Hirdets
Szegeden 2018. október 14. 19:24 Forrás: Szegedi Tükör

Héttől hetvenhétig

Ősz van a városban. Hűvösről hideggé dermednek a reggelek és az álmok. A Lechner tér fái bordó, okker vagy mélybarna átmeneti kabátot öltenek.

Elhullott szerelmes levelek. A Dóm térről a galambok elköltöznek a szélvédettebb templomtornyok zugaiba. Ódon harangodúk – madártollakkal, rácsokkal és felborzolt szürkeséggel. Az ércharangok mellől portyáznak fényesebb napok langyos déli óráiban a járókelők közé. Októberi napsugár. A kávézók teraszáról az asztalok és a székek raktárba kerülnek. Csak a törzsközönség marad hűséges.

Ősz van Szegeden. A térkövek elfonnyadt levélszeplői látványosan megszaporodnak, mielőtt a szél végigsöpri őket az utcákon. Egy hűvösebb szellő a Klauzál téren Kossuth barázdált arcát és kopott csizmáit hideg esőcseppekkel szórja tele, majd gondol egyet és végigsiet a Kelemen utcán. Versenyt száguld a pesákkal, majd nyom nélkül eltűnik a klinikák között. Csöndesen készülődik a város a közelítő télre. Kora reggel lámpafénynél indulnak a kerékpárosok, akik este hatkor újfent felteszik a kerékpárra a villogót. A hátsó valamiféle pokoli, vérvörösen villódzó szem a sötétben. Imbolygó-villogó elektromos szentjánosbogarak lebegő tánca a hideg hajnalokon és estéken.

A postás nénink vastagabb, sötétzöld kabátjához színben illő, piros sálat köt, s kesztyűjét is felhúzza a csípősebb reggeleken. Pista bácsinak – a szőregi rózsásnak – ajánlott levelet dob, majd felnéz a kéményre, mely füstködpamacsokat pipál. A fázósabbak korábban gyújtanak be. Nincs mese. Héttől hetvenhét éves korig dideregnek a reggelek.

Megcsendesedik az élet. A Dugonics téri szökőkútra, erre a nagy vizes karikára majd ponyvát feszítenek. A sportuszoda fölött már domborodik a színes-csíkos sátor. Hajnali úszók tempóznak a tömör csöndben. Víz, klórszag és termálgőzök keverednek a sárgás lámpafényben. Úszóedzés haladóknak, majd a korán kelő nyugdíjas nénik és bácsik jönnek. Mély víz, csak úszóknak! Az úszóházakon megritkulnak a hajók és a vendégek. Az Árvízi emlékmű takarásában egy sárga és egy barnásfekete átmeneti kabát ölelkezik félszegen. Némán csattan el az első csók.

A múzeum lépcsői mellett őszikék nyílnak. Néhány tanácstalanul ténfergő turista rácsodálkozik az őszi kikericsfélék szirmaira. Virágot a világnak. A subasai kiskertek körtefáiról Dinnyés Ferenc olajképeinek erőteljesebb valőrjei zengenek fel imitt-amott. Melegebb napokon gondos gazdák húzgálják halomba az elszáradt paradicsomtöveket. Mélyülnek a barázdák az arcokon. Párásabb reggeleken Somoskövi Sándor Tisza-parti akvarelljei elevenednek meg. Ködös, borongós, ködfüggönyös tiszai csöndek, néhány megkopaszodott, göcsörtös kézfaág.

Szegeden ősz van. Szentmihályon és Tápé szélén kezdenek borzasodni, erősödni a nyár végén kikelt csibék. A népnyelv őket hívja őszikéknek. A fészer sarkában a kukoricás zsák sarkait már egér rágja. Füstpamacsokat ködöl az ég a sötétben. A belvárosi kávéházak is tovább szenderegnek, az ügyvédbojtár pedig vastag kardigánban szalad át délelőtt a postára. A múzeumban őszi képek fotóit rendezgetik, az óvodákban és az iskolákban pedig állatokat és gyufaszálkarú gesztenyeemberkéket fabrikálnak a termésekből, s tájképek készülnek levelekből. Őszi, kék.

Tóth A. Péter

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet ősz Szegedi Tükör