesterséghez. Ezért is kezdeményezte tavaly Szegedi Papucsért Alapítvány létrehozását. A papucsok gyűjtésétől a mesterség történetének kutatásán át a szakma újjáélesztéséig számtalan célt tűzött ki maga elé az alapítvány, és elmondása szerint jól haladnak a megvalósítással. Rövidesen például papucshímző tanfolyam indul Szegeden, amelyre várják mindazok jelentkezését, akik el szeretnék sajátítani ezt a különleges mesterséget.

A legnagyobb eredmény azonban annak az 52 pár papucsnak az összegyűjtése, melyek közül a legértékesebbek mostantól augusztus végéig megtekinthetők lesznek az Agórában. Láthatók itt a híres szegedi papucskészítő, Ormándi László munkái épp úgy, mint az utolsó helyi mester, Rátkai Sándor papucsai. A megnyitón bemutattak olyan új darabokat is, melyeket Sallay Tibor és Attalai Zita napjainkban készítettek. Ezeken már komoly innováció látható, jobban megfelelnek a modern kor kihívásainak, de kényelmesek, és őrzik a szegedi papucs legfőbb jellemzőit. Például továbbra is „páratlanok”, vagyis menet közben alakul ki, hogy a párból melyik lesz jobblábas vagy ballábas lábbeli.

Nem olcsó mulatság ugyan a szegedi papucs viselése, hiszen egy-egy kézzel készített darab ára 30-35 ezer forint, de nagyon strapabírók, persze, csak akkor, ha az ember nem táncol bennük rendszeresen. Simoncsics János például Rátkai mestertől még a ’90-es években vásárolt 40 párat a néptáncegyüttese számára, de szerinte ezek mindegyikét „széttáncolták” a lányok.

Szegednek a török hódoltság adta ezt a különleges hagyományt, hiszen maga a papucs szó is török eredetű. Van persze olyan legenda is, amelyben fegyverként használták a helyi fehér népek a lábbelit. A hagyomány szerint a szegedi menyecskék a "körülöttük legyeskedő" Hobiárt basát papucsuk sarkával verték meg. Ma már szerencsére inkább gyönyörködnek a hölgyek a díszes, puha lábbeliben, mint csapkodnak vele.

A fenti fotóra kattintva megnézheti a kiállítáról készített képgalériánkat is!

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: kiállítás Móra Ferenc Múzeum szegedi papucs Szent-Györgyi Albert Agóra