Hirdetés
Hirdets
Művház 2018. december 8. 11:34

Bródy János: Félek, későn ébrednek rá, hogy rossz irányba indultunk

Képriport
Telt ház előtt lépett fel októberben a szegedi zsinagógában, a napokban pedig egy különleges évfordulót ünnepel a fővárosban dupla koncerttel Bródy János, amit nemcsak megemlékezésnek, figyelemfelhívásnak is szán. Interjú.

(Az alábbi szöveg eredetileg a Szegedi Tükör egyik októberi számában jelent meg. A fenti képre kattintva a szegedi koncerten készített képeink láthatók.)

– Egy zsinagógában fellépni, gondolom, mindig különleges élmény. Milyen érzések vannak önben egy ilyen koncert után?

– Nem először léptem fel itt, és szeretném elismerésemet kifejezni mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy ilyen szépen rendbe hozták ezt az épületet. Minden helynek megvan a maga szelleme, és az mindig hat az emberre, viszont zenekarral fellépni egy ilyen teremben, ahol nagyon hosszú az utózengés, komoly akusztikai problémát is jelent. Mindig tartok tőle, hogy nem elég érthető, amit énekelek, hiszen a dalaim szövegei nem másodrendűek, fontos, hogy a közönség értse azokat. Ezen az előadáson csak egy új dal volt, a többit, azt hiszem, már többé-kevésbé ismerte a közönség, és nagyon felemelő volt látni, ahogy rezonál a dalokra. Szép este volt.

– Szóba került a koncerten Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, és az elfogadásának idei évfordulója. Úgy tűnt, különösen fontos ez önnek.

– Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata a második világháború után született, amikor a háborús tragédiák és borzalmak még élénken éltek az emberekben. Akkor úgy tűnt, hogy a nemzetek közössége mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy a további háborúkat elkerülje. Megállapodtak egy olyan közös eszményben, amelyre minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell, és ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 1948. december 10-én elfogadta. Ezt az egyezményt elfogadják a keresztények, muzulmánok, zsidók, buddhisták, Konfuciusz és Lao-ce követői. Ez az a közös eszmény, ami még az egymással időnként küzdelmet vívó vallásokat is képes áthidalni, hiszen mindegyiknek a legszebb részét foglalja magába. A krisztusi gondolatoktól kezdve a felvilágosodáson át a modern polgári szabadságjogokig minden benne van. De egy kicsit tartok attól, hogy egyre inkább feledésbe merülnek azok a tragédiák, amiket a nagyszüleink éltek meg, és a fiatalabbak már nem érzik, milyen veszélyes, ha letérnek az egyezmény által kijelölt útról. Pedig egyszerű: ésszel, lelkiismerettel és testvéri szellemmel kell elfogadnunk az emberiség többi tagjait, mert ha megint elkezdődik az a folyamat, hogy a nacionalizmusok egymásnak feszülnek, az, attól tartok, hogy megint tragikus következményekhez fog vezetni.

– Miközben ma Magyarországon a kormány nyíltan, óriásplakátokon hirdetve megy szembe az ENSZ-szel, ön decemberben koncertekkel emlékezik meg az ENSZ-nyilatkozat elfogadásáról a Budapest Kongresszusi Központban. Politikai, közéleti véleménynyilvánításnak is szánja ezt?

– Annak szánom, ami: megemlékezésnek, figyelemfelhívásnak. Abból az alkalomból, hogy hetven éves ez az egyezmény, és hetven éven keresztül a világ jelentős részén, legalábbis Európában és a környékünkön, biztosította a békét. Én féltem ezt a békét, nem szeretném, ha a gyerekeimnek olyan konfliktusokat kellene újra megélnie, mint amilyeneket a szüleimnek és a nagyszüleimnek. Nyilvánvaló, hogy a tapasztalat hiánya, talán a naivitás, vagy az érzelmek elragadtatása könnyen viszi a fiatalabb korosztályokat is tévútra. Én már elmúltam hetvenéves, és szeretném átadni azt a tapasztalatot, azt az érzést és meggyőződést, hogy érdemes ennek az egyezménynek a szellemét továbbápolni. Még ha időnként aktuálpolitikai környezetbe is kerül, és az emberek különféleképpen gondolkoznak róla, akkor is meg kell érteni, hogy ez egy olyan nemzetközi egyezmény, ami nem véletlenül jött létre. A fontosságára már 1971-ben is azért hívtuk fel a figyelmet, amikor az Illés zenekarral oratóriumot írtunk, mert bár Magyarország elfogadta, látszólag elismerte az egyezményt, de nem törekedett arra, hogy ezt mindenki megismerje és átérezze. És néha az az érzésem, hogy a jelenlegi kormánynak sem fontos az, hogy minden ember tisztában legyen a polgári és emberi jogaival.

– Úgy érzi, hogy ennek az egyezménynek az eszménye ma Magyarországon veszélyben van?

– Azt gondolom, hogy sokan úgy gondolják, el lehet térni ezektől az eszményektől, és félek, hogy későn ébrednek rá, amikor már tragédiákat okoz, hogy rossz irányba indultunk. Gyakran az az érzésem, hogy most megint hasonló korszakot élünk, mint amit már magunk mögött hagytunk. De egy egészen új generáció nő föl ebben a korszakban, aminek nincsenek erről emlékei, és így nem érzi át a veszélyeket. Pedig az ő életükről van szó. Én már annyi idő alatt, ami nekem hátra van, nem várok különösebben nagy változást, tudom, hogy ami most van, az egy ideig még el fog tartani. De egyszer minden véget ér, és szeretném emlékeztetni az embereket, hogyan gondolkodunk most arról, ami ötven évvel ezelőtt volt, mert lehet, hogy ötven év múlva erről, ami most van, majd hasonlóan fognak vélekedni. Az értékítéleteket mindig az utókor hozza. A történelem irányát nehéz megjósolni, de körülbelül sejteni lehet ezt az állandó körforgást. Ezért aztán szerintem a tisztességes, őszinte beszéd, és az aktuális hatalmi játékoktól való tartózkodás még azoknak is hasznos lehet, akik ma a politikai hatalmat gyakorolják.

– Mik a legemlékezetesebb szegedi élményei?

– Szegeden mindig nagyszerű koncerteket adtunk. Nagy balhék is voltak az Illés zenekarral, a Fonográffal, de felejthetetlenek az István, a király szegedi előadásai is. A legélénkebb élmény, amikor a '83-as Városligeti bemutató után először '84-ben a Szabadtérin került az István a király színpadra, és azóta is többször volt a Dóm tér az új és izgalmas megközelítések színhelye.

Kovács M. Norbert

(Fotó: Iványi Aurél)

Videónk is van! Az interjúból készült egy rövidebb változat a Szeged Televízió Körút című műsorába is, amiben a szegedi koncert néhány részlete is látható. Ezt itt nézheti meg.

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata Bródy János ENSZ interjú koncert zene zsinagóga