Hirdetés
Hirdets
Túl a városon 2018. október 14. 09:18 Forrás: Szegedi Tükör

Az igazság objektív

„A hazugságokkal az a gond, hogy az egyik a másikhoz vezet...” – szól a Stephen King amerikai írótól vett idézet. Minderre kétségbevonhatatlan példa a Fidesz eddigi politikai és hétköznapi gyakorlata.

Tisztelet a kivételnek, szemérmetlenül hazudnak: reggel, este és délben. Igen, az eddig elkövetett minden hibájukért (tizenkét év távlatából, nyolc évnyi kormányzás után is) még mindig visszamutogatnak az előző kormányra. Vagy egyéb, más bűnbakot állítanak elő maguk helyett, még csak véletlenül sem beismerve az egyértelmű tévedésüket. De akkor mi is az igazság?

Filozófiai értelemben, lakonikus megfogalmazásban: az objektív valóság lényegének (adekvát) visszatükrözése. De nem erről szeretnék most értekezni, hanem a kevésbé elvont valóságról. 2010–2012 között – a konszenzuson alapuló alkotmányt – a Fidesz kétharmados többséggel, az ellenzéket és a választókat teljesen kizárva megalkotta az Alaptörvényét. Ezáltal fokozatosan megváltozott, megszűnt Magyarországon a jogállamiság. Centralizálódott a hatalom ereje, előbb autoriter vezetés, ma már diktatórikus irányítás mellett. A kiemelt hivatalok, intézmények etc. élére kizárólag párthű fideszes vagy a Fideszhez közeli lojális személyek kerültek a vezetői székekbe. Ezáltal alaposan, mélyen beágyazta magát minden fontos helyre a Fidesz. De mit akar a főnök, alias Orbán Viktor?

Evidens, hogy továbbra is és egyre inkább korlátozás nélküli hatalmat hazánkban, mert így igazán könnyebb a korrupciók közötti lavírozás is. Sőt már globális méretekben gondolkodik: át szeretné venni az irányítást az EP-ben is. A legutóbbi tusványosi pikniken mintha erről szónokolt volna (álmodik a nyomor – mondják erre). Közbejött azonban a Sargentini-jelentés, amit úgy vett a közvélemény reálisabban gondolkodó nagyobbik fele, hogy végre felébredt az EP is, bár mintha a vezetők későn kaptak volna a fejükhöz. Mert úgy látni – ahogy a dolgok alakulnak –, hogy Orbán tavasszal a választások előtt nagyobb hasznot húzhat mindebből, mint akik kitalálták az egészet.

Kitalálták a csudát! Ez a valóság, ezek a tények, még ha vannak is a jelentésben hibák. Közel tízmillió ember tapasztalja nap mint nap ennek a hátrányos helyzetét. Most mégis úgy alakulnak az ügyek, hogy a végén semmi sem lesz az egészből. Jean-Claude Juncker kezdeményezését (a Fidesz azonnali kizárását kérte a Néppártból) visszautasították...

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

Hölgyek, urak! Vegyék már észre, hogy a magyar emberek türelme is véges. Ott, ahol csak látszatdemokrácia van, ahol a parlamenti munka is csak színlelt, ahol a tájékoztatás csak féligazságokról vagy hazugságokról szól, a média a hatalomé etc., ott az igazság nagyon mélyen található, vagy sokak számára nem is létezik. Hiába tartja magát a Fidesz ahhoz, hogy „ha magunknak hazudunk, az olyan, mintha folyton igazat mondanánk másoknak. S ha másoknak hazudunk, akkor magunkat már be sem kell csapnunk”. (Csáth Géza orvos, író) Ugyanakkor Orbánék sohasem azt teszik, amit napról napra papolnak, hanem leginkább az általuk mondottaknak (amik önmagukban is adott esetben igazak lehetnének!) az ellenkezőjét. Azaz vizet prédikálnak és bort isznak.

A Fidesz bigott és nihilista: Orbánnak köszönhetően minden szabály, elv, erkölcs és törvény tagadásával, vakon, csökönyösen és elviselhetetlen elkötelezettséggel ragaszkodnak elhibázott tetteikhez is. Ők tévedhetetlenek – hiszik magukról. Pedig ebben is óriásit tévednek! Kérdezem hát: akkor ki is a hazaáruló? Az-e, aki a hazugságai mellett töretlenül kitart, és a Sargentini-jelentésre „nem”-mel voksolt, vagy az, aki igent mondott tiszta lelkiismerettel. Én az utóbbira voksolok, és így tett szerintem minden józanul gondolkodó ember, akik igennel szavaztak, és akik némileg ismerik a magyar helyzetet.

Vénségemre azt hittem, hogy a cinizmusnak is van felső határa. Úgy tűnik, hogy nincs. Mert miért is mondta volna a miniszterelnökünk egy riporter kérdésére, hogy „azon mindenki csak nevet”. Már tudniillik az kérdezte tőle a riporter, hogy szóba kerül-e a Sargentini-jelentés a napokkal korábban megtartott uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozóján.

Miniszterelnök Úr! Nem nevet mindenki mások nyomorán, féken tartott boldogulásán, amit elsősorban Önnek „köszönhetnek”. Semmi okuk rá. Attól pedig, hogy a hasonlóan gondolkodó külföldi (belföldi), közel azonos habitusú és szándékú politikusok a jelentés ellen, az Ön pártján állnak, az igazság nem inog meg. A valóság valóság marad, ha jó szándékkal nem változtatnak rajta. Attól sem változik a világ (egyelőre), ha a magyar diplomácia azt hangoztatja, kürtöli világgá, hogy a Sargentini-jelentés tele van rosszindulatú hazugságokkal. Ezt azok állítják, akik ritkán mondanak igazat.

Valaki biztosan most is hazudik, attól még az igazság objektív marad.

Kutnyik Pál

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasói levél Szegedi Tükör