Szegeden 2018. november 1. 08:48 Forrás: Szegedi Tükör

Öröklét

Képriport
Tóth A. Péter gondolatai a Szegedi Tükörben jelentek meg.

Örökmécs

Októberben már korábban alkonyodik. A temetőkben szemmel láthatóan szaporodnak a gyertyák, a mécsesek. Az idős nénik mellett már felbukkannak a középkorú párok és a magányos fiatalok is – közeleg mindenszentek és halottak napja. „Tegyük rendbe édesanya sírját!” – a kézben műanyag vödör, amelyből fehér krizantémcsokor bukik fejjel előre. Gravitál a földre, amelyből egykor szárba szökkent. Az emberek rendezgetik a csokrokat.

Bár a művirágok januárban is élénkpirosan és üdezölden virítanak, azért mégiscsak az élő virágcsokor az igazi. Őszirózsa, krizantém, szegfű minden mennyiségben. Elhunyt szeretteinkre gondolunk, miközben a gyertyafény lassú tánclépéseit járja körülöttünk a félhomályban. Néhány szürke műkő galamb esőcseppeket csipeget a sírkövek tetejéről, egy repedezett angyalszobor őrzi a halottak álmait.

Fenyőfa

Tétován lépkedek a sírok között. Szűkül az út. Lábam elé kopott kőkereszt hajol egy formátlan cserje rejtekéből. A kereszt jobb szára kifelé kukucskál a sárga levelek mögül. Nem messze tőle tekintélyes fenyő, egyenes törzse felül örökzöld pamacsban végződik. A fenyőtől nagyon távol, az égen utasszállító repülőgép fémteste csillan. Kondenzcsíkból húz fehér átlót a fa csúcsa és egy magányos bárányfelhő közé. Az alkonyat narancsvörösre festi az eget, s közben valamiféle füstfüggöny fátyolozza előlem a pompás kilátást.

Nagymamáimra gondolok, majd édesapámra. Most is bennem élnek. „Vegyél még, kisfiam!” – kínál apukám a csokis nápolyival. Tatám az ágyában fekve, némán mered a villódzó képernyőre. Panni mamámmal a Mars téri lángososnál forró teát kortyolok. Égeti a kezem a műanyag pohár. Fokhagymás lángos citromos teával. Januári hószagú emlék... Észrevétlenül belesüppedtem a temető csöndjébe. Vészesen fogy a világból a fény. Az újjászületésre várunk.

Hőseink

Október hősi halottaink hónapja. Hatodikán az aradi tizenhárom előtt hajtunk fejet, akik vitézek és bátrak voltak. Életüket adták a hazáért. Huszonharmadikán az ötvenhatos forradalom mártírjaira emlékezünk. Munkaszüneti nap, ünnepélyes zászlófelvonás, Kossuth tér, Corvin köz, Műegyetem. Nem lehet véletlen – hiszen ebben az életben semmi sem véletlen –, hogy a „sír” szavunk egyszerre jelenti halott testek rejtekét és a gyászkönnyeket.

Különös rokoni kapcsolat ez. Balról egyforma kőkeresztek szürke sorokban nőnek ki a földből. Mögöttük méretes márványtáblán ábécérendben családnevek. Elesett katonák nevei. Böngészgetem az évszámokat. Huszonéves, erejük teljében lévő fiatalemberek, felserdült fiúk és középkorú családapák voltak. Évszámok, nevek és emlékek. – „Ne mássz fel a sírra, kisfiam...” „Tudod, nagyapa elesett a Don-kanyarnál...”

Öröklét

Háborús hősök és békeidőben kemény munkától meggörnyedt idősek. Pár hónapos, ártatlan csecsemő és tizenhét éves fiatalember. Nagy költők álmokkal és elfeledett kisemberek apróságai. Tisztaság és tisztesség. Egészen más világok, s lám mégiscsak egy helyen nyugszanak. Egy gránitsíron gyönyörű idézet, egy másikon „Mamikánkat soha nem feledjük.” Hófehér krizantémcsokor alatt porladnak ismét anyafölddé a kihűlt testek. „Íme, por és hamu vagyunk.”

Csöndes öröklétillatot érzek, viasz, méz és hervadt virágillatok súlyos elegyét. A kerítésen túl tompa autóforgalom morajlik – hazafelé sietnek az élők. Egészen hamvassá vált az út, és az árnyak teste is elpihent a levéltakarós parkon. Elmosódnak bennem a képek, és halványodnak az árnyak. Ideje indulni.

Békesség.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Halottak Napja Mindenszentek Szegedi Tükör