Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Sehol máshol nem szeretek jobban a sötétben ücsörögni, mint ezen a csodálatos helyen a szegedi belvárosban
Művház 2019. január 5. 10:00

Sehol máshol nem szeretek jobban a sötétben ücsörögni, mint ezen a csodálatos helyen a szegedi belvárosban

Van, amikor szerelmet kell vallani.

Imádom a filmeket. És tudják, mit szeretek még a filmeknél is jobban? Moziba járni. Valahogy minden film egy kicsit jobb moziban. A mestermű és a pocsék fércmunka is. Sőt, van, ami csak moziban jó. Nagy térben, sötétben, hatalmas vásznon az igazi. Egyet mondok: Saul fia.

De ez a szöveg most nem arról fog szólni, hogy elmondjam, miért tesz jót a filmeknek a mozi (arra amúgy is vannak nálam alkalmasabbak, és ennél jobb szövegek), hanem, hogy azt mondjam el, hogy nekem, és talán az olvasónak miért tesz jót a mozi. Nem is akármelyik, hanem az, amelyik Szegeden A Mozi.

A Belvárosi Mozi.

Kisgyerek korom óta elvarázsol ez az épület, és ami benne történik, de igazán csak felnőttként értettem meg, milyen fontos szerepe van a város kulturális életében, és az én személyes életemben is.

Ez az a hely Szegeden, ahol a filmművészet a rangjának megfelelő környezetben és módon találkozhat a nézővel. Egy valódi filmszínház, a szó minden értelmében. Impozáns épülete nem véletlen, hogy az elmúlt száz év során több alkalommal rendszeres színházi előadások, koncertek helyszíne is volt. A gyönyörű, hatalmas belmagasságú aula, az emeleti kávézó, és az ország egyik legnagyobb vetítőterme, az erkélyes Zsigmond Vilmos terem valóban színházi atmoszférát teremt. De valahogyan a másik két, sokkal kisebb teremnek is olyan a hangulata, hogy az ember azt érzi, ezekben mozizva megadja a kellő tiszteletet a filmnek, az alkotóknak, és nem utolsó sorban önmagának is.

Kevés magyarországi mozinak van ehhez fogható aulája. Fotó: szegedtourism.hu

De nem csak az épület és annak hangulata miatt szeretem a Belvárosi Mozit. Persze, most rosszul venné ki magát, ha hosszasan dicsérném a menedzsmentet, hiszen egy alomból valók vagyunk, de a legfontosabb mégiscsak az, ami az épületben történik.

Úgy művészmozi a Belvárosi, hogy nem esik át a ló túloldalára: nem elsősorban nehéz művészfilmeket vetítenek, hanem a legfontosabb, népszerű hollywoodi filmek mellett a Európa és a világ filmgyártásának számtalan friss, fontos, szórakoztató alkotása is látható náluk. Olyan filmek, amiket máshol szinte biztosan nem tudnék moziban megnézni, nem csak Szegeden, de a megyében sem. Így aztán, a moziba járás csodálatos élményét nem kell feltétlenül a Halálos iramban huszonhatodik részével átélnem, vagy valamelyik újabb szuperhősfilmmel, hanem szinte mindig találok náluk olyan filmet is, amiről jó eséllyel még soha nem hallottam, de szinte biztos lehetek benne, hogy ennek ellenére érdemes rászánnom az életemből másfél, két, vagy akár ennél is több órát.

Közönségtalálkozó Nemes Jeles László Napszállta című filmjének premier előtti vetítése után,
2018. szeptember 18-án. Fotó: Iványi Aurél

A programokból elég kettőt kiemelni: a rendszeres közönségtalálkozókat, amiknek köszönhetően viszonylag gyakran találkozhatok és akár beszélgethetek is remek filmes szakemberekkel, nem ritkán olyan kaliberű rendezőkkel, mint Pálfi György vagy Nemes Jeles László, valamint a most már lassan másfél évtizede rendszeres Oscar-napot, amikor egyrészt néhány óra alatt felzárkózhatok az év legfontosabb filmjeiből, másrészt nemcsak mozivásznon, de az épületben működő Casablanca kávézónak köszönhetően akár egy gin-tonikkal a kezemben nézhetem hajnalig az egyetlen filmes díjátadót, amit valamiért a mai napig rendszeresen megnézek.

Plusz egynek pedig ott van a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál, amiből ugyan még csak kettő volt, így jelentőségéről és fontosságáról korai lenne értekezni, minden esetre beszédes, hogy a Belvárosi Mozinak, és így Szegednek két éve már saját filmfesztiválja is van.

A filmklubokat ugyan nem nekem találták ki, hiszen sem nyugdíjas, sem egyetemista, és sajnos a nyári szünetben unatkozó kisiskolás sem vagyok, de maga a tény, hogy a Belvárosiban ilyenek is vannak, csak még tovább növelik azt az érzést, hogy ez a mozi nem elsősorban azért üzemel, hogy a lehető legtöbb popcornt és nachost adják el nekem, hanem hogy a lehetőségekhez mérten minél több embernek mutassanak meg valamit a világ filmművészetéből. Ezzel pedig tevékenyen hozzájárulnak a szegedi emberek látókörének tágításához, érzelmi, és minden egyéb intelligenciájuk fejlődéséhez, végső soron tehát a köz hasznát szolgálják.

És ha mindez nem lenne elég, az olyan menő dolgokról nem is mondtam még semmit, hogy az épület rendszeresen buliknak is helyet ad, itt volt például az év utolsó 80-as Partyja is, de a Casablancában egyébként is rendszeresen játszanak ügyes lemezlovasok.

(Azt csak zárójelben hozom ide, hogy nyilván nem lehet véletlen, hogy éppen ugyanebben az épületben működik a Grand Café is, ami a mozgóképes kultúraterjesztésből szintén vaskosan kiveszi a részét a városban. Plusz ott még több a jó buli.)

Na, de hogy miért áradozok én itt már jó ideje a Belvárosi Moziról?

Egyrészt, mert már régóta el akartam mondani ország-világnak az érzéseimet, másrészt mert ez a csodálatos épület, ez a nagyszerű intézmény éppen a napokban váltott csökkentett üzemmódra. Hónapokig tartó felújítás kezdődik, a tervek szerint a pincétől a padlásig megújul az épület, ez idő alatt pedig csak a Csőke-terem, néha pedig az sem üzemel majd.

A város kulturális életének egy fontos szereplője lép most tehát egy kicsit háttérbe, és bár amikor majd az év második felében visszatér, remélhetőleg szebb lesz, mint újkorában, azt azért mindezek után nehéz lenne tagadni, hogy addig is nagyon fog hiányozni.

Én <3 Belvárosi Mozi.

Kovács M. Norbert

(Borítókép: Belvárosi Mozi, Zsigmond Vilmos terem)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: Belvárosi Mozi film mozi szerelem