Szegeden 2018. december 24. 12:35 Forrás: Szegedi Tükör

Mennyből az angyal

Akkoriban gyakrabban volt hófehér a karácsony. Néhány nappal szenteste előtt a mellékutcák szánkónyomai mély párhuzamosokat, meg különös kettős-spirál galaxisokat rajzoltak a szűzhóba.

Ikerpiruettekben szálltak a hópihék. Piros csizmám alatt fehér hó ropogott, felettem, a fekete égen vakító fényű csillagok. Az oviban már állt a hatalmas fenyőfa. Pompásan díszítve, csillogó arany- és ezüstgömbökkel. Alatta színes masnikkal átkötött dobozok várakoztak. „Focilabda? …talán inkább egy kisvasút? – A felcsatolható korcsolyának örülnék a legjobban!” – találgattuk, melyik dobozban mi lapul. Az ártéri kubik vastag jegéből több helyen vaskos faágak meredeztek az ég felé. Hopp, majd kopp. Porold le gyorsan a havat a kabátodról! Fakutyadolog!

Az ezüstfenyő valószínűtlenül óriásnak tetszett az óvoda nagytermében. Ma sem tudom, valóban olyan hatalmas volt-e, vagy csak én láttam annak négyévesen. „Télapó itt van, hó a subája…” – pirult arccal daloltuk napok óta. Izgatottan készülődtünk a fenyőünnepre. Jézuskát otthon, családi körben vártuk. Ismét titokban kellett, hogy megszülessen az Emberfia. Názáreti kis család. Takaros házunkat apám tervezte, a foszlós kalácsot anyám sütötte. „Kaptam narancsot a boltban!” – toppant be az előszobába, télikabátjában. A nyolcvanas évek elején lehetett olykor találni déligyümölcsöt Szeged ábécéiben. Testvéremmel kézen fogva tébláboltunk a suliba reggelente. Könnyű álmokat rejtegetett hópehely paplanjában a fenyőünnepes december.

Beköltöztünk végre a városba. A Csongrádi sugárút kanyarjában piros trolibusz hangja visongott hajnalban. Idegen volt minden, a házak túlontúl nagyok. Az aszfaltcsíkos utcák szélesek és ismeretlenek. Aszfaltbetyárok piros és kék Simsonokkal húztak el a nagy úton. Esbéötvenegyes nagymenők. Ekkor már a tévében gyakran nevezték valódi nevén a Mikulást. Szent Miklós püspök jött először, majd angyalkák szálltak az égből. Végre a leghosszabb és legsötétebb éjszakán megszületett a Megváltó, újra meg újra valakiben. A Kárász utca és a Klauzál tér sarkán – a Csemegében – csokimikulások féloldalt dőlve pihentek, némi angyalhaj és karácsonyi izzósor társaságában. Lassan változott csendben eladhatóvá minden. Szerkezetváltás volt. Meg peresztrojka. Jött Gorbacsov. Megszületett végre a piacgazdaság.

Elérkezett a kétezres világvége, de januárban mégiscsak felébredtünk az álomból. Nem zúdult jeges szökőár a rakpartra. Zűrzavarosabb lett az ország, és vásárlási vágyfokozóbb az adventi várakozás. Reszkessetek, betörők! A munkásoknak ledolgozandó ünnepnapok tucatjai az évben. Halloweenparti kisiskolásoknak, agyrémes horror. Zsibvásáros hurka-kolbász a karácsonyi böjt idején. Kínai zenélő plüsskutyák. Drágán mért olcsó portékák között tébláboló bizonytalan vásárlók. A nagyinál bejgli.

Karácsonykor talán még szebbek és ragyogóbbak a csillagok. Összejött végre az egész család. Ülünk az ünnepi asztalnál, mézeskalács hintázik a tűlevelek között, szól a Mennyből az angyal. Jobban kellene az év minden napján szeretni. Nagyitól kötött pulóver, szeretetmintákkal. Anyuéktól távirányítós autó vagy kisvonat. Rajz órákon kézzel rajzolt, festett képeslapok. Várjuk a Megváltót.

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: jegyzet karácsony Szegedi Tükör