Hirdetés
Szegeden 2019. január 14. 20:21

Nemzet, nemzeti, nemzetiség, egyetem, egyetemi, egyetemesség

Bödőcs Tiborral az a baj, hogy amiket mostanában mond, az már nem vicc: ugyanis minden elembetegsége, amit megálmodik, és amin nevetünk, valósággá lesz. Ugyanaz, hasonló viszont Zakar Péter szájából egyáltalán nem hangzik humorosan.

Hirdetés

Bödőcs legutóbbi szilveszteri remekében ugyanis az alábbi álhír is elhangzott:

Itt tartunk lassan a valóságban Szegeden is, hiszen ha így folytatódik a felsőoktatás pusztítása, akkor nemcsak a színház lesz nemzeti a városban, hanem az egyetem is.

De kezdjük az elején. Kálmány Lajos katolikus pap, néprajzkutató halálnak száz éves évfordulójára (bár ekkor, január közepén még javában élt, az sem vagyon valószínű, hogy foglalkoztatta saját halála, hiszen csak december 5-én hunyt el 1919-ben) emlékezve Szőregen egy kerekasztal-beszélgetésen leült egymással két egykori gál ferences kolléga, és egyikük, a tehetségtelenebb – ezért ül az Orbán-kormányban – ezt mondta:

„A kormány eltökélt a nemzeti kultúra és identitás mellett, de az újkori népvándorlás nagyban meg tudja változtatni mindezt. Azt gondolom, hogy történelmi fordulópontot él meg jelenleg Európa, de ahhoz, hogy helyes irányba tudjon fordulni, kapaszkodópontokra van szükség. Tehát tudnunk kell azt, hogy hol születtünk, honnan érkeztünk és hová tartozunk. A legelső pont a kereszténység, amely nagyban meghatározza a gondolkodást. Meg kell kapaszkodnunk abban a tudatban, hogy a nő férfival, a férfi nővel házasodik össze. A második pont a nemzet fogalma, amely a legcsodálatosabb kötőelem, hiszen ebbe születtünk bele. Helyes irányba kell ezért terelnünk az oktatást, az értékeket kívánjuk támogatni. A nemzetiség a fennmaradás alapja.” A szólat Latorcai Csaba, a Közigazgatási Államtitkárság közigazgatási államtitkárának a száját hagyta el, amitől sokkot kaphatott a – nevezzük így – házigazda, mert hogy ezt felelte rá a nagyobbik szegedi alapítványi hírmondó szerint:

„Egyre több nemzetközi kapcsolatunk van, és az a célunk, hogy ezekben az együttműködésekben értékként képviseljük a nemzetiséget. Ugyanakkor több ezer külföldi hallgatónk van, és kihívás, hogy a diákjainkat hogyan készítjük fel a kultúrákkal való találkozásokra. A kormány támogatása által külföldre is eljuthatnak a fiatalok, kutatómunkájuk során más országból jött társaik hagyományait, értékeit is megismerhetik, illetve a magyar nemzetet is képviselik. Közben folyamatosan fejlődik az intézményünk, szintén a magyar kormány és az unió hozzájárulásával, azonban ezeket a felhúzott, felújított intézményeket lendülettel kell felruházni.”

Sem ennek, sem Latorcai szövegének nincs semmi értelme, és ha a kettőt összeadjuk, akkor is bőven mínuszban vagyunk. Ám mégis fontosak a föntiek. A jelek szerint ugyanis a kormány egyik fontos embere és az ország egyik legfontosabb tudományegyetemének az egyik legfontosabb embere ennyit és így tud mondani a felsőoktatásról, az azzal kapcsolatos teendőkről.

2019-ben a felsőoktatásban, amikor minden a nemzetközi kapcsolatokról szól, arról, hogyan tudnak egyetemek, tanszékek, kutatócsoportok, oktatók, diákok együttműködni, tanulni, gondolkodni, akkor tényleg abba az irányba fordulna a Szegedi Tudományegyetem, hogy elsősorban nemzeti, utolsósorban tudományos és csak mellékesen szegedi lenne?

Ám Zakar Péter és Latorcai Csaba is tudta még fokozni. Kezdjük az előbbivel:

„Szomorúan tapasztaljuk, hogy az önkormányzat évtizedek óta semmibe vesz minket. Még a városi naptárban sem kaptunk helyet. Mindenképp új városvezetésre van szükségünk! Lendületes pályára kell állítani Szegedet. Az államnak, a vallásnak és a városnak egységben kell állnia a sikerhez, de ebből az utóbbi elem hiányzik. Azzal sem értünk egyet, hogy minden ellenzéki párt a főépületünk elé szervezi a tüntetéseket, pedig ehhez nem járulunk hozzá, a város jegyzője mégis hagyja. Azt látom, hogy a vesztét érzi az ellenzék, csak a botránykeltés az eszközük, elkeserítő viszont, hogy a fiatalok közül többen ezt látják helyes útnak, ezért is törekszünk a nemzetiségre.”

Micsoda, nincs benne a városi naptárban az egyetem? Latorcai érezhette, hogy ehhez föl kell nőnie, így sikerült neki: „a jobboldal jó úton jár, hiszen nincs más, jobb receptjük az ellenzékieknek az ország kormányzására, pozitivitás sincs a mondanivalójukban, véleményterrort folytatnak, ezzel ellentétben viszont a konzervatív keresztények nem kiabálnak, képesek mások véleményét elfogadni. Zárásként azt javasolta Zakar Péternek, érdemes lenne az egyetemnek is nyilvánosan állást foglalnia a magyar nemzetet érintő ügyekben.”

Felsőoktatási „eszméletem” alatt az egyetemet vezette

  • Mészáros Rezső földrajztudós,
  • Szabó Gábor – a mostani mérnöki kar elődjének a mérnökprofesszora,
  • Szabó Gábor fizikusprofesszor,
  • és most Rovó László fül-orr-gégészprofesszor.

A fönti három elődnek és közvetlen munkatársaiknak, rektorhelyettes kollégáiknak is volt politikai meggyőződésük, sőt szerepet is vállaltak, próbáltak vállalni a politikában. De ezt mindig az egyetem falain kívül tették, sőt, eszükbe nem jutott, hogy az egyetemet fölhasználva, azzal „összeragasztva”, a nézeteiket kötelezővé téve haladjanak előre. Most a jelek szerint erre van, erre lesz kísérlet. És ez több, mint aggasztó. Zakar Péter ráadásul remek vallástörténeti dolgokkal foglalkozik, törődik a délvidéki magyarokkal, ezeken a területeken valódi értéket teremt. Érthetetlen, mi szüksége volt eddig is a politikai meggyőződésének ekképpeni hangoztatására, de ha már megtette korábban, lelke rajta.

Egyébként mit szólna mindehhez Kálmány Lajos? Valószínűleg kénytelen lenne ördögűzésre vállalkozni, mert úgy gondolná ezt a két derék férfiembert bizony megszállta a gonosz.

Tényleg a nemzeti út a felsőoktatás fejlődésének a záloga?

Garai Szakács László

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Szegedi Tudományegyetem SZTE Zakar Péter