Az egyik húsevő növények gazdája lett, a másik új formációval készül 2019-re

Milyen volt a 2018-as év? Mit vár a 2019-es esztendőtől? Ezt a két kérdést tette föl a Szegedi Tükör szegedi és Szegedről elszármazott ismert, és elismert arcoknak. 3. rész: válaszol Németh Anikó és Frankie Látó.

Németh Anikó, a Szegedi Füvészkert igazgatója: – Mozgalmas és sikeres év volt az idei. Több mint 30 ezer látogatónk és nyolc tematikus programunk volt a füvészkertben. Amire azonban a legbüszkébbek vagyunk, hogy létrehoztunk egy új gyűjteményt – a húsevő növényekből. Folytatódott a szakmai együttműködésünk a Körös–Maros Nemzeti Parkkal, amelyben élőhely-rekonstrukciós munkát végzünk a park területén. Ennek lényege, hogy a művelésből kivont területekre 10 ezer olyan növényt telepítettünk, amelyek segítségével vissza tudjuk állítani az eredeti állapotot a Békés–Csanádi-hátság bizonyos területein.

2019-ben nagy feladat előtt állunk, ugyanis új bejárati épület építését kezdjük meg. A pénzt a fenntartó egyetem biztosítja, és amennyiben elkészül a létesítmény, sokkal korszerűbb fogadóépület várja a vendégeket. Intézményünk ugyanakkor tovább nyit a szegediek felé, hiszen már most sokan használják piknikezésre, családi eseményekre a zöldfelületeinket.

Frankie Látó dzsesszhegedűs: – Ez az év rengeteg változást hozott számomra, sajnos nem mindig a legjobbat. Elveszítettem közeli barátokat, kollégákat, amin nehezen tudom túltenni magam. Elhunyt Didier Lockwood, akit 1989-ben Franciaországban a Boulogne-i Zeneművészeti Főiskola végzős diákjaként ismertem meg. Ő volt a mentorom, tanárom, és az egyik legjobb kollégám. Továbbra is három formációban játszom Budapesten, Szegeden pedig évek óta fellépek a Storyville Jazz Banddel. Novemberben a Szegedi Jazz Napokon a Deák Big Band vendégmuzsikusaként játszottam.

Alakul egy új formáció, amivel jövőre állunk a nyilvánosság elé. Egyelőre csak annyit mondok, nagyszerű zenészekkel játszunk free jazzt. Igyekszem a zenétől kapott energiával túltenni magam a nehézségeken. Rengeteget utazom Szeged és Budapest között, mert a lányom kedvéért három éve hazaköltöztünk, de a munkám a fővároshoz köt. Jövőre is maradunk Szegeden, mert Szeged élhető város, ám a hazai dzsessz központja Budapest.