Hirdets
Szegeden 2018. október 21. 17:36

Gyurkó Szilvia: A szülők kétharmada szerint lehet gyereket verni

Nem születünk szülőnek, a gyermeknevelést is tanulni kellene – állítja Gyurkó Szilvia, hazánk legismertebb gyermekjogi szakértője, aki szerint a gyermekek számára legveszélyesebb közeg a saját családjuk.

– A család a legfontosabb egy gyermek életében, miközben a gyermekek elleni erőszak többségét éppen a családon belül követik el. Szigorúbb törvénykezés kellene vagy szemléletváltás?

– Mindkettőre nagyon nagy szükség lenne. El kellene végre fogadnunk, hogy a gyermekek számára legveszélyesebb közeg a saját családjuk. Elsősorban azért, mert a gyerek nagyon kiszolgáltatott annak a közegnek, amiben felnő, bármilyen körülmények közé születik is. A gyereknek egyszerre van joga a saját, vérszerinti családjához, és ahhoz, hogy erőszakmentesen nőjön föl, de ez a kettő együtt nagyon sokszor nem biztosítható, és valamelyik jog sérülni fog. Sokszor elmondhatjuk, ami egy gyerekkel a saját családjában történik, annál rosszabb már nem fog vele történni egész életében.

– Segítség?

– Mivel a gyermekbántalmazások mindig zárt falak mögött zajlanak, sok esetben a környezet sem tesz semmit ellene, a gyerek pedig nem tud védekezni, ezért óhatatlanul elkallódik, vagy rossz útra lép. Sok esetben azok a gyerekek, akik bántják az iskolában a társaikat, otthon saját családjukban bántalmazás áldozatai.

„A gyereknek egyszerre van joga a saját, vérszerinti családjához, és ahhoz, hogy erőszakmentesen nőjön föl, de ez a kettő együtt nagyon sokszor nem biztosítható”

Az érzelmi bántalmazás még aljasabb, mint a fizikai

– Pontosan mit is jelent a gyermekek elleni erőszak? Sokan ezt a fizikális bántalmazással azonosítják...

– ...pedig abszolút nem csak erről van szó. A demokráciában egy gyerek legalapvetőbb joga, hogy erőszakmentesen éljen, ahogyan nekünk, felnőtteknek is jogunk van ahhoz, hogy senki ne bántson minket se szavakkal, se tettekkel. Fontos lenne, hogy egyszer végig gondoljuk és beszéljünk arról, mit is jelent jó szülőnek lenni, hogy mit okoz a gyereknek, ha megverjük. Egy csomó kibeszéletlen kérdés van ma a társadalomban ezen a téren is.

– A törvények mennyire biztosítják a gyermekek jogait?

– Ha csak a jogszabályokat nézzük, akkor azt kell mondani, ezen a téren jól áll Magyarország. A jogalkotásunk rendben van, minden nemzetközi dokumentumot aláírtunk, de szakadék tátong a jogszabályok és gyakorlat között. A törvények szerint 2005 óta nem lehet gyereket verni Magyarországon, ehhez képest a szülők kétharmada úgy gondolja, teljesen rendben van, ha megveri a saját gyerekét.

– És a lelki bántalmazás?

– Sok szempontból még aljasabb tud lenni az érzelmi bántalmazás, mint a fizikai. Nem hagy látható nyomokat, a gyerek sokszor csak felnőttként döbben rá, hogy ami történt, az nem volt rendben lévő. Ezek egy idő után bebújnak az ember bőre alá és hiába nem okoznak véraláfutást, kék-zöld foltokat, ugyanúgy rombolják az önértékelését, önbizalmát, mint egy pofon.

„A jogalkotásunk rendben van, minden nemzetközi dokumentumot aláírtunk, de szakadék tátong a jogszabályok és gyakorlat között”

– Létezik tisztán fizikális vagy lelki bántalmazás?

– Ezek a bántalmazási formák csak a tankönyvekben válnak el egymástól, a valóságban azt a gyereket, akit szexuálisan bántalmaznak, érzelmileg is bántalmazzák. Akit pofon ütnek, annak az érzelmi önbecsülését is megtépázzák. Ezek annyira összefüggnek, hogy igazából egy jelenségcsoportról beszélhetünk és arról, hogy itt már nagyon nagy a rejtőzködés. Többet kellene erről a témáról beszélni ahhoz, hogy minél több eset kiderüljön, és segítséget lehessen nyújtani.

Egy-két órában nagyon nehéz jó szülőnek lenni

– A vagyoni helyzet és a társadalmi státusz milyen szerepet játszik a bántalmazásban? A gazdag szülők gyerekeit kevésbé érinti, mint a szegényekét?

– Egyáltalán nincs ilyen összefüggés. Sőt, ma már azt látjuk, hogy a jól szituált, magas státuszú családok gyerekei különösen veszélyeztetettek az érzelmi elhanyagolással, amikor a szülő törődés helyett tárgyakat vesz a gyereknek, vagyis szeretet helyett pénzt ad. Ezért a szülő nem elérhető a gyereknek, és ez nagyon magas kockázat. Azt lehet mondani, hogy az a család, amelyiknek van tanult mintája arra, hogy egy élethelyzetet, egy krízist jól megoldjon, és a gyermeknevelésről olyan elveket vallanak, amibe az erőszak nem fér bele, ott jól él a gyerek függetlenül attól, hogy milyenek a jövedelmi viszonyok. Amelyik család nem tud ilyet felmutatni, ott nagy eséllyel bajba lesz a gyerek.

– Létezik egy fajta láncolat, öröklődés? A bántalmazottból lesz a később a bántalmazó?

– Sok esetben van ilyen összefüggés. Azt látni lehet, hogy nem társadalmi helyzettől, nem jövedelmi viszonyoktól függ, hogy egy gyereket bántalmaznak-e a családban. Sokkal inkább attól, hogy a szülők mit is gondolnak a gyermeknevelésről. Azt is látjuk, hogy hiába progresszívek, előremutatóak a jogszabályok, amíg nincsenek olyan szülőiskolák, amelyek bármelyik felnőttnek elérhetővé teszik, hogy megtanulja például azt, hogyan kell erőszakmentesen gyereket nevelni, addig nincs miről beszélnünk, mert az egyik oldalon tiltjuk, de a másikon nem nyújtunk segítséget ahhoz, hogy alternatívát tanuljanak.

„Azt lehet mondani, hogy az a család, amelyiknek van tanult mintája arra, hogy egy élethelyzetet, egy krízist jól megoldjon, és a gyermeknevelésről olyan elveket vallanak, amibe az erőszak nem fér bele, ott jól él a gyerek függetlenül attól, hogy milyenek a jövedelmi viszonyok”

– Volna erre elég idő?

– Sokszor azt látjuk, hogy az alfageneráció gyerekeit az internet neveli föl, ez hat rájuk nagy erővel, mert a szülőknek sok esetben nagyon kevés az ideje, és ebben a kitettségben a szülői szerepek és minták átértékelődnek: sokkal kevesebb idő alatt, sokkal markánsabb hatást gyakorolnak a gyerekekre. De egy-két órában nagyon nehéz jó szülőnek lenni. Pedig nagyon fontos, hogy a családban mi történik, vagy éppen mi nem történik.

A veszélyes online tér: sokan válnak verbális erőszak áldozatává

– Teljesen új kihívás napjaikban az online tér. A gyerekek számára nagyon sok veszélyt rejt az internet terjedése. Hogyan lehet felkészíteni őket, hogy ne essenek áldozatul?

– A digitális szülőség ma már nem választás kérdése, minden gyerek az online világba születik bele, szülőként muszáj megtanulnunk azt, hogy a gyerekeink biztonságát ebben a térben is szavatolni tudjuk. Sokszor csak a kamaszkorban szembesülnek a szülők a problémával, miközben a gyerek nulla éves korától kapcsolatba kerül az online világgal. Sőt, a szülő saját eszközhasználata is hat arra, hogy a gyereke hogyan tud majd ebben a térben létezni. Például az, hogy nézett-e a szülő a háttérben tévét, miközben a gyermekét szoptatta, vagy nézegette a mobiltelefonját, miközben etette. Ezek látszólag felszínes dolgok, de abszolút összefüggnek azzal, hogy később, ha a gyereke unatkozik, rögtön a telefonja után nyúl, vagy, hogy a stresszt, a feszültséget a készülékkel oldja-e.

– Tiltás vagy felvilágosítás? Melyik a jobb?

– A tiltás egyáltalán nem célravezető, mert nem tudom az internetet hermetikus elzárni, megtiltani. Hiába veszem el tőle a készüléket, a barátnőjétől kap másikat, hiába nincs nálunk wifi, az iskolában, vagy egy internet kávézóban talál wifit. A tiltás révén egy olyan kortalan, határtalan és megfoghatatlan dolgot, mint az internet, nem lehet szabályozni, csakis kizárólag megelőzéssel, edukációval, a felkészítéssel lehet megelőzni a bajt.

– A gyermekkori bántalmazás – akár a valóságban, akár az online térben – a fiúkat vagy a lányokat veszélyezteti jobban?

– A fiúk és a lányok teljesen másban veszélyeztetettek. A fiúk elsősorban a függőség kialakulásában, az internetes pornó használattal, a videojátékokkal, míg a lányok inkább a szexting során – amikor önmagukról küldenek pornográf felvételeket – sérülhetnek. Mindkét nem veszélyeztetett viszont a kommunikációval, amikor verbális erőszak áldozatává válik valaki. A két nem esetében máshol vannak a kockázati tényezők, de valamilyen módon minden gyerek kitett a veszélynek ebben a térben.

– A gyermekbántalmazások közül becslések szerint minden tizedik eset derül ki. Ez csak a jéghegy csúcsa...

– Elképesztően nagy a látencia. A gyerekbántalmazások közül a szexuális erőszak marad leginkább rejtve. Itthon évente mintegy hétszáz ilyen esetben indul büntetőeljárás, a kutatások alapján azonban ennél sokkal magasabb a valódi esetszám. Sejtések szerint száz esetből általában tíz derül ki a szülők vagy más felnőttek, gyermekvédelem számára, de csupán egyben indul eljárás.

„Sokszor csak a kamaszkorban szembesülnek a szülők a problémával, miközben a gyerek nulla éves korától kapcsolatba kerül az online világgal”

– Az online térben elkövett erőszak mennyire tipikus?

– Erre nézve ma még becsléseink sincsenek, csak azt tudjuk, hogy ma már szinte minden gyerek elszenvedett valamilyen bántalmazást a virtuális világban. Itt szintén nagyon magas a látencia, de azt lehet mondani, hogy az érzelmi bántalmazások nagyságát – aminek sokszor a beazonosítása is nehéz – igazából még megtippelni sem tudjuk.

A gyerekekre is uszulnak az új ordas eszmék

– Az ön által életre hívott Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány éves jelentése szerint tavaly 1,8 millió gyerekből kétszázezren nem jutottak megfelelő élelemhez, oktatáshoz, tizenötezer fiatal ellen követtek el erőszakos cselekményt, és huszonnégyezernél is többen éltek távol a családjuktól. Úgy tűnik, van még hová fejlődnünk. Nemzetközi viszonylatban hol állunk?

– A magyar helyzet nem rosszabb, mint máshol. Európa nyugati és keleti felén is nagyjából ugyanezeket az adatokat mérik. Azt látjuk, hogy az állam reakciójában van különbség.

– A politikai felelősségvállalást hiányolja?

– Az állam a szavak szintjén elkötelezett a gyermekek védelme mellett, de a tettek, a pénzbeli erőforrások, a valódi megmozdulások hiányoznak. Magyarországon papíron nagyon jól végiggondolt a gyermekvédelmi törvény. Jól is mutat, de a valóságban, a végrehajtás során nagyon sokszor hiányoznak az anyagi és a személyi feltételek.

– Annyira, hogy a gyermekvédelmet még nem is tanítják!

– Ma Magyarországon tanár lehet valakiből anélkül, hogy a gyermekbántalmazásról egyáltalán hallana. Alapvető információk hiányoznak, miközben nagyon sok minden tanulható lenne.

„Magyarországon papíron nagyon jól végiggondolt a gyermekvédelmi törvény”

– Napjainkban egyre jobban felerősödik a gyűlöletbeszéd a társadalomban. Ez milyen hatással lehet a gyerekeinkre?

– Tudjuk a kutatásokból, hogy ugyanaz az agyterület aktivizálódik, ha látom az erőszakot, mintha átélem. És nincs különbség aközött, hogy valakit megütnek, vagy valakinek azt mondják, hogy úgy nézel ki, mint egy disznó. Ezek az erőszakformák összeadódnak, és ugyanúgy hatnak. Ma Magyarországon egy átlagos gyerek napi két és fél órát tölt képernyő előtt, tekintet nélkül arra, hogy hány éves. Mindaz az erőszak, az a verbális abúzus, ami ezekről a területekről árad, ugyanúgy hat rájuk, mint a valóság. A gyerekbiztonság az online térben ugyanolyan fontos, mint az, hogy hogyan kell átmenni a zebrán.

– Mindegy, hogy honnan jönnek az ordas eszmék?

– Az erőszakot, a gyűlöletet nem lehet különválasztani abból a szempontból, hogy honnan jön: a rádióból, tévéből vagy az országút melletti óriásplakátokból. Fontos, hogy beszéljünk a gyerekekkel, adjunk nekik értelmezési lehetőséget, kérdezzük meg, hogy rájuk ezek hogyan hatnak. Meg kell hogy értsék, mi zajlik körülöttük és legyen egyfajta kritikai gondolkodásmódjuk is, mert egy gyerek a csúnya szavakat is tudja ismételgetni anélkül, hogy tudná, azok mit jelentenek. A gyűlöletkeltő mondatokat is képes ismételgetni, pedig valójában nem is tudja, mit mond. Sokszor ezek az úgynevezett referenciafelületekről érkeznek, péládul amikor a kormány, vagy a miniszterelnök mondja. Ha fontos referenciaszemélyek mondanak valamit, akkor azok rögtön igaznak is tűnnek. Meg kell tanítani a gyerekeket is arra, attól, hogy valaki mond valamit, még nem biztos, hogy az igaz is.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: IH Rendezvényközpont Pedagógiai esték Gyurkó Szilvia abúzus családon belüli erőszak gyermekbántalmazás