• Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Závada Pál: Annak örülök, ha az előadás valami újat tud megmutatni a szövegemből
Hirdets
Művház 2018. október 20. 19:26

Závada Pál: Annak örülök, ha az előadás valami újat tud megmutatni a szövegemből

Már javában próbálják a Szegedi Nemzeti Színház művészei Závada Pál: Az utolsó üzlet című darabját. Az első olvasópróba után beszélgettünk a szerzővel.

– Régi kapcsolat fűzi Szegedhez, hiszen ide járt gimnáziumba, de azóta is rendszeresen visszatér a városba. Ezúttal Az utolsó üzlet című darabját állítják színpadra a Szegedi Nemzeti Színházban, amelynek olvasópróbái elkezdődtek. Mondhatni, hogy ez a színdarab egy regényből nőtt ki?

– Ez így van, mégpedig Spiró György biztatására, aki nemrég még művészeti tanácsokkal segítette a társulat munkáját, és aki hallott engem fölolvasni ebből a készülő regényből. Az ő ajánlására szerződtek velem erre a közös színházi munkára, én pedig örömmel tértem vissza megint gimnazistakorom kedves városába.

Író a színészek között. Röviden el is mesélte a darabját az első olvasópróbán (portréfotók: Rafai Gábor)

– Radnótis diákként sokat járt színházba, de eleinte inkább a zenés műfajt kedvelte, mert elmondása szerint a prózai előadásokon olyan rossz helyen ült, hogy nem hallotta a szöveget.

– Igen, emiatt inkább a legendás operaelőadások felejthetetlen élményei hagytak bennem igazi nyomot. Az 1969–73 közötti évekről van szó, vagyis mindez még a zseniális Vaszy Viktor karmesternek köszönhető – ez volt az ő nevéhez fűződő szegedi opera aranykorának utolsó szakasza. Olyan Mozart-, Verdi-, Wagner- és Puccini-előadásokat vezényelt, amelyekben Karikó Teréz, Berdál Valéria, Gyimesi Kámán vagy Gregor József énekeltek, engem pedig operaelőadásokon keresztül tettek színházrajongóvá.

Színházi plakát 1970-ben a Széchenyi téren a Központi megállónál – akkor a tér közepén volt a villamosok megállója. Az írás ördöge című Németh László-darabot is láthatta annak idején Závada Pál (fotó: Fortepan)

– A regényírás magányos tevékenység, a színház igazi csapatmunka. Az első olvasópróbán látszott, hogy élvezi a közös munkát. Azért gondolom, néha visszavágyik a regényírás csöndes magányába is.

– Ez a csöndes magány mondható inkább általánosnak, ahonnan szívesen kirándulok, mondjuk fölolvasásra vagy vidéki közönségtalálkozóra. Azt pedig, úgy gondolom, kivételes szerencséjének tekinti minden szerző, ha darabjának színházi próbája miatt mozdulhat ki az íróasztala mellől.

– Röviden elmesélte a próbán a színészeknek, miről szól a darab, és némi bepillantást nyerhetett a stáb a szöveg megszületésének körülményeibe is. A színészek és a rendező igénylik, hogy a szerző minél többet áruljon el számukra a darabról, vagy inkább szeretik, ha senki nem próbálja befolyásolni őket, amikor értelmezik a szöveget?

– Nekem nincsenek általánosítható tapasztalataim – kevesebb esetről is számolhatok be, mint a rendezők vagy a színészek, akik gyakrabban kerülhetnek ilyesféle dilemma elé. Szerintem a rendezőnek kell eldöntenie, hogyan képzeli, akar-e számítani a szerző további segítségére. Ha meghívnak ugyan az első olvasópróbára, de az csak afféle udvariassági látogatás, további találkozót pedig nem beszélünk meg – az is világos és akceptálható üzenet. Mások viszont szorosabb együttműködésben hisznek – sőt, dolgoztam már társulattal úgy is, hogy szinte folyton ott kellett ülnöm, és közösen gyúrtuk a szöveget, amíg csak lehetett. Ilyenkor igyekszem arra törekedni, hogy aktív jelenlétem az előadás javára váljon, ne pedig a leírt szövegemet védjem.

„Most, amikor először leszek majd annak tanúja, hogy Lukáts Andor irányításával hogyan teremtik újjá ezt a történetet a szegedi színészek, még további tanulságokat és élményeket remélek”

– Az utolsó üzlet a magyar történelem egyik legválságosabb időszakában, a német megszállást követő hetekben játszódik, amikor már nem lehet halogatni a döntéseket sem a politikusoknak, sem a katonáknak, sem az olyan polgároknak, akiket akaratuk ellenére a történelem állásfoglalásra kényszerít. Weiss Manfréd, az ország leggazdagabb iparmágnása már nem él ekkor, de a családja tagjai azt latolgatják, hogyan menthetnék meg az életüket. A legtöbben már kereszténynek tartják magukat, mégis osztozniuk kell a zsidók sorsában. Megannyi morális dilemma kiindulópontja ez a helyzet, melyeket apránként kibonthat a szerző a darabban.

– Először is el kell mondjam: az, hogy belevágtam a Weiss Manfréd-örökösök ismert történetének földolgozásába, Rózsa János filmrendezőnek köszönhető, aki már másfél éve lankadatlan munkakedvvel ösztökél mindkettőnket, engem is, saját magát is egy erről szóló, beteljesülendő filmterv kidolgozására. Ez azt jelenti, hogy a kérdésbe foglalt erkölcsi dilemmákat, nézetütközéseket – mint ahogy a történet kialakításának részleteit is – együtt kezdtük megvitatni, a tanulságok pedig igencsak hasznomra váltak írás közben. Most, amikor először leszek majd annak tanúja, hogy Lukáts Andor irányításával hogyan teremtik újjá ezt a történetet a szegedi színészek, még további tanulságokat és élményeket remélek. A szerző ugyanis nem arra az örömre vágyik igazán, hogy a már addig megírtakat lássa viszont a színpadon, hanem arra, hogy az előadás – az olvasmányélmény nyomán – eredeti módon legyen képes valami újat fölmutatni.

Szincsok György

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Szegedi Nemzeti Színház Závada Pál Az utolsó üzlet olvasópróba próba