• Kezdőlap
  • Hírek
  • Színes
  • Azonnal odaadjuk az összes Nobel-, Kossuth-, Széchenyi- és minden egyéb díjat, csak legyenek kész vele: az MTA dolgozik a büdösbogárcsapdán
Hirdets
Színes 2018. október 21. 12:47

Azonnal odaadjuk az összes Nobel-, Kossuth-, Széchenyi- és minden egyéb díjat, csak legyenek kész vele: az MTA dolgozik a büdösbogárcsapdán

Jól jelzi, mekkora a gond, ha a tudomány is egyelőre csak az elpusztítást tudja ajánlani, mint lehetséges megoldást. Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémián nem tétlenkednek, és bíznak abban, hamar meglesz a poloskainvázió ellenszere.

Elsőként írtunk idén arról október elején, hogy ezúttal sem ússzuk meg a büdösbogarak invázióját: a mezei vagy márványospoloskák és a zöld vándorpoloskák azóta is tömegével húzódnak be hozzánk. Bizonyíték erre olvasónk, Csáki Beáta felvételei is, akinek a laptopján kirándultak ezek a dögök. A Magyar Tudományos Akadémián is egyelőre csak ezt tudják javasolni a gyérítésre:

(fotók: Csáki Beáta)

„ajánlatos minél előbb elpusztítani a bejutó egyedeket, mert az áttelelő példányokból lesznek a következő évi populációk. Rossz hír, hogy természetes ellenségeiket egyelőre nem ismerjük, jó hír viszont, hogy az MTA növényvédelmi kutatói már dolgoznak egy hatékony poloskacsapda kifejlesztésén.”

Mindkét rovart behoztuk: nem őshonos poloskafajok, és a természet egész egyszerűen nem tudott rájuk „reagálni” a Kárpát-medencében, így az egyedeik roppant mértékben elszaporodtak. A zöld vándorpoloska trópusi eredetű, a kutatás feltételezi, hogy Etiópia környékéről származik, míg a márványos poloska Kelet-Ázsiából származik. Növényevő fajokról van szó, amelyek az emberre nem jelentenek veszélyt. Viszont mind a két poloskafaj elterjedése jelentős károkozással jár: a vándorpoloska és a márványospoloska sok tápnövényű kártevő, amely valósággal ellepi a mezőgazdasági területeket, a házak körüli kiskerteket, de még a balkonon tartott növényeket is. A közvetlen kár is igen komoly, mert poloskajárás után fogyaszthatatlanná válnak a zöldségek, gyümölcsök, de nem lebecsülendő a közvetett károkozás sem, hiszen a nagy egyedszámban megjelenő rovarok mindenkit zavarnak, aki csak találkozik velükolvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.

Jelenleg csak kémiai eszközöket, vagyis rovarirtószereket tudunk alkalmazni.

– Mindenképp fontos mielőbb elpusztítani a lakásba bejutó poloskákat, mert a védett helyeken áttelelő egyedek lesznek az alapítói a következő évi populációknak. Előszeretettel húzódnak fáskamrákba, sufnikba, pincékbe, ahol a körülbelül egy centiméteres résekben, repedésekben sokszor több tucat egyed is elrejtőzhet – mondja Kontschán Jenő, az MTA ATK Növényvédelmi Intézet igazgatója.

De hogyan lehetne akkor tőlük megszabadulni, mit tud tenni az MTA?

A kutatók a rovarok külső és belső parazitáit próbálják feltárni abban bízva, hogy ezek az élősködők segíthetnek a populációk egyedszámának csökkentésében. A vizsgálat azért fontos, mert a paraziták hatékonyan csökkenthetik a poloskaegyedek túlélési lehetőségeit, vagyis a poloska élősködője szabályozni tudja a kártevő populáció méretét – a jelenség ugyanaz lenne, ha lenne a két fajnak természetes ragadozója.

– Próbáljuk kideríteni, hogy milyen növényeket preferálnak. Ez azért lényeges, mert van esély arra, hogy az értékesebb növényeink közé olyan, számunkra kevésbé értékes növényeket ültessünk, amelyekre inkább át tudjuk csábítani a poloskákat – magyarázta a szakember. A kutatók egy környezetbarát gyérítési módszer kidolgozásával is foglalkoznak. Pontosan azt a jelenséget igyekeznek kihasználni, amellyel az utóbbi hetekben rengetegen szembesültek: ezek a fajok együtt, nagy számban vonulnak el telelni. A kutatók modellezik a jellegzetes telelőhelyeket, mégpedig azért, hogy egy könnyen és egyszerűen megsemmisíthető csapdát fejleszthessenek ki. – A csapdákkal sajnos nem fogjuk tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de az egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszoríthatjuk majd.

Oké, de mikorra meglesznek a csapdával?

Kontschán Jenő szerint ez nehéz kérdés. Mivel a modelleket, majd a csapda prototípusait a természetben kell tesztelniük, a kutatás erősen ki van téve a környezeti tényezőknek. Ha elhúzódik a meleg ősz, vagy enyhén alakul a téli időjárás, az megbolygathatja az invazív poloskák telelését, s mindez nehezíti az eredmények értékelését. Az igazgató úgy tervezi: mire 2020 végén véget ér a kutatást finanszírozó pályázat, akkor már egy prototípust le fognak tudni tenni az asztalra.

És a drámának még mindig nincs vége

Ha véget ér az idei poloskainvázió, lassan készülhetünk a következőre. Az elmúlt évek megfigyelései szerint ugyanis hasonlóan nagy poloskaegyedszámokra kell számítanunk, mert sajnos a jelentősebb lehűlések sem vetik vissza az áttelelő egyedek számát.

És nemcsak a poloskákra kell fölkészülni: az idegenhonos fajok terjedése folyamatos, évente újabb és újabb fajok jelennek meg Magyarországon is. A klímaváltozás, az Európa-szerte és globálisan is egyre gördülékenyebb közlekedés kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy egyes, jól és gyorsan alkalmazkodó fajok könnyen új élőhelyeket hódítsanak meg. Az inváziós területhódítás nem ismeretlen a biológiában. Rengetegszer történt már hasonló, azonban az utóbbi 100–150 évben végbement folyamatok kimondottan az ember hatásának köszönhetőek. Remek példa erre a burgonyabogár története, amely Észak-Amerikában egy viszonylag szűk területen fordult elő, és a burgonya rokonnövényein élt. Akkortól kezdett világszerte elterjedt kártevővé válni, amikor kapcsolatba került a termesztett burgonyával, majd az 1850-es, 1860-as években először Észak-Amerikát, majd később az ember által behurcolva Európát is meghódította.

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Magyar Tudományos Akadémia mezei poloska MTA zöld vándorpoloska