Szegeden 2018. november 29. 09:24 Forrás: Szegedi Tükör

Császár Ferenc: Átlagos szivarnak tartom magam

Soha nem gondolt rá Császár Ferenc, hogy vasutasnak tanuljon. Végül 41 évig dolgozott a MÁV-nál. Átlagosnak tartja magát, ám álmai nem erről tanúskodnak. Várostörténeti sorozatát a Szegedi Tükör olvasói fotóival és történeteivel folytatja.

– Magamnak való, szótlan emberke voltam, de az idő megtanított rá, hogy beszélni is kell, ha közölni akarom az érzelmeimet – mondta magáról derűsen a 88 esztendős Császár Ferenc. – Átlagos szivarnak tartom magam.

Pútyi Ferkó

Feri bácsi Szegeden született. A családja több száz éve alsóvárosi földművesekből és állattartókból állt, a mai repülőtér felé, a Délibáb utca folytatásában laktak. Akkoriban a felső részét Szarvasnak, az alsó részét Pútyi utcának nevezték. A családjuk ragadványneve volt a Pútyi, amely megfontoltat jelent. Az anyakönyvbe is bejegyezték, de mert nem szerették volna, ha így csúfolják őket, olvasónk édesapja töröltette a hivatalos iratokból, persze ettől nem szűnt meg. Iskoláskorában is sokáig csak Pútyi Ferkónak szólították.

Császár Ferenc nagyapja, Bozóki Illés (elöl a lovaknál) is fuvarozta az alsóvárosi templom harangjait 1921. május 26-án. Nagyanyja, Szarvák Veronika ül a bakon

A vasutastelepen

Ahogy sokaknak másoknak is, az ő családjának is elvitte az 1879-es nagy árvíz mindenét. Feri bácsi nagyszülei és szülei sokat dolgoztak azért, hogy egyről a kettőre jussanak. Szülei földet vásároltak, házat építettek. Emiatt ő a házasságuk hetedik évében született csak, és egyke maradt. Földműves család úgy került a vasutasokból létrejött Klebelsbergtelepre, a Vaskapu utcába, hogy az állami hivatalnokok ellátásában részt vevőknek is osztottak telkeket. Így jutott a szatócsnak, postának, kocsmának, kőművesnek és parasztoknak.

Klebelsbergtelepi óvodások Klapil Róza óvónővel. A hátsó sorban jobbról a második Császár Pútyi Ferkó

Fehér Zaporozsec

Autónyeremény-betétkönyvvel 1974-ben fehér Zaporozsecet nyertek Feri bácsiék. Nem is akárhogyan. Padovában jártak a feleségével, Szent Antal sírjánál azt kérték, legyen autójuk, és a férj nemsokára azt álmodta, hogy teljesül a kívánságuk. Beiratkozott vezetői tanfolyamra, de még le sem vizsgázott, beütött a szerencséjük. Pár hétig még a cseresznyefa alatt várta sofőrjét a nyereménygépkocsi. Feri bácsi elárulta: azt is megálmodta, hogy ikergyermeik születnek.

Feri bácsi mégsem a telepen született, hanem Alsóvároson, a nagyszülei Közép-kapu utcai portáján, mert oda egyszerűbben hívtak bábát. A családi fotóalbumból elsőként a klebelsbergtelepi óvodában készült fotót ajánlotta figyelmünkbe, amin Klapil Rózát, gyönyörű szép szőke kontyos óvónőjüket állják körbe a harmincas évek derekán.

Klebelsbergtelepen nem maradt sokáig a család, ahol az utca végéről hordták a vizet, és földes utcák voltak. A móravárosi Kormányos utcába költöztek, nagyon jól jött a kertnek, mert a téeszesítéskor mindent elvittek. Mire beállították a szőlőt, gyümölcsöst, Feri bácsi édesapja meghalt, ketten maradtak az édesanyjával. Onnan költöztek tovább a Nemes takács utcába, ahol Feri bácsi ma is lakik.

Csak tanulni akart

Olvasónk soha nem gondolta volna, hogy vasutasnak tanul. Nagyon szeretett viszont játszani, sportolni: úszott, futott, futballozott, turulozott. Teniszezni nem engedték egyedül, az úri csökevénynek számított. Tizenöt éves korára már a Szegedi Vasutas igazolt labdarúgója volt. A kereskedelmi iskolai érettségije előtt azonban lesérült, váltani kényszerült.

Nehéz idők jártak 1949-ben, az államosításkor ugyanis nem talált sehol munkahelyet. Sportvezetői megsajnálták, és javasolták, nézze meg az állomáson induló vasutastanfolyamot. Csillogó szemmel hozzátette, abban az időben kezdett divatba jönni a fiú–lány vegyes osztály, úgyhogy jól alakult a képzés, ott maradt.

Az én Szegedem

Megmutatná féltve őrzött régi családi fotóját a Szegedi Tükörben? Fényképezte fiatalkorában az utcát, ahová beköltözött, és elmesélné a felvétel történetét? Nosztalgiázzunk együtt! Dombai Tünde újságírót eléri e-mailben vagy a Szegedi Tükör, Polgármesteri hivatal, 6720 Szeged, Széchenyi tér 10. címen.

Egymás után tette le a vizsgákat távírászatból, a forgalmit, az önállósítót, ezután mehetett a pesti tisztképzőbe. Onnan olyan állomásokra helyezték, mint Kiskunfélegyháza, Kistelek, Kiskőrös, Tiszakécske. Megnősült, megszülettek az ikreik. 1960-ban emelték ki magasabb beosztásba: a szegedi állomáson, a rendező pályaudvaron és Szeged-Rókuson is volt szolgálattevő. Utána menetirányítóként egész vonalért felelt, pár év múlva vonalbiztossá lépett elő – ki gondolná, hogy ilyen is létezett – az Orosháza–Szentes–Kiskunfélegyháza–Kiskunhalas–Baja–Bátaszék vonalra. Üzemirányítóként száz emberre ügyelt. Onnan statisztikusnak kérte magát, vasúti teljesítményeket értékelt.

Megbecsülésként osztályvezető-helyettesnek, rövid időre osztályvezetőnek nevezték ki. Innen tovább nem juthatott, mert nem volt párttag, sőt ahogy az iratokban szerepelt, „klerikális beállítottságúnak” számított. Ugyanígy szolgálati kitüntetéseket kapott ugyan, de államit nem adhattak neki. Juttatásokat nem kért, nehogy a szemére vessék. Egyedül a munkaidő-kedvezményt használta ki, amikor üzemmérnöknek tanulhatott a munka mellett.

1990-ben ment nyugdíjba 41 év szolgálat után az Anna-kúti igazgatóságról. A vasutasfizetést úgy jellemezte, hogy az csak a munkaképesség másnapi fenntartására volt elegendő.

(Folytatjuk.)

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Szeged300
Cimkék: helytörténet MÁV nyugdíjas Az én Szegedem