Hirdetés
Szegeden 2019. január 31. 21:41

A tiltakozás szinte minden fajtája hoz valamilyen eredményt

A kutatások szerint körülbelül 5 hétig tart ki egy tüntetési ciklus Magyarországon, utána törvényszerűen elülnek a tiltakozási hullámok – hangzott el az EKINT Akadémia szegedi workshopjának harmadik, utolsó előadásán.

Az Eötvös Károly Intézet által szervezett rendezvénysorozaton neves előadók beszéltek a magyar közélet fontos ügyeiről helyi civil aktivistáknak.

Mik a sikeres tiltakozás feltételei, mit tanulhatunk a nemzetközi és hazai példákból?

– tette fel a kérdést Mikecz Dániel politológus, mozgalomkutató a szerda esti rendezvény első előadásán. A tiltakozásoknak sajátos karakterisztikája van idehaza, ami azt jelenti, hogy a nagy tüntetési hullámok egy körülbelül öthetes felfelé ívelő szakasz után törvényszerűen csendesedni kezdenek, majd elhalnak. A társadalomban főként a sajtó generálja a nagy elvárásokat, ám az már 2010 óta többször bebizonyosodott, hogy a kormány kifárasztó taktikája előbb-utóbb eredményesnek bizonyul.

Valami változás azonban van a rendőrség hozzáállásában az utóbbi időszakban, ugyanis míg korábban hagyták, hogy hidakat, tereket foglaljanak a tüntetők, addig most nem várják meg, míg elfáradnak, egyesével igazoltatják, majd elviszik őket. A könnygáz bevetése sem hiányzott már a rendvédelmi erők arzenáljából, mégsem mondhatjuk, hogy az erőszak jellemezné a hazai politikai megmozdulásokat. Ennek vannak történelmi hagyományai hazánkban, ugyanakkor az Orbán-kormány is ügyel arra, hogy ne jelenjenek meg a sajtóban a hatalmi erőszakot demonstráló fotók, televíziós tudósítások.

Amíg sokszor úgy érzik a tiltakozások résztvevői és szimpatizánsai, hogy akcióik, demonstrációik nem értek el eredményeket, addig a kutatók felhívják a figyelmet a sikerekre is. Mikecz Dániel több példát is említett arra, amikor ugyan nem volt olyan átütő siker, mint amilyet például a Momentum tudott felmutatni a Nolimpia kampányával, de a tanárok, a diákok és az egészségügyi dolgozók tiltakozásai is hoztak kézzel fogható eredményeket. Nem lehet minden alkalommal elvárni, hogy a kormány azonnal vonjon vissza olyan intézkedéseket, mint például a netadó, de például a döntéshozók kisebb engedményeket tehetnek. A legáttételesebb eredmény az, amikor legközelebb jobban meggondolják, ha a jövőben hasonló döntésre készülnek, mennyire tegyék próbára a polgárok béketűrését.

A politikusok ugyanis mindig azt tartják a legfontosabb szempontnak, hogy az adott ügy „elengedése” vagy a hozzá való ragaszkodás hoz-e számukra többet a konyhára. Így szabadult meg szinte napok alatt az egyre kínosabbá váló vasárnapi boltzártól, vagy vonta vissza az olimpiai pályázatot, ám nem véletlenül üldözte el kitartó politikai manőverekkel a CEU-t, és nem enged a rabszolgatörvényből sem, pedig valódi jelentősége igen csekély ez utóbbinak, hiszen a cégek döntő többsége egyértelművé tette, hogy nem tart igényt a 400 órás túlórakeretre.

Fontos kérdés mindig, hogy milyen ügyek mentén indul meg egy elégedetlenségi hullám. Általában a szakpolitikai jellegű sérelmek generálják a legsikeresebb megmozdulásokat. Ilyen a pedagógusok „kockásinges” megmozdulása, vagy a kedvezményes nyugdíj eltörlésekor indult „bohócforradalom”, de lényegében a rabszolgatörvény is ide sorolható, habár a decemberi tüntetések résztvevői között végzett kutatások azt mutatják, a demonstrációt szervező szakszervezetek tagsága csak a tiltakozó tömeg 18 százalékát adta. Az mindenesetre egyértelműnek tűnik, hogy a tiltakozások „hullámvasútját” az Orbán-kormány egyelőre képes kezelni, noha az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik ma már nem fordíthatók úgy egymás ellen, mint korábban.

Misetics Bálint aktivista, szociálpolitikus

Mi a polgári engedetlenség stratégiája? Miért fontos az erőszakmentes ellenállás, milyen eszközök voltak például Gandhi és Martin Luther King kezében és hogy használhatjuk ezeket Magyarországon?

– kérdezte előadása elején Misetics Bálint aktivista, szociálpolitikus. Az erőszakmentes ellenállást vagy a polgári engedetlenséget legtöbbször olyan esetekben alkalmazzák politikai célok megvalósítása érdekében, amikor elfogytak az egyéb eszközök. Természetesen olyan erős politikai elnyomás esetében, mint amilyen Indiában vagy akár Dél-Afrikában volt a múlt században, ezek az eszközök jól alkalmazhatók voltak, ám rendkívül hosszú idő kellett ahhoz, hogy eredményre vezessenek.

Nagyon fontos, hogy az elnyomók megérezzék, hogy anyagi és erkölcsi veszteséget jelent számukra az adott helyzet fenntartása, ezért törekednek a konfliktus feloldására. Olykor törvényeket is lehet sérteni egy magasabb eszme (például Alkotmány, emberséges bánásmódhoz való jog) nevében. Számolhatunk azzal, hogy a társadalom jelentős része nem fog egyetérteni az ilyen akciókkal – ahogy a hatósági kilakoltatások ellen küzdő jogvédők megmozdulásai sem találkoznak feltétlenül tömegek egyetértésével –, ám hosszabb távon kifizetődő az ilyen ellenállás. Például, amikor az utcára tett családot és a tiltakozókat eltávolító rendőri akcióról jelennek meg fotók a sajtóban, akkor már kevésbé elutasítók az emberek az áldozatokkal szemben.

A civil ellenállásnak komoly hagyománya van Magyarországon, és ez jelentős mértékben az erőszakmentes akciók sikereinek köszönhetők. Fontos, hogy olyan ügyek mentén szerveződjenek ezek a megmozdulások, melyek jelentős társadalmi rétegeket érintenek, vagy szólítanak meg. Az élőláncok első látásra nem tűnnek erős érdekérvényesítésnek, ám elég látványos formáció, és a hatalom nem is igazán szeret ezekben az esetekben beavatkozni. Ilyenkor semminek és senkinek nem okoznak kárt az aktivisták, ugyanakkor egységet sugároznak. A karhatalom is jól tudja ugyanis, hogy az erőszak visszafordulhat rájuk, vagyis az ő energiájukat használják a civilek azzal, hogy egy karhatalom számára kínos szituációba kényszerítik őket.

Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke, az MTA doktora

Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke egy magyar történelmi példát említett a nyers erőszak elleni hatékony értelmiségi fellépésre. Az ’56-os forradalom után Bibó Istvánt letartóztatta az AVH, és a kihallgatásán a szokásos durva módszereket alkalmazva az arcába világítottak és kiabáltak vele a karhatalmisták. Ő azonban készségesen válaszolt nekik, bonyolult történelmi összefüggésekre világított rá, ezzel teljesen összezavarta a vallatóit. Miután kiestek az AVH-sok a szerepükből, semmi eredményt nem tudtak elérni Bibónál. Ez a példa is bizonyítja, hogy a civil ellenállás mindig az innovációra, a meglepetésre, az erőszak elutasításra épül, tehát mindig jól alkalmazható, ha a politika semmibe veszi a polgárok igazságérzetét.

(Borítókép: Mikecz Dániel politológus, mozgalomkutató. Fotók: Szabó Luca)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: EKINT Eötvös Károly Intézet Majtényi László Mikecz Dániel Misetics Bálint mozgalmak politológia politológus társadalompolitika tüntetés Kedves Presszó